A pillangó mindig hallgat

Negyedik fejezet

Holnap
Tudjátok milyen érzés az amikor indokolatlanul is jó minden? Na, én se. Miért is mondom ezt egy szerelmes regényben? Ahol elvárja az olvasó, hogy tökéletesen menjen minden a szerelmeseknek? Na, ez nem az a regény. Szerelmesnek szerelmes, de korántsem tökéletes. Először is szerencsétlenségemre a találkozásunk előtt egy nappal ripityára törtem a telefonomat. Azt se tudtam hirtelen, mit csináljak. Hogyan szóljak neki vagy, hogy egyáltalán mi legyen. Szörnyen kétségbe estem. De miután lehiggadtam és eltudtam kezdeni reálisan gondolkodni. Rájöttem, hogy manapság (hála égnek) egy óra alatt kicserélik a telefonok kijelzőjét és mehet is tovább az élet. Szóval még az nap meglátogattam egy kedves kis gsm-et. Ami azért kedves, mert épp  megmentette az életemet. Amíg szerelték a telefonomat, addig beültem egy kis kávézóba olvasni, hogy gyorsabban teljen az idő. Mondanom se kell, hogy nem igen tudtam a könyvre koncentrálni. Csak rajta és a holnapon jártak a gondolataim. Egyfolytában a hangja csengett a fejemben és azok amikről beszélgettünk. Becsuktam a szemem, belekortyoltam a kávémba és hagytam a képzeletemet szárnyalni. Elképzeltem, ahogyan megcsókol, ahogyan átölel, ahogyan végig simítja az arcomat majd a hátamat. Ahogyan megfogja a kezemet. Épp mikor még jobban beindulhatott volna a fantáziám megszólított a barista hölgy. Szegényt sajnos a fejemben elküldtem sokkal melegebb éghajlatokra, mint ahová kellett volna. Mentségemre szóljon, ha kicsit később szól hozzám, akkor már az oltárnál járnánk a kiszemeltemmel. Na, nem is ez a lényeg. A hölgy csak azért szólt, hogy elviheti e a poharamat. Mondtam neki, hogy persze aztán ránéztem az órámra és már másfél óra is eltelt azóta, hogy elhagytam a szerviz ajtaját. Meg is lepődtem, hogy ilyen sokáig képes voltam elveszni a gondolataimban. Miután visszakaptam a telefonomat, hazamentem. És mint minden lány ezen a világon, én is neki álltam az előkészületeknek a randi előtt. Megborotválkoztam mindenhol a biztonság kedvéért. Meg hát a lábam már vetekedett egy fiúéval. Hajat mostam, sőt be is szárítottam, hogy mindenképpen tökéletes legyek holnap. Este még konzultáltam a sráccal, hogy mi történt a telefonommal. Pontosítottuk a holnapi napot. Átbeszéltük mikor és hol fogunk találkozni. Szerintem említenem sem kell, hogy az nap az izgatottságom miatt nem igazán tudtam elaludni és úristen bele se mertem gondolni, hogy mi mindent hozhat a holnap. Pedig elég sok mindent hozott. Rosszat is meg jót is.