Két tűz között [Max Verstappen & Charles Leclerc]

//Nyaralás//

A telefonom hangos csörgésére lettem figyelmes. Éppen a bőröndömbe pakoltam a holnapi utazásom miatt. Oda sétáltam az asztalhoz és a készülékre pillantottam. Legjobb barátnőm Sara hívott.

-Igen készen állok az útra.-szólaltam meg mielőtt bármit is kérdezett volna.

-Miből gondolod, hogy ez lett volna a kérdésem?-válaszolt a vonal másik végéből.

-Lassan 2 hete, hogy akárhányszor beszélünk mindig rákérdezel-nevettem.

-Tudom, tudom....csak lassan 2 éve, hogy nem találkoztunk és, hogy most itt töltöd az egész nyarat Ausztráliában....-hallgatott el.

-Ne izgulj holnap már ott leszek, de ha nem baj én megyek, mert még sokmindent be kell pakolnom.

-Akkor holnap szia Nicol!-bontotta a vonalat.

Én és Sara általános iskolás korunk óta ismerjük egymást. Mindketten orvosoknak készültünk. Mikor megkaptunk a diplománkat Sara apja talált egy nagyon jó állást Ausztráliában. Én nem éreztem késznek magam arra, hogy elhagyjam az otthont így Spanyolországban helyezkedtem el egy korházban. Amíg én papírokat írok és betegeket vizsgálok és néha műtök addig Sara munkája igen változatos. Barátnőm munkaköre a Forma-1nél helyezkedik el. Ebben az egyben mindig is irígyeltem, hogy mindig utazhatott és ennek köszönhetően bejárta szinte az egész világot.

Az utolsó dolgokat is bepakoltam a bőröndbe így már készen álltam a holnapra. Vettem egy forró fürdőt és utána bebújtam az ágyba. El alvás előtt magamhoz vettem a laptopom és megnéztem, hogy a repülőn amivel utazok holnap mennyien lesznek. Sejthettem, hogy tele lesz a gép, hiszen jövőhéten kezdődnek a futamok és persze, hogy az első állomás az Ausztrál nagydíj.

A telefonomra néztem. Reggel 5 óra. Elég kómásan keltem fel. Hát, hogy őszinte legyek nem vagyok hozzá szokva ehhez a korai keléshez. Reggeli rutinomat követve, ami most igen lassan ment, letusoltam, felöltöztem, reggeliztem és ittam egy kávét. Gyors hívtam egy taxit, kiléptem a házból és bezártam. Kicsit hűvös volt így hajnalok hajnalán. A taxi hamar ide ért.

-Kis asszony merre ezekkel a nagy csomagokkal?-kérdezte a söfőr.

-Ausztráliába a barátnőmhöz.

-Remek időpont egy Ausztrál nagydíjhoz.-csak mosolyogtam.-Akkor gondolom a reptérre.-bólintottam.

-Itt is volnánk.

-Nagyon szépen köszönöm!-adtam oda a pénzt-Tartsa meg.-mondtam, mikor vissza akarta adni a visszajárót.

-Nagyon köszönöm! Jó utat!

Reggel 6 óra és a barcelonai terminál hemzseg az emberektől. Érthető hiszen mindenki megy a futamra, de ez azért mégis sok. A hatalmas kivetítőre pillantottam, ahol az én gépemmel kapcsolatos információkat kerestem. A legtöbb gép mind oda ment amerre én. A 10-es kapuhoz mentem, elővettem a jegyem és vártam, hogy felszállhassak a gépre. Rövid időn belül megnyitották a kapukat és felszálltam. A helyemet kerestem ami az ablaknál volt. Kényelmesen elhelyezkedtem, előkerestem a fülhallgatómat és a könyvem. A felszállás előtt egy középkorú férfi foglalt mellettem helyet. Egy fekete baseball sapka volt rajta amin a Mercedes logója díszelgett. A telefontokján is ugyanez az embléma volt.

-Maga is a Nagydíjra utazik?-szólalt meg hirtelen a mellettem utazó.

-Oh nem, én a barátnőmhöz megyek....-mondtam kicsit félve.

-Áh értem.....de azért megéri elmenni higyje el. Nincs annál jobb érzés, mikor azt látja az ember, hogy Lewis Hamilton feláll a dobogó tetejére.-kacsintott.