Két tűz között [Max Verstappen & Charles Leclerc]

//Mert te vagy a másik én//

Kérjük Önöket, hogy kapcsolják be biztonsági öveiket, mert hamarosan megkezdjük a felszállást. Köszönjük és jó utat kívánunk!-fejezte be a hangos bemondó.

Hát itt vagyok. Az egyik szemem sír a másik nevet. Boldognak kéne lennem, hogy visszakapom gondtalan életem és minden olyan lesz, mint régen. Azok a szürke hétköznapok. Egy pillanatra belém csapott egy érzés, hogy biztosan szükségem van nekem arra az életre újra? Már nincs visszaút. Az esti reptéri fényeket pásztázom könnyes szemeimmel mikor egy kisebb hangzavarra lettem figyelmes.

-Haladjál már!

-Gyerünk, gyerünk!

-Lando emeld már azokat az apró lábaid!

A szívem hevesen kezdett verni. Mindenki aki a gépen ült a hang irányába fordult velük együtt én is.

-Elnézést Uraim ide nem jöhetnek fel. A gép 3 perc múlva indul.-szólalt meg az utaskísérő.

Mitsem törődve ezzel ezek a hatalmas szívvel és lélekkel rendelkező srácok hirtelen megjelentek előttem éjfélkor a Barcelonába tartó repülőn.

-Lando, Daniel, Pierre, Carlos és Sara!-eleredtek a könnyeim és átöleltem őket.-Annyira sajnálok mindent. Esküszöm jóvá teszek mindent.

-Nicol! Annyira hülye vagy!-ölelt szorosan Sara.

-Csajok ezt megdumálhatjuk a reptéren? A Renault nem örülne ha Kanada helyett Spanyolországba utaznék.-szólalt meg Daniel.

A terminálba menet hatalmas kő esett le a szívemről. Ezek a srácok az életem részei. Soha nem fogom elhagyni őket.

-Nicol....

-Lando! Kérlek ne haragudj rám! Annyira sajnálom. Abban a pillanatban elvoltam keseredve és nem gondoltam át mit mondok. Soha nem tudnálak bántani hiszen nagyon fontos vagy nekem.

-Soha nem tudnék rád haragudni!-ölelt át a brit.

Éreztem, hogy kezd minden a helyére állni, de valami mégis hiányzott. Vagy inkább valaki. Hirtelen mindenki eltűnt mellőlem és megjelent előttem az a személy akire a szívem mélyén vágytam. Egy hatalmas rózsacsokorral a kezében várt rám. Megint eleredtek a könnyeim  és futva a nyakába ugrottam.

-Annyira megijedtem, mikor megláttam, hogy elmentél a hotelból.-suttogta a fülembe.

Ettől libabőrös lettem és belemarkoltam a hátába. Minél közelebb akartam magamhoz és azt akartam, hogy sose engedjen el.

-Sajnálom, azt hittem, hogy haragszol rám azért amit tettem. Hirtelen ötlet volt...ezt ezt láttam helyesnek.

-Kis hülyém....Nagyon szeretlek Nicol!

-Én is Max! Mindennél jobban!-a szájára tapadtam és szaporán faltuk egymás csókjait. Telt ajkai finoman súrolták az enyémet.

-Gyerünk gerlepár...mostmár ideje vissza menni a hotelba. Holnapután indulnunk kell Montrèalba.-mondta Carlos, majd megpuszilta Sarat.

X

Eléggé fáradtan ébredtem. Igazából azt sem tudom, hogy kerültem ide a hotelszobába. A szekrényen pihenő telefonomra pillantottam. Reggel 10 óra. Max mellettem még az igazak álmát aludta. Annyira aranyos, mikor alszik. Szőkésbarna haja kócosan állt és egy-két tincs az arcába lógott. Dús ajkai ami már szinte természetellenes volt, de mégis tökéletesen illett hozzá. Felső ajkán egy apró anyajegy volt, ami csak még vonzóbbá tette. Minél tovább figyeltem minden percben jobban és jobban beleszerettem. Kicsit éhes lettem, de nem akartam Maxet felkelteni így gondoltam át megyek Sarahoz, hogy vele reggelizzek. Halkan kinyitottam az ajtót majd kiléptem a folyosóra. Síricsend volt. Mivel nem tudtam, hogy merre van Saraék szobája kicsit elidőztem. Úgy döntöttem, hogy bekopogok a mellettem lévő szobába.

-Nico?

A vér megállt az ereimbe. Fogtam magam és elindultam a folyosó másik végébe.

-Nicol....Nicol várj már! Hallod?? NICOL!-kiabált utánam Charles.

-Mit akarsz?-néztem rá véres tekintettel.

-Mit keresel itt? Azt hittem vissza mentél Barcelonába. Csak nem volt valaki aki visszahúzott?-mosolygott féloldalasan.

-De nagyon jól látod.-hajoltam teljesen az arcához. Lehelete az arcomat melegítette.-Úgy hívják Max Verstappen.-mosolyodtam el.

-Ugyan már, hiszen te vagy a másik én. Vigyázz magadra Nicol.-kacsintott a monacói majd elment.

Egy darabig ledermedve álltam.

-Nicol minden oké?-jött oda hozzám a holland.

-Igen persze.-öleltem át a derekát, de tudtam, hogy ennek a történetnek itt még nincs vége.

Sziasztok!! Nagyon sajnálom, hogy ennyi idő kimaradt, de az iskola miatt egy kicsit kevesebb időm van! De itt is lenne egy újabb rész ami remélem, hogy tetszik nektek! Eddig, hogy tetszik a szezon? Ha tetszett a rész szavazzatok és kommenteljek. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre! Puszillak titeket😘❤!