Kavarodó érzések

5

Semmi baj- nevettem el magam- az én anyukám is így van ezzel.
-Nincs kedved filmezni mondjuk?- kérdezte Chris terelve a témát.
-De, csak ne valami romantikus szart nézzünk- forgattam meg szemeim, mire Chris csak halványan bólintott.

***

A film éppen a vége felé járt mikor kintről meghallottuk az eső hangját. Én persze egyből Chrisre pillantottam kiskutya szemekkel.

-Most komolyan Elizabeth? Ki akarsz menni?- nézett le rám.

-Igeeeeen-húztam el az "e" betüt nyomatékosítva a válaszom.

-Meg fogsz fázni, azt pedig nem szeretném- puszilta meg homlokom.

Oké, eddig komolyan mondom, hogy nem így viselkedett velem. Lehet, hogy csak a szakításom miatt, vagy mindig is így bánt velem csak én túlságosan elvoltam foglalva Joshal.

-Nem fogok megfázni- néztem rá komolyan, mire ő csak felvonta egyik szemöldökét- Ígérem.

-Rendben, de ha valami bajod esik...-kezdett bele a nagy monológjába, de közbe vágtam.
-...akkor majd te gondoskodsz rólam- mosolyodtam el.

-Ez csak természetes- enyhült meg arca.

-Akkor gyere- majd karjánál megragadva húzni kezdtem az ajtó felé.

Kiérve a házból az utcára futottunk és megálltunk a közepén. Elengedtem magam és széttártam karjaim. Mindig ezt csinálom. Imádom az esőcseppeket a bőrömön érezni. Számomra ez annyira felemelő érzés, mintha megszünne körülöttem a világ.

x Christopher szemszöge x

Az eső úgy esett, mintha dézsából öntötték volna.
Elizabeth imádja ezt az időt, így nekem sincs bajom vele.
Széttárta karjait és becsukta szemét, majd az ég felé emelte fejét.
Annyira gyönyörű...
Pár másodperc mulva kinyitotta szemét, kezeit leengedte és rám szegezte tekintetét majd elmosolyodott és elindult felém.

-Chris ez annyira jó-nevetett rám, karjait pedig nyakam köré fonta. Kezeimet dereka köré vontam és közelebb húztam magamhoz. Közép hosszú haja már olyan vizes volt, mintha kimosta volna, arcáról folyamatosan leperegtek az újabb esőcseppek, arca kicsit kipirult a hideg hatására.

Ott álltunk. Ketten, az esőben. Az út közepén.

Filme illő mit ne mondjak, de persze ezt is el tudta rontani valami. Most pedig ez a "valami" egy autó volt, aki majdnem elütött minket.

-Megyünk be mostmár?- nevetett a lány, majd húzni kezdett az ajtó felé...megint.