Nyomozni Arany [Befejezett]

Sűrű sötét az éj, dühöng a déli szél

- Hope Innnae nyomozó, le van tartóztatva!
- Hogy?! - esett ki a mappa Innae kezéből.
- Jól hallotta! - vágta oda ridegen az ügyészúr, majd intett a mellette álló két rendőrtisztnek. Azok ketten a lány mellé álltak és bilincset tettek a kezére.
- Milyen váddal?! - kérdezte megvetéssel Innae.
- Tudja maga azt jól!
- Nem! - háborodott fel azonnal - Én rendőr vagyok, tisztában vagyok a jogaimmal és azzal, hogy a letartóztatáskor közölni kell a vádat. Ez esetben meg végképp, hogyha már ennyire sietős a letartóztatás! - védte magát a lány.
A két rendőr a lány két oldaláról fogta a felkarját és kikísérték a szobából. Természetesen Innae nem hagyta magát olyan könnyen, mert védte az ártatlanságát.De mind hiába.
Az ügyész és Dani még percekig szemeztek egymással. A feszültség kettejük között szinte tapinthatóvá vált.
- Te most úgysem tehetsz semmit. - szólalt meg végül - Ha utánamész felfüggesztetlek. Csak végezd az alantas munkád, de egyedül úgysem menne, szóval azt ajánlom, menj haza, pihenj egy kicsit. - mosolygott gúnyosan, majd Hopeék után ment.

- Szóval ez történt. - mesélte Dani Petinek. A fiú kissé lesokkolva fogadta.
- Azt sem lehet tudni miért vitték be? - Dani megrázta a fejét - Ez nagyon furcsa.
- Ki kell hoznunk! - erőltette Dani.
- És ha valós a vád ellene? Nem hozhatod, és nem is tudod kihozni! - Peti látta barátján, hogy nagyon ideges, ezért igyekezett elterelni a gondolatait - Nem azt mondtad, hogy mikor visszamentél az irodába valami nyomot talált, csak nem tudta elmondani?
- Igen. Valami hagyatékról beszélt. Lehet hogy...? - tisztult ki Dani előtt a kép és máris rohant az irodába, hogy megnézze, mit talált társa. Peti is ment utána.

A számítógépen még nyitva volt a file, amelyet Innae is nézett. Rajta volt Benő teljes végrendelete. Elég hosszú dokumentum volt. Beletelt kis időbe mire figyelmesen végigolvasták. De hiába volt hosszú, ha értelmezzük, csak egy név szerepel benne. Az egyetlen, aki minden vagyont kap. Az egyetlen akinek a pénz lehet az indítéka, hogy megölje Benőt. Nem más mint... Szilvia. A testvére.
Ámde Benő sohasem segítette ki a húgát, amikor annak tartozásai voltak. Akkor miért pont rá hagyta a pénzét? Miért nem mondjuk a feleségére? Vagy az életképes Antoniora? Ez értelmetlen.
- Ez még mindig nem jó! - csattant fel Dani.
- Miért? - lepődött meg Peti, aki a dokumentum végigolvasása után, fejben már el is ítélte Szilviát.
- Miért rá? Ha nekem sok pénzem lenne, nem így tenném! - mondta ki a gondolatait Dani - Vagy lehetséges, hogy a dokumentum hamis? - vetette fel, de Peti meg se hallotta. Éppen a falat tanulmányozta, amin a képek csüngtek piros cérnával összekötve - Mit nézel annyira?
- Nem látod? - mutatott a holttest fényképeire.
- Mit kéne látnom? - kérdezte Dani cseppet sem kedvesen, amiért az előbb figyelmen kívül hagyták.
- A lövés.
- Mondjad már! - vált türelmetlenné.
- A bal vállában van.
- Na és?
- A bal vállában van! Nem érted? - Dani megrázta a fejét, hogy nem érti mire akar utalni - Azt jelenti, hogy aki rálőtt, az jobbkezes! De nézd a szúrásokat a hasában... ez egyértelműen jobb kézzel van. És ahogy látom elég mélyek, ami azt jelenti, hogy ügyetlenebb kézzel sem tehette ezt senki.
- Azt mondod ketten voltak?
- Szerintem biztos. - fordult Dani felé - A maradék gyanúsított közül ki milyen kezes?

A két fiú előkotorta a felvételeket, ahol a gyanúsítottak aláírták a vallomásaikat. Szép sorban. A hat emberből, már ötöt megnéztek, de eddig mindegyik, jobb kezes volt. Az utolsó emberben bíztak a legjobban. Amikor megjelent, még nem vette fel a tollat. Előbb átolvasta vallomását. Visszahelyezte a vízszintes felületre, majd szignózta azt jobb kézzel. A két fiú a bennük lapuló feszültséget azzal vezette le, hogy csapást mért az asztalra.
- Senki sem balkezes! - sajnos ezzel ugyanott vannak, mindenki gyanús maradt, de van valaki aki hiányzik. Egy valaki, akit nem vettek még számításba...

Az igazság szeretete a legtöbb emberben nem más, mint rettegés az igazságtalanságtól.

Innae most azon a helyen volt, ahová eddig ő küldött embereket. Eléggé piszkos hely. Eleinte még le sem mert ülni. Szomorú sors. Az igazságtalanság mindenkinek fáj. De ez esetben az ügyész átlépett egy határt. A vádat még mindig nem közölték Innaevel. A lány félt attól, hogy olyanba akarják bemártani amihez semmi köze.
Ő mindig is törvénytisztelő ember volt. És ez a bánásmód elfogadhatatlan! És felháborító!
Helyet foglalt egy padon, ami ha tippelni kellene fél éve nem takarították ki a helységet. Innae lehajtotta a fejét. A piszkos földet vizslatta a rács másik felén, ahol kisvártatva két cipő jelent meg.

Dani és Peti még mindig az irodàban ültek. Peti úgy gondolta, minél előbb kell talàlni valami bizonyítékot Szilvia ellen, mert hát, azt nem szabad elfelejteni, hogy rá szállt az összes vagyon ezért neki van a legnagyobb indítéka.
Danit viszont nem hagyta nyugodni a gondolat, hogy Innae miért került börtönbe.
Megegyeztek, hogy egy óra múlva összevetik mire jutottak.

Ennek most érkezett el az ideje. Dani kezdte a beszámolót:
- Ezt nem fogod elhinni! A rendszerbe azt vitték be, hogy igazszágszolgáltatás megakadályozásával vádolják. De nem ez a megfelelő eljárás az ilyen esetekben! Valami másért vitték be, mert ezen nagyon látszódik, hogy csak a tehetetlenségükben csinálták. - háborodott fel - De miért!?

- Ugorjunk, ezt nézd! Ezek Szilvia üzenetei egy ismeretlen számmal. Feri még dolgozik rajta, hogy megtudja kié. De olvasd csak végig! Egyértelműen ők ketten követték el a gyilkosságot! - kijelenthetjük, hogy Peti megoldotta - Ma este találkoznak raktárban. Menjünk! Tartóztassuk le őket és akkor szemet vethetünk a fölött, hogy ma minden amit csináltam, engedély nélkül tettem. - Dani már nem is figyelt indult is, a raktárba, csak, hogy nem tudta merre induljon, ezért meg kellett várnia Petit.
- Köszönöm, hogy végighallgattál. - vetette oda szarkasztikusan Peti, majd elindultak.

Az embernek mindig újra és újra túl kell tennie magát a mindennapi kis igazságtalanságokon, a kisebb darab kenyéren, a nehezebb munkán, nehogy a miattuk való elkeseredésében a nagy igazságtalanságot szem elől tévessze.

Innae és az ügyész egymást méregette és szuggerálta a rács két oldalán. Az évtized néma harcának is lehetett könyvelni ezt a jelenetet. Mindketten gyűlölettel néztek egymásra.
- Úgy érzem, olyan dologba ütötted bele az orrod, amibe nem kellett volna. - mondta fenyegetően az úr, folytatva a szemezést, mígnem a telefonja megcsörrent. Belenyúlt a bal zsebébe és előhúzta a készüléket. Felvette, majd odébbállt.

Nyomozónk sem volt tétlen, kihasználta az egyedüllétet. Kivette a hajából hullámcsatját és elkezdte felfeszíteni a zárat. Nem tartott sok időbe, hogy a régi zár megadja magát.

2020.05.18

Idézet: Francois de La Rochefoucauld
              Erich Maria Remarque