Se veled, de nélküled °befejezett°

03

NORTH

Két hét telt a buli óta. Jasont azóta alig láttam, bár az annyira nem zavar. Néha ha elmegyek mellette észre sem vesz, de nem haragszom rá emiatt, hisz ismerem a fajtáját. Miután kipipált egy csajt a listáján már észre sem veszi. Neki is egy tipikus fuckboy radarja van. Mindig a friss húson akad meg először a szeme.

Sietősen lépkedtem az egyetem folyosóján. Péntek délután van, nekem meg véget ért az összes órám, úgyhogy mostantól hétvége van. Egy éles jobb kanyart vettem, és abban a pillanatban neki ütköztem valaminek. Pontosabban valakinek.

-Bocsi.-motyogtam ijedten, de mikor felnéztem a srácra már vissza is szívtam.

-Nocsak, még mindig a szégyen menetet járod?-kérdezte a fiú egy beképzelt mosollyal karöltve.

-Tristan.-forgattam meg fájdalmasan szemeimet.-Még mindig egy paraszt vagy?-meredtem rá gyilkos pillantásokkal.

-Még mindig egy lotyó vagy?

-Ha én lotyó vagyok, akkor te meg egy hímringyó.-fintorodtam el, majd végig mértem az előttem álló seggfejet.

Mért van az, hogy a világi szemétládák világi jól néznek ki?

-Legalább velem élvezet összefeküdni.-vigyorgott rám gúnyosan.

-Nekem meg legalább van eszem, ami jelen pillanatban azt súgja, hogy hagyjam itt a picsába azt a bunkót, aki a hülyeségével az értékes perceimet rabolja.-sziszegtem idegesen.

-Ahogy szeretnéd angyalom.-a becenév hallatán elfintorodtam, és mutató ujjamat a számba raktam, majd öklendezni kezdtem.-Este buli nálunk, ha kiheverted a Jasonnel való éjszakát, akkor nézz be hozzánk.-kacsintottam rám, aztán sarkon fordult és ott hagyott engem a hányingermmel együtt.

°°°

Fintorogva léptem be az ismerős kollégiumba. Egy cseppnyi kedvem sem volt eljönni a buliba, a szobatársammal ellentétben, aki ma érkezett meg. Mikor megkért, hogy kísérjem el, nem volt szívem nemet mondani neki, hisz csak engem ismert még az egyetemen.

-Mehetünk haza?-tekintettem rá a lányra kérdően, mikor megcsapta orromat az alkohol tömény szaga.

-Nem.-vágta rá Anne egyből erélyesen.-Itt maradunk és jól érezzük magunkat.

-Oké.-dünnyögtem unottan. A következő pillanatban Tristan tűnt fel előttünk és az a visszataszító jelleme.

-Angyalom, hát eljöttél!-üdvözölt engem gúnyos vigyorral. Tőlem csak egy ellenszenves szemforgatásra jutotta.

-Ide figyelj kedvenc seggfejem! Ha Jason képes volt engem kitörölni az emlékezetéből, akkor neked miért nem megy?-kérdeztem egyre idegesebben. A fiú válaszra sem méltatott. Tetőtől talpig végig mért, majd megnyalta alsó ajkát.

-Jól nézel ki.-húzta pimasz mosolyra száját.-Kurvásan, de jól.

-Na jó elég volt belőled!-löktem arrébb Tristant indulatosan és közben a döbbent Annet elkezdem magam után ráncigálni.

-Állj, állj, állj!-lépett elém a seggfejek seggfeje fejcsóválva.-Ti velem jöttök.

-Oké!-felelte szobatársam izgatottan.

-A faszt!-kiáltottam fel, de már késő volt. Tris egy diadalittas mosolyt villantott, majd elkezdett kettőnket az emeletre vezetni.

-Meghoztam a díszvendégeket!-nyitott be egy szobába örvendezve, ami meglepetésemre nem valami ,,szadomazo'' kéjbarlang volt.