Polaroid

4.rész

Egy komfortos buszon ébredtem. Először nem értettem, hol vagyok és miért. Aztán szépen lassan beugrottak az elmúlt 2 hét eseményei. Illetve a tegnap este, a hívás mely egyszerre töltött el izgalommal és szorongással. Az első munkám. Mostmár hivatalos modell vagyok. (!!)

A Harvay tó melletti tisztás egy lenyűgöző hely volt. Magas tölgy és fűz fák szegélyezték és a fű gyönyörűen zöldellett azon a napon is. Egy hétre érkeztünk ide egy együtt működés keretein belül. Az 5 órás út után mindenki szerette volna kicsit kinyújtoztatni az elgémberedett végtagjait, így miután lepakoltunk a szálláson, elindultunk felfedezni a tájat.
Elvarázsolt a látvány ami szemem elé tárult ahogy egyre beljebb jutottunk a tisztás melletti fa rengetegben. Olyan szép. Olyan érintetlen, mintha nem járt még itt egy lélek sem.

- Woww! Gyönyörű igaz? - Ugrott mellém egy barátságosnak látszó lány. Barna szemében izgatottság fénye csillogott. Egy batikolt trikót melyet megkötött vékony derekán és egy farmer shortot viselt. Barna haját lófarokba kötve viselte, de így is legalább a háta közepéig ért. Vékony alakja volt és kis barna szeplők az arcán. Sminket nem viselt. Ez a természetesség nagyon szimpatikussá tette számomra. Lemaradtunk a többiektől és beszélgetni kezdtünk.

- Az ám, amúgy Bella vagyok! - Nyújtottam neki kezet mosolyogva. Nagyon boldog voltam ugyanis ő volt az első aki az 5 óra alatt hozzám szólt.

- Shea. Te új vagy itt igaz? - Nyújtotta felém kezét, majd magához húzott és megölelt. Nagyon meglepett de viszonoztam a gesztust.- Üdv a csapatban suttogta a fülembe.

- Igen, a szakmában is. Soha nem modellkedtem még.

- Ez az első munkád?- Ha mondhatom még izgatottabb lett. - Aztaaa!!

- Nos igen. Kicsit izgulok is.. - Zavarba jöttem. - Mióta modellkedsz?- Vajon egy kérdés leplezi a zavart?

- Hát lassan már 18 éve.. - Villantotta ki fehér fogait.- 4 évesen kezdtem és hát itt ragadtam egyszerűen beszippantott ez a világ. Sok ideje dolgozunk együtt ezekkel a lányokkal. Te vagy most itt az egyetlen új.- Hangjában éreztem a meghatottságot, mely valószínűleg a nosztalgia hatása.

- Nagyon összeszokott csapat lehettek. Te vagy az első aki az út alatt hozzám szólt. Nem hiszem,hogy kedvelnek - Szomorodtam el.

- Jajj ne aggódj .. Csak adj időt nekik. Tudod mióta..- Itt elharapta a mondatot és összeszorította kicsiny rózsaszínes ajkait, mintha valami olyat akart volna mondani ami hatalmas és szörnyű titok.

- Mióta?- Szívemben kíváncsiság gyult. Talán tudhat valamit..

- Ahhj, ezt igazán nem szabadna elmondanom és nem is szeretnélek megijeszteni.- Tehetetlenség ült ki érzéki arcára. Olyan össze zavarodottnak tűnt. Láttam rajta, hogy bármi is az szeretne róla beszélni.

- Hát ahogy szeretnéd. Szívesen meghallgatlak és nem vagyok egy ijedős típus. - Probáltam megbizhatóságot sugározni felé.

- De ezt tényleg nem szabadna. Megtiltották. - Mindjárt elmondja..

- Bízhatsz bennem, ígérem nem mondom el senkinek.- Ígértem.

- Na jó.. Elmondom. De megkell ígérned, hogy nem lépsz ki azonnal az ügynökségtől és nem kürtölöd szét azonnal vagy adod el egy újságnak jó pénzért amiket most hallani fogsz.

- Rendben- Bólintottam és mélyen figyelemmel néztem szemébe.

- Úgy érzem benned bizhatok. - Bízik bennem, ez örömmel töltött el. - Nagyon sok még nem magyarázott eset történt mostanság. Sok mindenki mondott fel és lépett le, vagyis ezt mondják. Azonban ezek a lányok egyik napról a másikra tűntek el, egy szó nélkül és soha többet nem hallottunk róluk. Hiába írtunk nekik vagy hívtuk őket nem reagáltak semmire. Rengeteg pletyka terjeng az ügynökségen belül, egy bizonyos ember rablóról. Mondják, még azt is, hogy ezeket a lányokat elviszik Európába és sex rabszolgaként adják őket el. Félünk, hiányoznak az eltünt barátaik, azonban ez az életünk nem hagyhatjuk csak úgy itt a megélhetésüket. Másik cég pedig sajnos a közelben nincsen így átszerződni sem tudunk.

- Sex rabszolgának?- Az állam leesett. Úgy éreztem ez sok..

- Ugye nem ijesztettelek meg túlságosan? - Vonta össze tökéletesen ívelt szemöldökeit.

- Nem nem.. - Próbáltam megnyugtatni. Hiszen tényleg nem ijesztett meg, csak szimplán nem ezt vártam.

- Hallottam még egy gyilkosról is aki lányokat öl.. de ez már tényleg elég abszurnak tűnik.. - Hmm elgondolkodtató..

- Hány lány tűnt el eddig?- Próbáltam monoton hangon tényszerűen kérdezni. Mint egy kihallgatáson..

- 10ről tudok. Ebből 5 a munka társam volt. A barátnőm.. velük nöttem fel.- Szemeiben könnyek csillantak, de nem sírta el magát.

- Sajnálom..- A földet kezdtem pásztazni, és ha jól érzékeltem ő is így tett.

- Igazából.. Nem lényeg. Sötetédik, gyere menjünk vissza szállásra.- Mondta és megragadta a karomat és maga után kezdett húzni. Ahhoz képest,hogy alacsonyabb és vékonyabb nálam, hatalmas erő lakozik benne.

A faház, amely a szállásunként szolgált, igen otthonos volt. Az ágyak tölgy fából lévő faragott kerete és puha matraca nomáddá varázsolták , a puha dünnyha és párnák pedig már csak a ráadás voltak. Mi modellek egy nagy szobában aludtunk. Hamar elnyomott az álom, hiszen nagyon fáradt voltam és másnap pedig nagyon kemény munka várt rám..

Minden esetre is boldogan aludtam el, azzal tudattal, hogy lett egy új barátom.