Érzéki Csalódás

Tücsök Tihamér

Felébredve látom, hogy Amynél vagyok. Sehol semmi nyoma az előző éjjelnek csak a lelkemben...
- úristen Amy hogy kerültem ide?! - látva hogy legeslegjobb barátnőm épp ágyba hozza a reggeli kávét.
- hát anyám oda pakoltad magad megint... - mondja lesajnálóan.
- jó tudom, hogy über gáz de olyan j...
- te vágod hogy rakás szerencsesüti vagy? Hogy a picsába tudtál úgy beállni, hogy elperecelj odabaszd a fejed és ágyazódással meg átmeneti memoria zavarral a kansasi kórház traumatológiáján kössünk ki?! - fakadt ki a maga csípős de aggódó módján de látva a döbbenetet az arcomon elhallgatott.
- hoooogy miii van?! Deeeeeee én... édesfaszom akkor minden ami volt csak...- elhallgattam.
- csak mi?! Várjál te nem is emlékszel Jake.re? Egész jól elvoltatok... vagyis lettetek volna, hanem esel hanyatt.
- de Jakere igen meg az esésre is... csak a folytatás nalam egy kicsit máshogy történt...- elmeséltem neki a verziót amit átélni VÉLTEM... majd hangos visításban tört ki de azonnal abba is hagyta látva a teljes káoszt az arcomon.
- értem. Nos el kell hogy keserítselek drága Lizem HOGY NEM. Nem történt köztetek semmi. Illetve az első csókra a próba igen és úgy ahogy elmondtad, csak nem ott, és úgy ahogy te átélted. A kórház bejáratánál történt miután a drágám értünk jött. Számot cseréltetek de már a kocsiban elaludtál. Baszki... most esik le... frankón, mint Dorothy... meg a forgószél és a behaluzott Óz story. Kész vagyok rajtad...- nevetett.
- kurvára nem vicces rendesen bassza a lelkem az a köcsög rovar a Pinokkióból. Kajakra lelki ismeret furdalásom van. Ahh de olyan jó volt... - merengtem vissza a képzelt végtjatékra. Akartam hogy igaz legyen, de egy részem mégsem. Amy csak legyintett a reménytelen arcom láttán de ahogy távozott a konyhába hallottam, hogy majd megpukkan a nevetés visszafolyásától. Minek az embernek ellenség ha ilyen baratai vannak... :D
- kicsivel később mikor már összeszedtem magam és a kávét is megittam. Bementem a fürdőbe valami másnaposság fedő vakolatot kenni nehogy Vince barmit is észrevegyen. Fésülködés közben fedeztem fel, hogy bizony nem kamu volt, tenyleg beszakadt a fejem. Erre remek bizonyíték volt a vértől összeállt hajam es a 2 kis aprócska szorító tapasz. Az ambuláns lapon pedig nem szerepelt hogy nagy mennyiségű marihuána es töménytelen mennyiségű szesz befolyásolása alatt esett egyet, mint a vasajtó, csak annyi hogy, " bormámoros pillanatában elesett és a fejét beverte." Meg a többi sallang az anamnesisre. "Bormámoros pillanatában" sok mindennel tudnám jellemezni az este állapotát de a bormámoros kifejezés túúúúl light-i. Gondolataim ködfoltos útjairól hirtelen egy jól ismert hang szakított ki.
- Szia kis kincs! Milyen volt a buli? Amy azt mondta kérdezzelek téged...- kíváncsiskodott kedvesen. Egyszeriben mint a fal sápadtam el és fordultam a klotyó felé de szerencsémre csak öklendezés volt. Sajnáltam volna Amy káváját kárba veszni.
- huhha oké másnapos vagy, mint a szar látom... ennyi elég is, nem érdekel, mennyire érezted jól magad, mennyi pia után... - dohogott röhögve.
- neked is szia... egyébként nem vagyok másnapos odabasztam a kisfejem mert táncolás közben eltaknyoltam. - es bevillantak Jake-kel a pillanatok, Alia pillanatai csak másodhegedűs volt. Beleborzongtam... éreztem, ahogy a puncim benedvesedik és összehúzodva követeli a repetát. Ebből az extázisból V velőtrazo visítása szakított ki a másodperc tört része alatt.
- jó röhögj csak nézd meg, még a fejem is szétnyílt. Az éjszakát a kansasi tramcsin fejeztük be. Aztán hazajöttünk. Ahelyett hogy kiröhögsz inkább szeretgess meg... - dünnyögtem az orrom alatt.
Kisvártatva elindultunk haza... egyfelől a testemben dúlt a sex vágy, a feromonom csak úgy áradt a kocsiban. Másrészről viszont nem tudtam eldönteni, hogy mi is történt. Bűntudatom volt, mocskosul egy olyan dolog miatt ami csak a fantáziám szüleménye volt... MEG SEM TÖRTÉNT... vagy lehet csak a történtek igaznak akarása miatt mardosott Tücsök Tihamér? Ott zümmögött a fülemben...
Aztán hazaértünk... beléptünk a lakásba és egy hatalmasat keféltünk.
Anyamékhoz elmentünk a gyerekekért és többé gondolni sem akartam az egészre sem a bűntudatra, sem Jakere vagy Aliára, de a bulira ami másképp alakult meg főleg.
.
.
.
.
.
.
.
Amíg... egy Liz számára ismeretlen telefonszám meg nem jelent hívófélként a kijelzőn....