Nyomozni Arany [Befejezett]

A vörös Rébék általment a keskeny pallón s elrepült.

Aznap estefelé...

Dani és a nyomozónk a mai nap az esti hívásokat kezelik, ezért bent maradnak éjszakára. A fiú az egyik asztalnál ült a folyosó végén, és kifelé bámészkodott az ablakon miközben a kávéját iszogatta. A folyosók majdnem üresek voltak, az emberek száma megfogyatkozott. Egy valaki viszont hosszú léptekkel szelte át az említett helyiségeket. Valamit keresett, vagy inkább valakit? Amint megpillantotta Danit, felé vette az irányt.
- Na, milyen volt a napod? - ült le mellé.
- Olyan furcsán szörnyű. - fordul Dani a barátja, Peti felé.
- Akkor igaz a szóbeszéd, miszerint kiállhatatlan. - mosolygott Peti.
- Igazából... a maga módján egyéniség.
- Csak nem tetszik? - bökte oldalba a srác a másikat.
- Nem dehogy! Hová gondolsz? - háborodott fel azonnal Dani.
- Akkor mi benne az egyéni?
- Tudod, mindenki gorombának tartja...
- Talán nem az?
- De. - mindketten jóízűen felnevettek - De csak azért, mert nem akar kertelni. Azt mondja amit gondol és nem hazudik. Nem érdekli, hogy másokat esetleg megsért, az az elve, hogy ne csapjon be másokat. Szeretné megmutatni az embereknek, hogy legbelül mindenki inkább hazudna magának, mert félnek a kemény valóságtól.
- Furcsa.
- És.. - Dani nem folytatta a mondatot.
- És mi?
- És láttam valamit...
- Látomásod volt vele? - kerekedett el Peti szeme.
- Igen. - tette le a bögréjét egy koccanás kíséretében Dani.
- És mi? - Peti már megszokta, hogy barátjából, mindent harapófogóval kell kihúzni, ezért türelmes volt vele.
- Az hogy meg fog halni! - mondta a legnagyobb komolysággal Dani.
- Meghalni? - kapott a szívéhez Peti, mert tudta ez nem vicc.
- Segítenem kell neki! Meg kell, hogy változtassam őt, hogy élhessen!

A nyomozónk az irodájában ült és olvasott. Nemrég az irodai telefonra irányíttatta a hívásokat, így nyugodtan várta őket. Belemerült a könyv olvasásába, ezzel elterelve gondolatait a délutáni beszélgetésről. De sajnos minél inkább azért küzdött, hogy ne gondoljon rá, csak ártott, mert így nem tudta kiverni a fejéből. Legszívesebben elfelejtette volna. Nem akart rá emlékezni. De ezt nagyon megnehezítette Dani jelenléte. Legalább most egy kicsit távol van...
Úgy tűnik, késő bánat.
- Hope! - nyitott be Dani kopogás nélkül az irodába - Vagyis Innae...
- Rosszul mondod! Nem Innae, hanem Innae - artikulált a lány - Inné, mondd így!
- Inné, nem mindegy? - rántotta meg a vállát a fiú.
- Dáni! - gúnyolódott Innae.
- Hogy mondtad?
- Látod, te is harapsz, ha rosszul mondják ki a neved! Ezért használom a vezetéknevem: Hope.
- De mégis milyen név az, hogy Hope Innae?
- Mi bajod van a nevemmel? Hah?! - nyúlt a táskájáért a lány, amiben a pisztolya lapult.
- Azt hiszem, hogy nem válna az előnyömre, hogy ha most megszólalnék...
- Ebben egyetértünk! - mosolygott.

Este fél 11 körül...

Nyomozónk három kávé után is képes volt elaludni. Fejét az asztalra hajtotta és egyenletesen vette a levegőt. Mozgalmas napja volt... legszívesebben soha többé nem akart volna felkelni, hogy ne lássa új társa arcát. A háta közepére kívánta, hogy együtt dolgozzanak, de nem tehetett semmit. A legjobbnak azt tűnt, ha nem ellenkezik és elfogadja a helyzetet.

Dani nem akarta felkelteni az alvó társát ezért közel ült a telefonhoz, ha hívás érkezne, azonnal fel tudja venni. Elég nagy zűr volt a fejében. Legbelül szánalmat érzett a lány iránt. De ugyanakkor féltette is. Senki sem követ el olyan hatalmas bűnt, hogy meg kelljen haljon miatta. Dani épp ezért is lett rendőr. Aki bűnös büntetést, aki ellen már nem lehet mit tenni, az pedig békés távozást kapjon.

A telefon rikácsolásba kezdett. Dani rögtön nyúlt érte, de Hope előbb kikapta a kezéből.
- Rendőrség! - szólt bele a telefonba még csukott szemmel.
- Halo? A nevem Kiss Laura és nem tudom pontosan, hogy hol vagyok, valahol a Budai vár nyugati részénél. Van itt egy párkány, arról lelóg egy gerenda amin egy ember áll, félek le fog ugrani! - de biztos ez? Egy lövés hallatszott, majd egy sikoltás, elég közel a mikrofonhoz, amire  nyomozónk reflexszerűen elkapta a fülétől a készüléket, de mire újra beleszólt volna a kis sípoló hang már szakadatlanul hallatszott.
- Gyere menjünk! - pattant fel Hope és villám sebességgel, futott ki az irodából.
- Hé várj! - Dani nem értette miről van szó.
- Siess már te csiga! - nyomozónk miközben futott a folyosón a lift felé felmérte a helyzet súlyosságát. Megnyomta a hívógombot, a lift ajtaja rögvest kinyílt, Hope beszállt és Dani kis lemaradással követte. Lementek a földszintre, onnan áttrappoltak az aulán. Hope tudta, hogy minden másodperc számít.
- Én vezetek! - kapta fel az egyik rendőrautó kulcsát futás közben Hope. Dani nem tudta követni mi történt, mert már az elején elvesztette a fonalat, szóval csak futott a lányt követve. Beszálltak az autóba. Hope azonnal rálépett a gázra és bekapcsolta a szirénát. - Van nálad pisztoly? - kérdezte.
- Van. Ja tényleg, a tiéd a táskádban maradt fent! - tett felismerést Dani.
- Honnan tudod, hogy a táskámban van?
- Nem emlékszel, azzal fenyegettél meg! Sebaj, majd megyek én előre, maradj mögöttem.
- Én csak azt kérdeztem van-e nálad fegyver, azt nem mondtam, hogy nálam nincs. - Dani értetlenül nézett. Hopenak feltűnt, hogy társa nem érti mire céloz, úgyhogy fél kezével elengedte a kormányt és hátranyúlt a háta és az ülés közé. Felhúzta a pulcsija szegélyét és az öve és a nadrágja közül előhúzta a stukkerét. Daninak majd' kiesett a szeme. - Fő a biztonság! - mosolygott önelégülten a nyomozónk.
- Jó, legközelebb kérlek, csak annyit mondj, van nálam fegyver! És megtennéd, hogy nem hadonászol előttem vele?! - fogta le a lány kezét - És elmondod, hogy mi történt, hová sietünk? Tudod, ez a társak dolga, hogy megosszák egymással az ilyen dolgokat. - osztotta ki Dani.
- Oké. Tehát telefonhívás érkezett egy lánytól, aki valahol a vár nyugati részénél van és lát egy férfit egy gerendán állni és fél, hogy leugrik. - Hope tömören beszélt, mert lekötötte a vezetés. A ormányt ide-oda rángatta, a sebváltóval feljebb váltott. Felment a hídra.
- Ennyi? - Dani próbált higgadt maradni, de érezte hogy a lány valamit eltitkol előle.
- Ennyi.
- És ezért mész 120-szal?
- Háth.. a telefonban hallottam egy lövést...
- Miért nem ezzel kezdted? Azt hittem nem hazudsz.
- Ez csak féligazság.
- Nagyszerű... - forgatta a szemét Dani.

Egész hamar megérkeztek a várhoz, de mivel nem tudták pontosan, hogy hova kell menni, körbe körbe mentek. Dani kémlelte a sötét tájat, hátha lát valamit. Körülbelül a harmadik kör után felkiáltott:
- Ott a gerenda! - mutatott az említett tárgy felé, de tisztán látszódott, hogy már nem áll rajta senki. A nyomozónk gyorsan letette a kocsit és hamar kipattantak belőle. Előrántották fegyvereiket és először a fal mellett néztek szét. Dani intett a lánynak, hogy menjen jobbról ő addig megy balról. A bokrok között manőverezve szétnéztek a földön, majd egymásba ütköztek. Mindketten nemlegesen megrázták a fejüket, hogy nem találtak semmit. Visszaszálltak a kocsiba és a vár kapujához siettek. Dani sokadjára volt a várban, így intett Hopenak, hogy kövesse. Hamar el is kalauzolta magukat ahhoz a falhoz, ami alatt nemrég álltak. A két alak kifeszített könyökkel pisztolyukat a földnek szegezve osontak a gerendához. Hamar észrevették, hogy nincs ott senki, ezért Hope vissza is tette fegyverét eddigi a helyére.
- Nincs itt senki... - fancsalodott el, eddig lelkes nyomozónk.
- Lehet megoldották és elmentek. - mondta Dani, de ezen állítását egy halk szipogás cáfolta meg valahonnan egy fal mögül. Előkapta pisztolyát és odament, hogy megnézze ki van ott. A fal mögött egy lány gubbasztott, fejét a térdére hajtva, remegve. Dani láttán kicsit megijedt, de megismerte jelvényéről, hogy rendőr, ezét nem félt.
- Na, ki van ott? - érkezett meg Hope is.
- É-én - szólalt meg remegő hangon a lány - hívtam ki önöket.
- Te vagy Laura? - a lány bólintott.
- Elmeséled nekünk, mit láttál? - nyújtotta felé Dani a kezét, a lány belekapaszkodott, majd felállt.
-  Sz-szóval, lent voltam a falnál. Onnan hívtam a rendőrséget. Láttam, hogy egy férfi ezen a gerendán állt. Aztán valaki rálőtt. De nem találta el... Nagyon megijedtem... - a lány keze most is remegett - Aztán feljöttem ide. De nem láttam senkit. - nyelt a lány - É-és amikor lenéztem... ott volt a földön a halott férfi.
- A fal mellett? - kérdezte Hope.
- Igen.
- Nemrég voltunk ott, nincs ott semki! - Hope kicsit sem volt tapintattal arra, hogy a lány nem tudja feldolgozni, hogy látott egy halálesetet.
- Innae... - szólt oda szigorú pillantással Dani.
- Én csak azt mondom, hogy nincs itt semmi, ami egy gyilkosságra utalna! Nem lehet, hogy nem beszámítható és csak elképzelte az egészet?
- Maga! - bátorodott fel Laura - Hogy meri azt mondani, hogy nem vagyok beszámítható! A nagyanyám sírjára esküszöm, hogy azt mondom amit láttam! - Hope arcán nem éppen a kedvesség, vagy a hiszékenység látszódott - Miért nem hisz nekem? Rendőr maga egyáltalán? - indult meg Laura Hope felé, aki egy lépést hátrált, a lány hirtelen tettére. Laura feje fölött az indulat vette át a hatalmat és nem törődött semmivel, meglökte Hope vállát. Nyomozónk nem számított ezen tettre, Laura sikeresen kilökte egyensúlyából és testsúlya hátrébb került, minek következtében hátrált egy kicsit. Szerencsétlenségére épp a tető szélére, ahol az egyenletlen talajban magas sarka kitört, így elvesztette az utolsó lehetőségét, hogy megakadályozza lezuhanását. Egy halkabb sikoly kíséretében tehetetlenül még csapkodott egy párat a levegőben, de ezzel nem tudta lelassítani az elkerülhetetlent. Gyomra liftezésbe kezdett és hátát megcsapta a hűs szellő.
Azonban nyomozónk története nem érhetett így véget. Dani amilyen gyorsan csak tudott keze után kapott és erőteljesen visszarántotta. Hope nekicsapódott Dani mellkhasának és csukott szemmel, minden izmát befeszítve kapaszkodott a fiúba, aki nyugtatásképp magához ölelte. Daninak egy újabb látomás uralta gondolatait. Hopeot a halál fuvallata nem fogja békén hagyni. Folyton a nyomában lesz.

- Köszönöm. - mondta halkan Hope, miután lenyugodott. A fiú eleresztette, nyomozónk odébb akart állni, de cipőjének hiányossága miatt nem jutott messzire. Megbotlott és a földre esett.
- S-sajnálom... - mondta Laura, miután ráeszmélt, hogy az előbb majdnem megölt valakit.
- Semmi baj, elhiszem, hogy csak mérges voltál rám. Sokan vannak ezzel így... - nyomozónk nem fejezte be mondatát, mert megpillantott valamit a földön. Egy töltényhüvelyt. Előhúzott egy gumikesztyűt a zsebéből és felvette az említett tárgyat - Hiszek neked. Itt tényleg gyilkosság történt! - mutatta meg Daninak is a szerzeményét - Már csak a hullát kellene megtalálnunk!

2020.04.27.