@Under_girl kérésére❤
Éppen a szobámban feküdtem és olvastam a mangáimat, amikor anya felkiabált, hogy menjek le a kisboltba és hozzak lisztet. Kimásztam az ágyból, felvettem egy aranyos ruhát, kértem a pénzt és egy szatyrot aztán mentem is. Ez a fránya bolt sajnos 5 háztömbre van az otthonomtól, szóval sokat kell sétálnom. Eltelt körülbelül 30 perc és még csak a 2. tömböt kerültem meg, amikor valaki erőszakosan lefogta a számat és berántott a sikátorba. Próbáltam kiszabadulni a kezei közül, de túl erős volt. Lekötötte a számat és a kezeimet a hátam mögött, majd elaltatott és elhurcolt.
Mire felkeltem, egy sötét és ismeretlen helyen voltam odakötözve egy székhez. Körbenéztem, hogy hátha van e még itt rajtam kívül valaki. És igazam volt. Egy szőke kontyos hajú lány ott ült a piszkos földön és a telefonját nézegette, aztán hirtelen rám nézett és pirult mosolyra húzta a száját.
- Felkeltél? - kérdezte felém közeledve.
- Mi... mi ez az egész?! Mit keresek én itt?! Miért hoztál ide?! - kérdeztem ijedten, mire ő csak nyugodtan beleült az ölembe és a nyakamnál átkarolt. Megéreztem a finom megnyugtató illatát, de sajnos nem nyugodtam meg.
- Nyugi nyugiii~ Az egyik barátom hozott ide, de ne is törődj vele. Inkább nézd! - előkapta a telefonját és mutatott pár fényképet amelyeken a székhez voltam kötözve. - Hát nem vagy aranyoos?! Olyan gyönyörű vagy ezeken a képeken!!
- Nem! Ez sokkal inkább ijesztő! - néztem rá ijedten. Hátra fordítottam a fejem, hogy lássam ki tudom e bogozni a kezemre kötött kötelet. Sajnos nem sikerült.
- Hé! Meg akarsz szökni innen? - kérdezte még mindig mosolyogva.
-Igen! Már mióta azt akarok! Bármit megteszek, amit csak kérsz...de kérlek engedj el! - kiabálva könyörögtem a lánynak.
- Hmm... amit csak kérek? - kuncogott. Felállt az ölemből, a hátam mögé lépett és eloldozott. Előre húztam kezeimet és megmasszíroztam a csuklóimat mert nagyon elzsibbadtak. Rám ugrott és hátulról megölelt. - azt akarom, hogy legyél a barátnőm. Majd átmegyünk egymáshoz, pizsipartit is tartunk, az ágyban fekve ölelgetjük egymást meg ilyeneket! Alig vároom!!! - szorított magához még jobban.
- Hogy...mi legyek...? - kérdeztem ijedten, mert nem akartam elhinni amit mondott.
- A barátnőm! - puszilta meg az arcomat. Ijedten kibújtam az erős öleléséből és hátráltam.
- D-de hiszen még csak most ismertelek meg... nem lehetek a barátnőd...
- Azt mondtad bármit~ és én ezt akarom mert első pillantásra beléd zúgtam~ - elővett egy kést a szoknyája zsebéből, és közeledett felém.
- Mit akarsz azzal a késsel?! - hátráltam még jobban, de sajnos a falnak ütköztem. Lerogytam a földre és sírni kezdtem.
- Aww, mi a baj drága barátnőm mi a baaj? - dobta el a kést és ölelt meg.
- Csak... ijesztő ahogy azzal a késsel jössz felém... - öleltem vissza.
Nevette ez magát. - Csak ennyi miatt megijedtél? Na majd ha meglátod Dabit vagy Shigarakit akkor fogsz igazán megijedni. - mosolygott mintha minden rendben lenne.
- Nee! Nem akarom őket látni! - szorongattam meg a ,,barátnőmet,,. Megsimogatta a fejemet és nyugtató hangon beszélt.
- Ha valamelyikük bántana téged azt megölöm. Ha egy ujjal is hozzád érnek egyesével fogom leszúrni őket. Jó? - mosolyodott el a ,,jó,, szóra. Eléggé furcsálltam az egész szituációt, de inkább csak bólogattam. Elengedtük egymást és felálltunk a földről. - Lenne kedved eljönni velem most a vidámparkba?! - ugrándozott izgatottan.
- Hát most így ebben a pillanatban nincs, de esetleg valamikor máskor majd szerintem lesz.
Durcás arccal rám nézett. - de veled akarok menni...mit a szerelmesek! - mosolyodott el újra.
Mi a fene van itt...? Egyszer elrabolnak, aztán egy psychopata kinézetű lány azt mondja, hogy legyek a barátnője, most meg el akar menni velem a vidámparkba.... viszont most ahogy átgondoltam talán mégis jót tenne nekem egy kis kikapcsolódás. - Rendben! Menjünk.
Fogta meg a kezem és nagy boldogsággal kimentünk a sötét szobából aztán meg a vidámpark felé vettük az irányt. Amint odaértünk és megláttuk a hatalmas vattacukrokat mind a ketten izgalomba jöttünk. Elrohantunk a vattacukros standhoz és kértünk párat. Befaltuk aztán mentünk a kísértet házba. Az ajtaja előtt megálltunk, gyorsan imádkoztam, hogy ne legyen semmi baj. Toga megragadta a kezem, összekulcsolta az ujjainkat és elindultunk. Az elején nem volt baj, de mikor a másik szobába beléptem megint egy láncfűrészes alak jött felém. Felkiáltottam olyan hangosan, hogy szerintem azt még kint is hallották. De ekkor megjelent Himiko és beledöfte a kését. - Senki nem fogja bántani az én édesemet...
Elpirultam ezeket a szavakat hallva. A pillangók a hasamban táncra perdültek... de ekkor realizálódott bennem, hogy megölt egy embert. - Himiko! Mit műveltél?! Azonnal el kell tűnnünk! - megragadtam a csuklójánál és húztam magammal egészen a kijáratig. - tudod hogy mit csináltál?!
- Igen, megvédtelek egy ellenségtől mert meg akart támadni. Remélem nem esett bajod~ - nézett végig az arcomon. Aztán hirtelen a szeme megakadt egy pontban. Közelebb hajolt és megnyalta az arcomat. Csikizett ezért felnevettem. - egy kicsit véres volt, de amúgy aranyosan nevetsz! - körbenyalta az arcom, amire én csak még jobban nevettem. A kezemmel próbáltam eltolni de ő szorosan ölelt magához. Az érintésétől nagyon elpirultam és zavarban voltam. Az arc nyalogatásból később egy nagyon édes csók lett. A korábbi vattacukor ízét éreztem a számban. Eltávolodtunk egymástól.
- Szeretlek édesem~ - mondta nyálas hangon.
- É-én is... - válaszoltam, majd megcsókoltam.
Köszönjük, hogy elolvastátok!❤ Reméljük tetszett, ha igen vote❤o(*°▽°*)o
@Under_girl betartottam amit ígértem😂😂❤
