Az esőben ázva csókoltál // H.S.

Tizenegyedik fejezet

Miután letudtuk az egész hetes forgatást, már csak egy teendőm volt a hétre. Vasárnap ellátogatni a családomhoz és megünnepelni anyu férjének a szülinapját. Miután a héten megkérdeztem Josh-t, szabaddá tette a napját és lelkesen várta, hogy megismerje a családomat. Én már kevésbé. Szerettem vele lenni, de minél több időt töltöttünk együtt, annál világosabbá vált számomra, mennyire különbözünk egymástól. Eleinte nagyon tetszett, hogy ennyire romantikus alkat, de a héten már az agyamra ment. Azt gondoltam, hogy most más miatt állok így a sráchoz, és majd ha a karrierem rendeződik, a viszonyunk is. Szerdán például már imádkoztam, hogy hagyjon magamra. Este hét körül átjött hozzám, egy csokor virággal.

- Helló, szépség - nyomott egy puszit a számra, és be is lépett mellettem. Lerúgta magáról a cipőt, majd odahúzott magához egy hosszú ölelésre. Mosolyogva fúrtam a fejem a vállába, majd ahogy elengedett, átvettem a tőle kapott csokor rózsát.

- A kedvencem. Honnan tudtad? - helyeztem vigyorogva egy vázába a virágokat. Letelepedett a kanapéra, majd mosolyogva megvonta a vállát.

- Megérzés. Gyere ide - nyújtotta felém a kezét, majd egy határozott mozdulattal az ölébe rántott. Miután kényelmesen elhelyezkedtem rajta, és megigazítottam a ruhámat, átkulcsoltam a kezem a nyaka körül, és mélyen a szemébe néztem.

- Mire gondolsz most? - kérdeztem szórakozottan. Kisimított egy hajtincset a hajamból, majd óvatos mosoly jelent meg az arcán.

- Én nem érdemellek meg téged. El sem hiszem, hogy még ilyen körülmények között is te vagy a legszebb lány, akit valaha láttam - suttogta, miközben közelítette a fejét hozzám. Óvatosan a számra tapasztotta a szájat, és finoman megcsókolt. A kezét a hátamra simította, és így húzott közelebb magához. Jól estek apró érintései, de hiányzott egy fajta szenvedély a csókunkból. Mikor a ruhám aljához nyúlt, és megpróbálta feljebb húzni, elhúzódtam tőle. Még nem álltam készen ilyesmire vele, és nem akartam elsietni a dolgot. Összeráncolt szemöldökkel nézett rám.

- Én még nem szeretném - vallottam be lesütött szemmel.

- Oh - csúszott ki a száján csalódottan, de végül csak kínos mosollyal bólintott. - Rendben, nem ez a legfontosabb úgysem - vallotta be, de valami megváltozott a hangjában.

Nem voltam benne biztos, hogy érdemes lenne bemutatni a családnak, hiszen nem akartam hamis reményeket adni neki velünk kapcsolatban, de anyáék ragaszkodtak hozzá. Ha Chelsea is elhozza a barátját, akkor nekem is illik. Annyi különbséggel, hogy Harry-t már ismerték.

Sóhajtva léptem ki a lakáson ajtaján. A nyári szellő megcsapta az arcomat, a napsugarak rendkívül jól estek. Egy farmershortot viseltem egy fekete váll nélküli felsővel, bár ez a szín a meleg miatt nem tűnt túl jó ötletnek. Sajnos már nem volt időm átöltözni, hiszen Josh békésen várakozott a lakásom előtt a kocsijának dőlve. A telefonját nyomkodta, de az ajtócsapódásra felkapta a fejét és a készülékét a zsebébe csúsztatta. Mosolyogva nézett végig rajtam és pilóta fazonú napszemüvegét a fejére csúsztatta. Odaléptem hozzá és egy gyors puszival köszöntöttük egymást.

- Szia. Készen állsz? - köszöntem neki elsőként.

- Remélem nem harap a családod - ismerte be nevetve. Kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját, majd megkerülve az autót ő is beszállt.

- Alapjában véve kedvesek - vontam meg a vállam.

- Egy kicsit félek - ismerte be komoran, én pedig megnyugtatóan végigsimítottam a karján.

- Ne aggódj, imádni fognak - mosolyogtam rá kedvesen.

- Fáradt vagy? - pillantott rám aggódva.