Érzéki Csalódás

Vágy; bűnös vad buja vágy

LIZ: Beszív... EGY... Éreztem ahogy a fű végig megy a tüdőmön... a jól ismert társaság persze semmit sem változott ahogy én sem.... Kifúj. - Ami köhögtet az röhögtet... mondtam köhécselve.
Beszív... lent tart... KETTŐ... tovább ad. Éreztem ahogy a szesz a cigi és a fű hatni kezd rám. Kellemes eufória és egy emlék amit rajtam kívűl más nem ismert.. Ühhü-ühhü. - vigyorgok mint a vadalma flashelek az emléken. Majd egy kérdés: - jössz táncolni?
Felemeltem a tekintetem amin sose látni, hogy be van állva. A szétszakadó vigyoromból viszont annál inkább és egy heterokróm szempár meredt rám.
Hirtelen nem tudtam eldönteni melyik szemébe nézzek. A kékbe amiben a pupillája körül barnás cikkcakkos szélű paca volt, vagy a barnába amiben ugyanez csak zölddel.
Közben beszólt enyhén betépett hangon:
- Ne variálj ennyit! Csak válassz egyet és abba nézz! Máskülönben összezavarsz vele... Kifakdtunk....
Valószínű azon, hogy mennyire vághattam kuka arcot amíg kiválasztottam a megfelelő szemet... de nálam még az a buzi rák is rátett egy lapáttal a Moanából.
Aztán miután kiröhögtük magunkat mentünk táncolni. Menet közben Amy elkapott hogy hadd fotózzon már le minket.
- jó legyen... - motyogtam. KÉT KÉP készült 1 amin csak röhögünk bele a kamerába és még egy amin pedig puszit ad.
Teljesen elfelejtettem Vincet. Iszonyat jó volt a tinikorom zeneire mulatni. Táncoltunk egyre szorosabban és amikor realizáltam, hogy csóró gyerek áll mint a cövek és épp meg akar csókolni... az egyik kezem ujjai a hajában, a másik karom a nyakában slendriánul. Éreztem ahogy bennem is robban valami. Az ajkai közelítettek az enyémhez és amikor épp, csak 1 hajszál választott el a csóktól és a bennem levő időzített bomba robbanásától...
Megszólalt az a kurva vészharang és bevillant a fejembe a nap amikor Vince besétált az életembe. Mindig ez a kép jött valahányszor szakítani akartam vele. Emiatt mindig békülés lett a veszekedés vége szakítás helyett.
Elfordítottam a fejem...
- Jake nekem ezt nem szabad... - mert hogy így hívták.
- Mit?! - Kérdezett éretlenül, de láttam rajta, hogy nagyon is jól tudja, hogy amit mondani fogok, az fájni fog.
- Ezt itt... nekem... nekem van egy... egy... pár...párkapcsolatom ne hargaudj.- szóltam zihálva. Ott akartam hagyni elfordultam, de túl nagy volt a lendület és akkorát pereceltem mint kisgyerek amikor nem tud a görkorival megállni.
Odabasztam a kisfejem. Majd kb 1 mp blackout után (valójában volt az 5 is az elmondottak alapján) felpattantam de Jake már ott is volt.
- jezus anyám jól vagy baby?
- jól deee... najó leszarom jössz táncolni?!
- biztos jól vagy?!
- IGGGGEEENNNN
Folytattuk a táncot. Pont egy lassú ő menni akart de nem hagytam. Pont mint az elcseszett romcsi filmeken... de akartam. IGEN AKARTAM. Majd megbeszéltük hogy csak bulizunk egyet de semmi több táncolunk és utána faszsetudja.
Véget ért a szám. Kimentem a mosdóba.
Felhívtam Vincet hogy kérjek tőle elhajlási engedélyt. Helyette viszont egy ohioi haverja vette fel. Aki közölte hogy "V épp nem van elérhető V épp náluk van de nem tudják hol". Leraktuk 10 perc múlva megint hívtam, de kinyomott. Majd jött a hideg zuhany V-ről egy kép... egy nővel aki épp... nos szopja. Ő meg szerintem blackout vagyis azt akartam, hogy blackout legyen. Egyből a tetemre hívás ugrott be "Íme bizonyság Isten előtt gyilkos erőszak szopja le őt..." najó átköltöttem. De nah... Rohanok Amyhez aki addigra a "majdnem be van csiccsentve" állapotra itta magát a 122. tequila után.
- Te ezt hesszeld...: mutatom a képet:  elsápad.
- hát anyukám szabad az út Jakeyboyjal... - vigyorog... és mutogatja  puszis képet a mobilján közben kacsingat mint aki tikkel.
- jó legyen ami itt történik itt is marad... - visszamentünk táncolni. Jake közben kérdezgetett, hogy jól vagyok-e de mire észbe kaptam újra szívtam... a Joe-t. BESZÍV... lent tart... EGY... továbbad... KIFÚJ... - közben beszélgetünk tompul a többi zaj. Csak őt hallom... újabb kör -  BESZÍV... lent tart... KETTŐ... továbbad... mutatja a shot-ot... átfújom a tölcsérébe... KIFÚJ - elkezdünk nevetni nem tudom min... újabb kör... a következő képem, hogy újra táncolunk de rajtam már a fekete converse van foggalmam sincs mikor vettem át. Jake magas, majd egy fejjel magasabb nálam. Nem tudom milyen zene volt, de éreztem, hogy egy ütemet ver a szívemmel és mi egyre szorosabban simulunk egymáshoz...
Az ujjaim a haját túrják, az ő keze csúszik le a popsimon. Lejjebb hajol már szinte összeér a szánk... és EL-FOR-DUL... a fülembe búgja vagy mondja vagy kiabálja mit't'om'én...
- mi változott? Belenéz a szemembe és mosolyogva vegig simítja az ujjai külső részével az arcom...
- MINDEN - válaszoltam, ismét elveszve a szemei között. - kifakadtunk...
Majd újra neki futottunk, de akkor már kimentünk a hátsó teraszra ahol volt aki smárolt, volt aki már benne volt a buliba, mi meg visítottunk mint a választási malac. Majd újra vegülis nagy nehezen, de megállapodtam a bal szemében. Megismételtem magam:
- MINDEN... akarlak!
- nem fogod megbánni?
- NEM! De ha ne...- m hagyta hogy befejezzem... ajkait az számra tapasztotta.