Játék vagy szerelem ( Kuroo x Reader) [Szünetel]

2.rész Féltékenység

Amikor reggel felkeltem fura érzés kerített hatalmába de nem tudtam miaz a valami.Egy ideig gondolkodtam de utánna teljesen el is felejtettem.Lementem reggelizni ahol már a két kistestvérem várt.Kamiya hírtelen rámnézett és éppen szolásra nyitotta száját.

-(Név) mégis tegnap miért siettél fel vörös fejjel a aszobádba? Nézett rám értetlen fejel.Malyd anya is megszolalt.

-Csaknem voltál lázas?Hadnézelek! És a homlokomra rakta a kezét hogy megnézze van-e lázam.Én erre csak mérges fejel reagáltam.

-Nem vagyok beteg teljesen jól érzem magam! És teeeee Kamiya veled még számolok ha haza jövök!Azzal a lendülettel el is indultam a suliba.Szokásosan elköszöntem mint mindíg.A kapuban pedig Sayori-chan már várt rám és kivételesen aggódó tekintettel nézett rám.

-Sayori valami baj van? Olyan furcsán nézel! Néztem rá értetlen tekintettel a fejemet kicsit megdöntve.

-Ááááááá semmi! Jelentette ki miközben már sétáltunk az  iskolafelé.

-Na beszélj miaz hallottál valami pletykát? Néztem Sayorira kiváncsi fejjel.

-Csak hallotam valamit veled kapcsolatban. Jelentette ki egy nagy sohajtás mellet.

-Mégis mit? Mostmár kicsit kétségbeestetten néztem rá.

-Figyelj  (Név) én nem akkarlak bántani de ... Hírtelen szavába vágtam mostmár idegesen.

-Sayori! Mégis mit titkolsz előlem?! Kérdeztem mostmár kicsit felemelve hangomat.Sayori vettegy nagy levegőt és belekezdett mondandójába.

-Oké...Nos hol is kezdjem? Mondta zavarodottan.

-Mondjuk az elején az nem lenne rossz. Jegyeztem meg halkan.

-Rendben!Nézett rámaggodó tekintettel.-Tegnap láttalak titeket Kurooval.Szegte le hírtelen tekintetét. Elvörösödtem ezek szavak hallatán.

-Sayori te követtél engem? Kérdeztem miközben a földet pásztáztam tekintettemmel.

-Mi nem dehogy is csak az egyik osztálytársad kérdeztem meg hogy merre vagy és ő monta hogy a könyvtárba mentél olvasgatni.Amikor oda értem akkor láttam hogy Kuroo bement oda és mivel téged kerestelek így bementem én is de ami akkor fogadott azon nagyon meglepődtem.

-Sayori! Mondtam neki lágy hangon mikor észre vettem hogy elkeztek potyogni könnyei.                  -Semmi baj! Mondtam és szorosan magamhoz öleltem.Addig öleltem amíg abba nem hagyta a sírást.Ekkor Sayori halkan megszolalt.

-Figyelj (Név)! Nagyon vigyázz vele ő más mint a többi srác.Montdta nekem remegő hangon.          -Hogy érted? Kérdeztem meg Sayorit bátortalanúl.Eközben Sayorinak sikerült megnyugodnia.      -Úgy értem hogy ő egy igazi.... Halgatott el pár percre.Malyd vett egy mély lélegzetet.                          -Ő egy fekete macskára hasonlít ha szabad így fogalmaznom.Ezek szavak hallatán küzdöttem hogy ne kapjak röhögő görcsöt.

-Hogy mi? Tettem fel már malyd nem fuldokolva a kérdést.

Úgy ahogy mondom! Azért mondom  így mert .... na várj elmagyarázom! Tette keresztbe karját teste elött. -Szóval! A lányok többsége szereti a kölyök macskákat igaz? Én erre csak bólogattam egyetértően.Kuroo pont ilyen! Jelentette ki határozottan.-Az ujja köré csavar és teljesen megörjít.Bár mitne mondjak gondoltam magamba van oka rá hogy tapadjanak a csajok mint pókhálóba a legyek.És abban a pillanatban mikor ezekre gondoltam már a sulinál is voltunk.

-Nos szia (Név)! Holnap látjuk egymást.

-Szia Sayori! Intettem utánna hosszan széles mosolyal az arcomon.