Se veled, de nélküled °befejezett°

10

NORTH

Gyomorgörccsel léptem be a bisztró ajtaján. Jason és Tristan tegnap kibékültek, így a csapat újra összeállt. 

Asztalunknál pillantottam meg Adamet, Jaket, Scottot és Jasont. Mind mosolyogva intettek felém. Egy hatalmas kő esett le a szívemről, mikor megláttam, hogy Tris még nincs itt. Izgultam, hisz a fiúkkal azóta nem találkoztam, mióta Tristan és én...tudjátok.

Ideges voltam és féltem, hogy a srácok kiszúrják, hogy történt köztünk valami, amit nagyon nem akartam.

Az az éjszaka titok. És pont.

-Sziasztok!-egy boldog vigyort varázsoltam arcomra.-Mizu van veletek?-kérdeztem és lehuppantam Jason mellé a boxba.

-Csak a szokásos.-vont vállat Jake.-Hemzsegnek körülöttünk a csajok.

-Azt máris gondoltam.-feleltem szemforgatva. -Csak rátok kell nézni.-mondtam, majd abban a pillanatban megjelent mellettem Tristan. Mosolyogva köszönt mindenkinek, aztán lehuppant mellém.

-North.-biccentett felém vigyorogva. Gyomrom újra görcsbe rándult, pulzusom szapora lett.

Gyanús, hogy ilyen jó kedve van.

Remegő kezekkel vettem kezembe a bisztró étlapját.

-Veletek már megint mi történt?-kérdezte a velem szemben ülő Jake.-Furák vagytok Trissel.- Ledermedtem és a levegő torkomon akadt. Egy hangot sem tudtam kiadni ijedtemben. Óvatosan a mellettem ülő Tristanre sandítottam, aki csak egy önelégült mosollyal bámult maga elé.

Élvezte, ahogy engem belülről felemészt a titkunk.

-Összevesztetek megint, mi?-pillantott ránk szigorúan Adam. Egy megkönnyebült sóhaj hagyta el számat.

-Valami olyasmi.-feleltem halkan.

-Akkor itt az ideje kibékülni.-csattant fel Jason vidáman.-Unalmas már ez a gyerekes civakodás. Kell egy kis fegyverszünet a bandában.

-Nem is tudom.-húzta el száját Tris.-Northal szeretjük egymást leteperni újra és újra.-döbbenten pillantottam rá a mellettem lévő fiúra. A többiek nem vettek észre, hogy Tristan pontosan mire is célozgatot.-Egymást döngölni...a földbe, elég kielégítő tud lenni.-egy perverz félmosollyal tekintett le rám. Szemei csibészen csillogtak. 

-Csak fogd be!-utasítottam idegesen.-Nem vagyok kíváncsi a hülyeségedre.

-És ennyi volt.-szólt közbe Scott nevetve.-Northot már felpiszkáltad.

-Igen, az utóbbi időben ez elég jól szokott sikerülni.-vont vállat Tris mosolyogva.-Őt mindig elég jól tudom feltüzelnem.

-Na jó elég volt!-pattantam fel. Tristan szórakozottan pillantott rám.-Állj fel és nyomás!-utasítottam. 

-Most meg mit csinálsz vele?-nevetett fel Jay.

-Kiráncigálom a bisztróból és kinyírom. Maradjatok nyugodtan, én mindjárt vissza jövök. A haverotokban már nem vagyok annyira biztos.-mondtam, majd elkezdtem az étterem parkolójba kivezetni a fiút. Mikor kiléptünk az ajtón, dühösen támadtam rá Trisre.

-Te normális vagy?!-boxoltam bele vállába, mire csak felnevetett, megragadta derekamat, magához húzott és ajkait ajkaimra támasztotta. Dühösen löktem el magamtól, és feszülten magam mögé tekintettem, hogy a fiúk biztosan nem látták-e ezt a jelenetet.

-A múltkor még tetszett.-vigyorgott le rám.

-Na jó, ezt abba kell hagynod most!-parancsoltam idegesen.