Se veled, de nélküled °befejezett°

17

NORTH

Idegesen foglaltunk helyet az egyik várószoba kanapéján. Biztatóan a mellettem ülő Tristre mosolyogtam, aki viszonozta gesztusomat. A rendőrségen nagy volt a nyüzsgés. A zsaruk sietősen járkáltak fel-alá. Felálltam  és kikukucskáltam a nyomozók asztalaira nyíló üvegen. Kíváncsian figyeltem, ahogy a munkájukat végzik.

-Valahogy a hideg is kiráz ettől a helytől.-mondtam halkan.

-Addig örülj, amíg nem bilincsben vagy itt.-motyogta.

-Jogos.-sóhajtottam fel és visszaültem mellé.-Meddig kell még a nyomozóra várnunk?-kérdeztem a fiúra nézve.

-Remélem már nem sokáig. Amúgy sincs kedvem a pofáját bámulni, de kezd felcseszni azzal, hogy megvárat.-mormogta idegesen Tristan. Unottan tekintettem körbe a váróban. Egy kényelmetlen barna kanapén kaptunk helyet, amivel szembe egy régi kávézóasztal volt. A fal bézs színű volt, amit a feléig barna és vörös színű kövek fedtek. Az ajtó mellett egy pult helyezkedett el , amin egy ócska kávéfőző volt. A szoba közepén pár olcsó köralakú étkezőasztal hevert körülöttük ugyanolyan szürke székekkel.

Hirtelen az ajtó kinyílt, és egy férfi lépett be rajta. Körülbelül a negyvenes éveiben járhatott, hosszú barna haja és szakálla már elkezdett őszülni. Egy tipikus lecsúszott zsarunak tűnt. Whiskey barna szemei kíváncsian kémleltek engem.

-Tristan barátja vagyok.-motyogtam halkan. A fiú és a nyomozó már jól ismerték egymást.-North Adams.-nyújtottam illedelmesen a nyomozó felé a kezemet.

-Joe Cullen.-mondta rekedtes hangon miközben megrázta tenyeremet. Ahogy a közelébe értem éreztem az alkohol és a cigi keveredett szagát.

-Miért hívott ide?-tért egyből a lényegre Tris.

-Tájékoztatnom kell önt, hogy a nyomozást hivatalosan is lezártuk.-unottan kezdett bele a férfi a már jól begyakorolt szövegébe. -Minden jel arra mutat, hogy az anyja öngyilkos lett.-a fiú a szavak hallatán idegesen fújtatott.

-Látom jól végzik a munkájukat.-köpte oda szarkasztikusan.-Az anyámat megölték. Attól, hogy a rendőrség  minél hamarabb el akarja felejteni az ügyet, a gyilkosságból még nem lesz öngyilkosság.

- A kötélen csak az anyja ujjlenyomata volt. A búcsúlevele a feldöntött szék mellett hevert. Kívülről való behatolásnak semmi nyoma nem volt. Tudom, hogy nehéz ezt hallani, de az édesanyja önkezűleg vetett véget az életének.-a nyomozó éles hangon sorolta a bizonyítékokat, látszott rajta, hogy nem sok kedve van itt velünk lenni.

-Baromság!-kiáltott fel Tristan dühösen.-A levél nem is az ő kéz írásával volt írva. Ne akarja bemagyarázni nekem azt, hogy öngyilkos lett! Nem tudom miért akarják eltusolni az ügyet, de ha maguk nem, akkor majd én kiderítem, hogy ki a gyilkos.-a fiú dühös volt, szemében csillogott az elszántság. Cullen nyomozó vett egy mély sóhajt és megforgatta szemeit. Egy lépést tett közelebb Tris felé.

-Jól figyelj kölyök, mert ezt a te érdekedben mondom.-halkan sziszegte a fiú arcába.-Az ügy le lett zárva, vége van. Az öngyilkosságot az összes nyom alá támasztja, bármit is hadoválsz itt az ellenkezőjéről. Én a helyedben haza mennék, elengedném ezt az egészet és élném tovább az életemet. Hagyd abba ezt a nyomozósdit és hősködést, mert kurvára nincs kedvem legközelebb a te hullád felett állni, ha megöleted magadat. Fogd a csajodat és húzzatok innen a picsába.-a férfi keményen nézett bele Tristan szemeibe, majd mikor befejezte a beszédét sarkon fordult és köszönés nélkül lazán kisétált az ajtón. A kanapé felett lévő üvegen keresztül még láttam, ahogy zsebébe nyúl és elővesz egy szál cigarettát, aztán a kijárat felé meggyújtja.