Chapter Five

376 23 3
                                    

Bucky szemszöge:
Ahogy felszálltunk a quinjetre senki sem volt ott.
-Hahó- szólaltam meg de semmi.
Amint beléptünk a vezető fülkébe megláttuk ahogy ott alszik mindenki és támadt egy ötletem.
-Mit szólnál ha felkeltenénk őket? - kérdeztem suttogva.
-Van egy ötletem - mondta mosolyogva - fogd be a füled - majd odament a zenelejátszóhoz bepötyögött valamit és elbújtunk. Pár másodperc múlva ordítva megszólalt a Száz forintnak ötven a fele cím zene. Azokat az arcokat látni kellett volna ahogy Clint véletlenül fejbe vágja magát az íjjával. Steve eldobta a pajzsát ami szintén Clintet találta el. Mi ketten pedig csak nevettünk.
- A fenébe Grant komolyan elvágtad a pajzsodat? - közölte Clint a fejét dörzsölve.
- Békésebb ébresztő nem volt a repertoárban? - kérdezte Clint majd amikor ránk nézett pontosabban Míára elállt a szava.
- Holland Mía? - kérdezte Clint?
- Én lennék az - mondta a mellettem álló szőkeség.
- Emlékszel még rám? - kérdezte tőle.
- Nem, kéne? - kérdezett vissza a szemöldökét felhúzva.
- Kiskorodban sokat voltam veled édesapád az unokatestvérem volt megígértem neki hogy vigyázni fogok rád de sajnos nem találtalak meg időben próbáltam veled kapcsolatba lépni de a nevelőszüleid nem engedték azt mondták nincs szükséged arra, hogy összezavarjanak sajnálom kis vasgyúróm - mondta Clint a könnyeit törölgetve. 
- Kérhetek valamit? - kérdezte Mía.
- Persze kicsi Vasgyúróm bármit kérhetsz - válaszolta Clint.
- Megölelnél? - kérdezte és én ebben a pillanatban úgy éreztem elolvadok, hogy ilyen aranyos barátnőm van. Nem kéri számon, hogy miért nem volt ott hanem örül hogy mostmár vele lehet.
- Persze kicsi Mía - felelte Clint odament hozzá és szorosan megölelték egymást.
- Figyelj Clint én értékelem hogy szeretnéd bepótólni azt a sok-sok évet de had ismerjük meg mi is Míát - szólalt meg Natasha.
- Ja hát persze persze bocsánat - szólalt meg Clint amikor már érezte hogy kínos a helyzet.
Miután mindenki bemutatkozott elindultunk a torony felé útközben Nat és Mía nagyon jól összebarátkoztak. Mivel a quinjet eléggé gyors így körübelül fél óra múlva már ott is voltunk.
- Buck kérdezhetek vagyis inkább kérhetek valamit? - szólalt meg hirtelen mellettem Clint.
- Persze hogyne - válaszoltam kíváncsian mert nem tudtam elképzelni hogy mit kérhet.
- Azt szeretném kérni hogy nagyon vigyázz Míára látom hogy izzik köztetek a levegő és ha engem kérdezel ilyen az igazi szerelem emlékszem az anyja és az apja mennyire szerették egymást rájuk emlékeztettek az ő kapcsolatuk sem volt túl egyszerű. De a lényeg amiért jöttem, hogy akármi is történjen vigyázz rá tudom hogy te elég erős vagy ehhez van ugyanis néhány ember aki ha megtudja hogy Mía él nem fognak habozni és félek hogy meghal. - kezdett monológba Clint
-Még szép hogy megvédem nem tudom hogy de már most megfogott úgy érzem magam mintha új ember lennék - meséltem el neki az érzéseim igen Clint volt Steve-en és Natasha-n kívül az egyetlen akivel ilyen dolgokat osztottam meg.
- Köszönöm de tényleg már csak ő maradt a családból nem hagyhatom veszni - mondta majd nem sokkal később továbbállt én pedig elmélyültem a gondolataimban amikor is a szőke hercegnő leült mellém és megfogta a kezem.
- Mi a baj? - kérdezte aggodalmasan amin muszáj volt elmosolyodjak.
- Most már semmi - feleltem majd a fél karommal átölelve magamhoz húztam és belepusziltam a hajába.
To be continued...

Amikor a fal magasnak tűnik / Bucky Barnes ff. /Donde viven las historias. Descúbrelo ahora