Az esőben ázva csókoltál // H.S.

Tizennyolcadik fejezet

Egyenletes szuszogásra ébredtem egy kemény mellkason. Először értetlenül meredtem magam elé, majd eszembe jutott, hogy filmnézés közben ebben a pozícióban sikerült elaludnom. Szegény Harry. Neki biztos nem volt kényelmes így feküdnie egész éjszaka. A fejemet továbbra is rajta nyugtattam, miközben fokozatosan eszembe jutottak a tegnap történtek. Beugrott a kép, ahogy Josh és Chelsea meztelenül feküdnek az ágyon, és a gyomrom is felfordult. Nem akartam rájuk pazarolni az időmet, mert nem érdemlik meg. Még mindig nehezen tudtam elhinni, hogy Chelsea képes volt megtenni ezt velem. Ő volt az, aki folyamatosan bizalmatlan volt velem kapcsolatban, és mégis ő volt az, aki végül elvette a másiktól azt, ami az övé. Nem tudom, mit akart ezzel bizonyítani. Amikor elmesélte, hogy Harry-vel nem működnek közöttük a dolgok, nem gondoltam, hogy ilyen drasztikus lépéssel fogja lezárni a kettőjük kapcsolatát. Azt végképp nem értettem, az enyémet miért kellett belevonni. Fordított esetben én soha nem lettem volna képes ilyen módon megbántani. Mikor kicsik voltunk, megígértük egymásnak, hogy soha nem fogunk egy fiún összeveszni. Úgy látszik, Chelsea-nek az ígéreteket nem jelentenek semmit.

Harry kicsit fészkelődni kezdett alattam, mire felemeltem a fejem, és ránéztem. Szemei álmosan csillogtak, a haja teljesen összekócolódott, és éppen hatalmasat ásított. A keze a hátamon támaszkodott, és amikor észrevette, hogy nézem, elmosolyodott. Gödröcskék jelentek meg a szája sarkában a mozdulattól.

- Jó reggelt - motyogta rekedten. Önkéntelenül is elmosolyodtam. Reggeli kinézete több volt, mint aranyos.

- Jó reggelt. Remélem, nem nyomtalak össze. Bocsánat - húztam el a számat szabadkozva, de csak elnevette magát.

- Nem volt szívem megmozdítani - vallotta be, miközben lassan felnyúlt az arcomhoz és az egyik hajtincsemet a fülem mögé simította. Belepirultam a mozdulatba egy kicsit, amit észrevett, de szerencsére nem fűzött semmit hozzá.

- Köszönöm, hogy itt maradtál éjszakára - mosolyogtam rá. A saját haját is megigazította egy kicsit, majd lazán megvonta a vállát.

- Én sem akartam egyedül lenni - ismerte be lesütött szemmel. Ha valaki, akkor ő most teljesen átérezte, mi játszódik le bennem. - Nem hiszem el, hogy egyszerre csaltak meg minket - nézett mélyen a szememben hitetlenül. Hatalmas sóhaj hagyta el a számat, ahogy lassan ülő helyzetbe nyomta fel magam. Igazából még szívesen feküdtem volna rajta, mert kényelmesnek bizonyult, de nem akartam tolakodó lenni.

- Ne is mondd. A saját húgom - ráztam a fejem szomorúan. Ismét könnybe lábadt a szemem, de már nem akartam sírni miattuk. Nem érdemeltek meg egy könnycseppet sem. Végre készen álltam arra, hogy valakivel megbeszéljem a történeteket, és senki mással nem tettem volna szívesebben.

- Jól vagy? - kérdezte aggódva, és felém fordult oldalasan. Le sem vette rólam a szemét, és annyira aggódás tükröződött rajta, hogy már-már rosszul éreztem magam miatta.

- Nem tudom megfogalmazni, mit érzek. Te? - sóhajtottam fel, és reménykedtem, hogy elkezd beszélni az érzéseiről, ne nekem kelljen. De legnagyobb meglepetésemre csak megvonta a vállát.

- Igazából, nem érzek semmit. Nem mondtam neked, mert a húgod, de nem működött köztünk. Nem is értem, miért húztuk ennyi ideig. Talán nem volt szívem szakítani vele. De így egy kicsit megkönnyítette a dolgom - húzta szomorú mosolyra a száját, én pedig értetlenül meredtem rá. - Mármint, ne érts félre. Nagyon szar érzés, hogy megcsaltak. De ha szerettem volna, sokkal rosszabb lenne most. Még sosem történt velem ilyesmi. Az biztos, hogy egy kicsit rombolja az egómat, de én most nem számítok. Érted jobban aggódok - vallotta be lesütött szemmel. Csendben emésztgettem a szavait. Vajon Josh is így érzett kettőnkkel kapcsolatban? Kíváncsi lettem volna az ő verziójára, de nem tudtam volna leülni és normálisan kommunikálni. Dühöt éreztem, és egyenesen undorodtam tőle. Ha visszagondoltam arra, hogy pár napja még a kezét fogtam, vagy megcsókoltam, elkapott a hányinger.