Kulcsra zárta ajtaját majd ismét magához vont. Szeretem, hogy ennyire törődik velem.
-Szakított velem- néztem fel rá, majd vissza hajtottam fejem mellkasára.
-Mert egy balfasz- válaszolta nyugodt hangnemben- meg sem érdemelt téged Elizabeth.
-Így gondolod?-kérdeztem hitetlenkedve.
-Így- vont vállat, aztán szobája felé kezdett húzni.
-Miért jövünk ide?- nevettem el magam.
-Mert én még fáradt vagyok, neked pedig szükséged van a legjobb fiu barátodra -ágya felé vette az irányt- szóval gyere.
Befeküdt az ágyába én pedig követtem őt. Oldalára feküdt így én is, ezzel megalkotva a "kis kifli-nagy kifli" pozíciót.
-Nézel filmet vagy alszol te is?- karolta át derekamat.
-Alszok- mosolyodtam el halványan. Nem akarom zavarni a tv zajával és igazábol rám fér egy kis alvás.
Chris álmossága ellenére azért még kicsit megsimogatta karomat, ami baromira jól esett.
-Ugye tudod, hogy én mindig itt leszek neked bármi történik?- suttogta fülembe.
Kis korunk óta számíthatok rá, és reméltem, hogy ez az idő múlásával nem fog megváltozni és ez nagyon sokat jelent nekem, hogy ezt így "megerősítette".
-Tudom- válaszoltam, majd elnyomott az álom.
YOU ARE READING
Kavarodó érzések
Romance" - Mondd már el, hogy mégis mi a bajod? - kérdezte karba font kézzel az ajtófélfának dőlve. Szemeivel engem pasztázott. - Hogy mégis mi a baj? Te vagy a baj. Te! - kiabálva böktem mutatóujjammal a mellkasára. - Először beeteted velem, hogy te is tö...
