Az esőben ázva csókoltál // H.S.

II. Huszonegyedik

Másfél évvel később.

- Fejezzétek már be - ingattam a fejem nevetve, majd automatikusan beletúrtam volna a hajamba, ha Chloe nem kapja el a kezem eszelős tekintettel.

- Ha elrontod a hajad, kinyírlak - húzta össze a szemét fenyegetően, így jobbnak láttam, ha lassan abbahagyom az előző mozdulatom.

- Nem ölheted meg a nagy napján - forgatta meg a szemöldökét Britney. Hálásan pillantottam rá, majd még egyszer megcsodáltam a koszorúslány ruhákat, amiket tervezett. Chloe, Britney, Gemma, Cherrie és Chelsea mindannyian ugyanolyan babarózsaszín ruhát viseltek, amit derék alatt egy ezüst öv tett szorossá. Szépen a földre hullott a lágy anyag. Gemma öt perccel ezelőtt eltűnt, Chelsea éppen Cherrie haját göndörítette be, miközben a rádióban egy elcsépelt popsláger szólt.

- Megvan - jelent meg az ajtóban Harry nővére diadalittas mosollyal, miközben egy üveg whiskyt tartott a kezében. Elhúztam a számat az alkohol látványától, miközben Chloe csípőre tett kézzel állt meg előtte.

- Már nem azért, hogy a szervezkedő képességeidet kritizáljam, de mik vagyunk mi? Pezsgőt kellene kortyolgatnunk, nem whiskyt inni, mint a férfiak - szállt vitába Gemmával, aki csak megvonta a vállát, és egy finom mozdulattal elkezdte kitölteni az italt. A pezsgős poharakba. A fejem fogva nevettem, miközben még egyszerű farmerben és pólóban ücsörögtem Britney mellett a kanapén.

- Az első a menyasszonyé - nyújtott felém vigyorogva egy poharat Gemma, azonban óvatosan megráztam a fejem.

- Nem fogok inni a saját esküvőm előtt - magyaráztam. Ők nem tudták még azt a kis titkot, amit már egy hete magammal hordok. A szívem alatt.

- Én ittam az enyémen - emlékezett vissza, és mindenki egyszerre nevette el magát.

- Kész vagyunk - pattant fel Cherrie, majd miután vetett egy pillantást a göndör tincseire, felénk fordult. - Öltöztessük fel végre szegényt - biccentett felém, mire mindenki sóhajtva bólintott. Már kezdte volna kivenni a ruhámat a tartóból, amikor egy halk kopogás hallatszott az ajtón. Egy emberként fordítottuk a fejünket a hang irányába, és Chloe egyetlen mozdulattal odapattant.

- Ki az? - kérdezte gyanakvóan.

- Csak én vagyok - mondta anya. Mindenki nyugodtan felsóhajtott, majd Chloe kitárta az ajtót, és mosolyogva nézett az anyukámra. A mosoly abban a pillanatban lehervadt az arcáról, amikor észrevette Harry-t ácsorogni mögötte.

- TE NEM JÖHETSZ BE IDE! - kiáltott rá Chelsea is, és Chloe mellé lépett felmentőseregként.

- Ne csináljátok már, reggel óta nem találkoztam a menyasszonyommal - húzta el a száját a vőlegényem, miközben elkaptuk egymás tekintetét. Levakarhatatlan mosoly ült az arcomra már csak attól is, hogy összenéztünk, abba bele se mertem gondolni, hogy pár óra múlva már a felesége leszek. - Úgy viselkedtek, mintha testőrök lennétek - dünnyögött tovább.

- Te meg úgy viselkedsz, mint egy nagy gyerek. Miért nem bírod ki nélküle pár óráig? - forgatta meg a szemét Chloe.

- Mert reméltem, hogy adtok nekünk két percet kettesben, miután reggel szó szerint kirángattátok mellőlem az ágyból - érvelt Harry. Anya közben beslisszant az ajtón, és szorosan átölelt. A lányok felé fordult, majd mosolyogva megszólalt.

- Adjatok nekik egy percet - kérte ő is őket. Ez már hatásosabb volt, mint Harry, mert mindketten morogva bólintottak.

- Százhúsz másodperc - tette fel a kezét fenyegetően Chloe. Megforgattam a szemem, mielőtt kisétáltam, és hallottam, hogy elkezdett visszaszámolni. Gyorsan becsuktam magam mögött az ajtót, és széles vigyorral megálltam Harry előtt.