Kavarodó érzések

3

Arra keltem, hogy Chris a hajammal játszik, mire elmosolyodtam, hisz nem szokott ilyet csinálni.

-Kipihented magad?- fordultam vele szembe, így tudtára adva, hogy ébren vagyok.

-Mivel velem aludtál, ezért persze- válaszolt kissé rekedtes hangon, ami azt jelenti, hogy nem rég ébredt fel. Eddig csak telefonon keresztül hallottam így a hangját, mivel eddig nem aludtunk együtt soha. Sokkal jobban szeretem a hangját ha ilyen közel van hozzám.

-Többször is aludhatnánk együtt- motyogta halkan, mire én csak elnevettem magam.

Kicsit még pihentünk, aztán elő akartam venni telefonom, de nem találtam sem az éjjeli szekrényen, sem a zsebemben így kérdőn Chrisre néztem. Hova tette a telefonom?

-Írtam anyudnak, hogy egy darabig itt leszel, mert szakítottatok Joshal és eléggé szarul vagy- válaszolt a fejemben feltett kérdésemre.

-Oké, de mit fogok felvenni?- néztem rá kétségbeesetten, mire természetesen elnevette magát.

-Szórakozol? Ott vannak a pulcsijaim, meg a pólóim- mutatott hatalmas szekrénye felé.

-De nadrágom honnan lesz? És azt ne mond, hogy "ott vannak az enyémek" mert megütlek- tört ki belőlem a nevetés.

-Szerinted nem gondoskodom rólad?- simította meg arcomat gyengéden, amitől autómatikusan mosolyra húzódtak ajkaim.

-Imádom a mosolyod te lány- ült fel az ágyon- megöltem volna Josht ha miatta többé nem mosolyogtál volna.

-Nem gondolok Joshra- ültem fel én is, majd vele szembe fordultam- elvonod minden figyelmem- néztem mélyen gyönyörű kék szemeibe.