A pillangó mindig hallgat

Ötödik fejezet

Első randi
Emlékeztek arra, hogy említettem nektek, hogy ez nem egy tökéletes regény? Na, ez még mindig igaz. Természetesen a randink borzalmasan indult. Hogy másképp indulhatott volna? Kezdjük is az elejétől fogva. Autóval és egy barátjával jött oda a találkozónkra. Először is úgy éreztem, hogy levegőnek néz. Nem is köszönt normálisan, csak így fél vállról hozzám vágott egy sziát. Na, mondom ez jó lesz. Elkezdtem azon agyalni hogyan szökhetnék meg. De végül is maradtam. Mikor hozzájuk értünk és végre kettesben maradtunk. Még mindig feszülten és kínosan éreztem magam. Be kell vallanom vagy kis milliószor elképzeltem ezt az egészet és korántsem ilyen volt az egész. Valahogy úgy képzeltem, hogy első látásra szerelem lesz köztünk és amint meglát, karjaiba kap és megszökik velem, a habos babos boldogságba. Sajnos nem így lett. De, mindegy is. Ugorjunk vissza a történésekre. Természetesen, elkezdtünk beszélgetni. Hát azért az elég cinkes helyzet lett volna, ha csak csendben nézzük egymást egész este. Az este folyamán szó esett mindenről, és ahogy abba az igéző kék szemeibe néztem. Teljesen elvesztem.   Egyszerűen nem tudtam arra koncentrálni, hogy mit mond. Csak néztem őt. Az emlékezetembe véstem minden porcikáját. Barnás vöröses fürtjeit. Az összes szeplőjét, amelyek mellékesen nagyon aranyossá tették az egész arcát. Kis fiús volt, de mégis férfias. Egyébként nála kezdtem megérteni Billie Eilish Ocean eyes című dalát. Hiszen én belenéztem a tengerkék szemeibe és egyszerre féltem és gyúltam lángra. Mint, ahogy a dalszöveg is szól. Egymással szemben ültünk és csak dőlt belőlünk a szó. Kezdtem elkeseredni, hogy vajon így mikor fogunk csókolozni? Hiszen meglehetősen elég távol ültünk egymástól, pedig én már nagyon vágytam rá. Ahogyan a szavak legördültek a piros és vastag ajkain csak arra gondoltam, hogy mikor lehetnek az enyémek azok az ajkak. Egyszer csak (legnagyobb örömömre) felállt a helyéről odalépett hozzám és közölte, hogy: ,,Nekem most ehhez van kedvem, bocsi." Aztán pedig megcsókolt. Leírni sem tudom milyen érzés volt. Százszor jobb, mint a képzeletemben. Megszédültem és úgy éreztem remegnek a lábaim. Nem akartam, hogy véget érjen. Egyre többet és többet akartam belőle. Csókjaink egyre forróbá váltak. Aztán csakúgy hirtelen a semmiből tett egy megjegyzést. Ami az egész helyzetet és minden mást is megváltoztatott bennem.