Két tűz között [Max Verstappen & Charles Leclerc]

//Egy új kezdet//

-Nicol....-hallok egy halk suttogást a fülem mellett.-Niiiicoool...NICOL!

-Az Istenit mi van?-temetem az arcomat a párnába.

-Ideje felkelni!-szalad a függönyhöz és széthúzza azt.

A nap világos sugarai egyenesen a szemembe sütöttek, így összehúztam őket. Nyújtózkodtam egy nagyot, de még mindig nem voltam hajlandó felkelni.

-Kelj már fel vagy elkésünk! Még reggelizni is kell, de ha így haladsz akkor azt is lekéssük!-bosszankodott Sara.

-Jól van na...csak 5 perc.-dünnyögtem.

-Nincs 5 perc...haladjál vagy különben itt maradsz egész délutánra.

Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és a fürdő felé vettem az irányt. Gyorsan letusoltam és magamra kaptam a ruháim. 20 perc alatt végeztem, de Sara már türelmetlenül állt a hotelszoba ajtajánál.

-Végre Hamupipőke.-vágta oda.

Én csak egy nyelvnyújtással válaszoltam. Sara és én a liftet vártuk, mikor hatalmas nevetésre kaptuk fel a fejünket. A hátunk mögött két fiatal srác közeledett, akik egy telefont bámultak.

-Jó reggelt fiúk!-köszönt Sara.-Mi olyan igazán szórakoztató reggel 9 órakkor?-húzta fel a szemöldökét.

-Nem láttad?-pillantott fel az egyik, de hirtelen abbahagyta a beszédet. Egy pillanatra a szemembe nézett, majd végig mért, ezután folytatta amibe bele kezdett.-vagyis láttátok? Tegnap Charles twitch-elt és felvett egy banán jelmezt!-mutatta a képernyőt felénk.

-Idióták vagytok!-forgatta meg mellettem a szemét barátnőm, de közben villantott egy halvány mosolyt.-Oh elnézést! Ő itt a barátnőm Nicol Vazquez.-nyújtottam kezet.

-Lando Norris-viszonozta gesztusom.-Gondolom hallottál már rólunk.-célzott a tegnapira.

-Igen...nem mindennapi, hogy valaki egy vázát dob a csapattársához.

-Szóval Vazquez a vezeték neved. Spanyol vagy?-kérdezte Lando társa.

-Igen. Barcelonában születtem.

-Nagyon örülök a találkozásnak! Carlos Sainz úgyszintén Spanyol származású. Madridból.-mosolygott féloldalasan.

-Nagyon örültünk a találkozásnak fiúk!-mondta Sara-,de most mi elmentünk reggelizni. Ja, és ne felejtsétek, hogy délután vizsgálat.-vetett oda egy szúrós tekintetet.

-Értettük hölgyem!-kacsintott Lando és elmentek.

Láttam Sara arcát, hogy egy kicsit bepirosodott.

-Jól vagy?-kérdeztem miközben a liftben álltunk.

-Mi? Bocsi nem figyeltem

-Azt kérdéztem, hogy jól vagy?

-Aham persze...csak kicsit elkalandoztak a gondolataim.-hebegte.

Egy fájrázással lezártam a témát. A lift megérkezett és az ebédlőbe vettük az irányt. A teremben nem ültek sokan csak pár ember. Gondolom az orvosi stáb többi tagja. Kerestünk egy asztalt, lepakoltunk és elmentünk reggelit szedni magunknak. Én palacsintát választottam piros gyümölcsökkel és friss, gőzölgő kávét. Sara salátát választott szintén kávéval.

-Izgulsz?-nézett rám Sara.

-Kicsit...nem mindig szoktam találkozni pilótákkal.-vigyorogtam.

-Ne legyél ideges. Nem lesz semmi baj. Hidd el, hogy kedvelni fognak. Imádni való srácok, de tényleg, jó talán van egy-két nehéz eset, de semmi extra....bíz bennem.-kortyolt bele a kávéjába.