Se veled, de nélküled °befejezett°

15

NORTH

A fiú óvatosan kulcsolta össze kezeinket az asztal alatt. Egy bíztató mosolyt lövelt felém, majd az étkezőbe érkező nőre tekintettünk. Szőke tincsei lágy hullámokban omlottak vállára, haja jobboldala egy gyöngysorból álló csattal volt felfogva. Kék szemeit szemceruzával emelte ki, ajkaira élénk rózsaszín rúzst kent. Minden mozdulata kifinomultságról árulkodott, tengerészkék ruhája tökéletesen simult vékony alakjára. Kifejezetten csinos volt, de mégis egyfajta ijesztő kisugárzást birtokolt. Mintha az angyali külső mögött maga az ördög bujkálna.

-Ne haragudjatok, a bejárónőnk még új és nehezen tájékozódik a konyhában.-egy bájos mosollyal tekintett rám, szemeiben viszont egy csepp jóindulatot sem észleltem. Királynőhöz méltó eleganciával foglalt helyett az asztal egyik végében.

-Semmi baj.-motyogtam halkan, és próbáltam a legbűbájosabb mosolyomat arcomra varázsolni. Jason nyugtatásként combomra helyezte meleg tenyerét. A velem szemben ülő Tristanra pillantottam, aki ujjaival idegesen dobolt az asztalon. Egy egyszerű fehér ing fedte alakját, szőkésbarna haja kócosan hullott arcába, Jayyel ellentétben, aki most hátrazselézte fekete tincseit.

Nem gondoltam volna, hogy így fogom megismerni a barátom szüleit. Először nem akartam elfogadni a meghívást, nem akartam bezavarni a Tristannal való közös vacsorájukba, de aztán a fiú addig nyaggatott engem, amíg bele nem mentem. Pontosabban bevetette a kifejezetten jól fejlett érzelmizsarolás képességét.

Kínos csend telepedett le az asztalra, ahol 6-an foglaltunk helyet. Jason, a szülei, Tris, Jay húga és én. Jane hol engem hol Tristant méregette ellenszenvesen pillantásokkal. Feszülten kezdtük elfogyasztani az előttünk lévő ételt.

-Akkor mi most testvérek vagyunk?-törte meg a csendet Jason húga, és a mellette ülő Tristanre pillantott. A kérdésre mindenki felkapta a fejét, szülei kellemetlenül tekintettek rá, míg Jay inkább dühösen. A lánynak hosszú barna egyenes haja volt, szeme egy az egybe bátyjáé volt. Pisze orrát gyönyörű anyukájától örökölte. A kínos szituáció hatására Tris arcán egy halvány vigyor futott át, ahogy az enyémen is. 

-Carla, ne legyél udvariatlan!-parancsolt rá apja, aki az asztal főnél foglalt helyet.

-Csak kérdeztem.-emelte fel kezeit védekezően.-Amúgy remélem te nem vagy olyan seggfej, mint Jay.-fordult Tris felé a 13 éves lány. Tristannal egyszerre nevettünk fel, míg a többiek nem értékeltél a kishölgy megjegyzését. Röhögést visszafojtva haraptam bele ajkaimba.

-Carla!-szólt rá erélyesen most anyja.-Vigyázz a szádra!-a lány csak egy aprót bólintott szemforgatva. Mosolyomat elrejtve kortyoltam bele az előttem lévő vízbe.

-Inkább beszéljünk másról.-szólt közbe Jane.-Bort?-fordult felém egy műmosollyal és a falnál álló bejárónőnek intett, akinek kezében egy nagy üveg volt Chardonnay volt.

-Oh nem, nem kérek köszönöm.-feleltem udvariasan.-Nem iszom. - A szőkehajú nő kíváncsian vonta fel szemöldökét. Kellemetlenül emeltem poharamat újra szám elé.

-Csak nem terhes vagy?-kérdezte nevetés közepette, amiben egy cseppnyi gúny is megbújt. Mikor meghallottam a kérdést félrenyeltem vizemet és fulladozni kezdtem.

-Anya!-szólt közbe Jason idegesen, miközben kezét hátamra tette. Az asztalnál ülők hol rám, hol Janere meredtek kíváncsian.

-Most mi van?-vont vállat a nő.-Csak kíváncsi voltam.

-Nem vagyok terhes.-mondtam, mikor újra levegőhöz jutottam.

-Biztos? Ez az étvágy nem erről árulkodik.-kuncogott a tányéromra mutatva. Dühösen szorítottam meg a kezemben lévő villát. A velem szemben ülő Trisre tekintettem, aki kivételesen egész jól szórakozott a műsoron.