𝑀𝐴𝑅𝑉𝐸𝐿 𝑂𝑛𝑒-𝑠ℎ𝑜𝑡𝑠

Chris Evans#1

𝔸𝕟𝕘𝕖𝕝𝕒 ℝ𝕠𝕓𝕖𝕣𝕥𝕤 x ℂ𝕙𝕣𝕚𝕤 𝔼𝕧𝕒𝕟𝕤

~

Halkan kopogott fekete magassarkúm, ahogy New York járdájához ért. Gondolataimba merülve sétáltam a kedvenc kávézómba. Nem siettem. Nem is kellett, már végeztem a munkahelyemen. Egy híresebb divattervező vagyok. Így a következő áttörésen járt az agyam.
-Május van, tehát valami szoknya. De hosszú, vagy rövid?-méláztam magamban.

Nem volt időm tovább ezen töprengeni, ugyanis időközben elértem a kávézóhoz, ami a "Fekete Macska Kávéház" néven vált ismertté. Igaz, hogy nincsenek benne élő állatok, de mégis nagyon otthonos kis hely. Érkeztemet egy bársonyos hangú csengő jelezte. Bordó téglával kirakott fal. Fekete bár pult, asztalok, székek és bőrfotelek. A falakon ugyanúgy fekete polcok, rajtuk, pedig a legkülönfélébb szoba növények díszelegtek. Néhány helyen még fából készült cicák is álltak.

Lassan a pulthoz sétáltam, és táskámat az egyik bárszékre raktam.
-Hali, Angie'!-köszönt Alisa-A szokásosat?-mosolygott rám utánozhatatlan vigyorával.
Sokat, nagyon sokat járok ide!
-Hello, 'Lis! Igen, a szokásosat.- sóhajtottam boldogan.
Elment a pult másik felére a hozzávalókért. Én elővettem a táskámból a virágos kis füzetemet, és egy félig megrágott grafit ceruzát. Ezek segítségével papírra vetettem az eddigi elképzeléseimet.
E

gy ideig megállíthatatlanul sercegett a ceruza, majd kifogytam az ötletekből. Rajz eszközömet automatukisan emeltem a számhoz, és kezdtem el rágcsálni. Az egyik legrosszabb szokásom, de olyan, mint a drog... Nem tudok leszokni róla.

Annyira el voltam foglalva az ihlet hiányommal, hogy észre se vettem a mellettem helyet foglaló alakot.
-Hello! Ne haragudj, de ide tudnád adni a szalvétát?-szólt egy kellemes férfi hang.
Nem gondoltam, hogy hozzám beszél, de kíváncsi voltam a hang tulajdonosának kinézetére is, így tekintetem rá vezettem. Fekete baseball sapkája alól kilógott pár kósza szőkésbarna hajtincs. A szemét nem láttam, mert egy sötét lencséjű napszemüveg takarta. Száján egy barátságos mosoly ült. Nagyon ismerős volt...

-Öhmm... Ne haragudj...-ráncolta össze szemöldökét.
És én, okos, végre rájöttem, hogy hozzám beszél.
-Jajj! Sajnálom! Nem tudtam, hogy nekem szóltál!-mosolyodtam el kínosan-Szalvéta? Egy pillanat!- fordultam meg gyorsan, és bőkezűen belemarkoltam a fehér, vékony anyagba.
Kezemben vagy 10, össze-vissza lógó darabbal fordultam vissza. És továbbra is kínosan mosolyogva raktam le elé.
-Uhh... Köszi!-mondta meglepetten, ahogy meglátta a nagy tömegű szalvéta kupacot.

Érdeklődve néztem, és azon töprengtem, hogy honnan ilyen ismerős.
Az ő kávéja már ott gőzölgött előtte. Megrázta az egyik cukros zacskót, és az espressojába öntötte. Ekkor feltűnt neki, hogy mélázva nézem.
-Valamit rosszul csináltam?-ráncolta újra a szemöldökét.
-Nem, nem... Ismerjük egymást?- kérdeztem hirtelen.
-Képzeld, nem sokszor mondom ezt, de te is ismerős vagy nekem.-fordult felém és kezébe vette barna italát.
-Angela Roberts!-nyújtottam felé kezem.
-Chris Evans!-rázta meg barátságosan.
-Divattervező vagyok.
-Ohh! Akkor lehet, hogy valami divatlapban láttalak?-mosolyodott el aranyosan.
-Igen, lehet. Na és, te?
-Színész vagyok.-keverte meg az italát, majd belekortyolt.
-Tessék, Angie!-rakta le elém 'Lis az én fekete kávémat.
-Köszi!-mosolyogtom vissza rá.
-Nem lenne kedved leülni egy asztalhoz?-biccentett Chris a fekete ülőhelyek felé.
-Deee!-markoltam fel a táskámat, és a férfit követve leültünk az egyik sarokba.

Kerek asztal volt, mellette két bőrfotellel. Ő az embereknek háttal ült le. Én meg vele szembe.
-Ahh! De jó ezt levenni!-kapta le fejéről a sapkáját, és beletúrt a hajába, hogy kicsit eligazítsa.
Napszemüvegét is levette. És azok a szemek! Ahw! Olyan túrni való haja van! A szemében elveszni, pedig olyan könnyű!
Azt hiszem egy kicsit elkalandoztam, amiből Chris ébresztett fel.
-Angela!-integetett a szemem előtt nevetve.
-Csak Angie! Az Angela túlságosan hosszú.-sütöttem le a szemem, és éreztem, hogy az összes vér az arcomba tódul-Nem lett itt egy kicsit nagyon meleg?
-Hol is tartottunk?-kérdezte halkan nevetve.
-Milyen filmekben játszottál? Vagy játszol?-kevergettem az italomat.

[...]

Még vagy 2 órán keresztül beszélgettünk a filmjeitől elkezdve a legújabb ötleteimig mindenről. És... Azt hiszem nagyon, nagyon szimpatikus a pasi! Úgy vélem, vagyis remélem, hogy én is neki, mert két nap múlva lesz egy randink.

Megjegyzés: Remélem tetszett!
Több ilyesmit várhattok még! És nagyon sajnálom, hogy ilyen sokára hoztam, valamint, hogy ilyen rövid lett!
Na igen, itt még nem volt karantén, se járvány!
Köszönöm a 240 megtekintést! Szuperek vagytok!❤️🤧

Remélhetőleg nemsokára jön az újabb rész! Addig is puszaa!❤️