Barátom Sherlock Holmes

Beköltözés

2018.08.31

Mivel este érkeztünk, így aznap már nem álltunk neki a pakolásnak. A munkások a kamionjaikban aludtak, mi a házban. A földön, rendkívül kényelmetlen körülmények között eltöltött éjszaka után azonban neki is láttunk a pakolásnak. Apám tervei szerint előbb a bútorokat pakoltuk a helyére, hiszen csak azokra lehet kipakolni minden egyéb mást utána, na meg a nehéz szekrényeket meg igencsak nehéz behordani a „kacatos" dobozokat kerülgetve. Jegyzem meg habár édesapámat mindig is gyorsgondolkodású, és igencsak intelligens embernek vallottam, néha olyan kézenfekvő és evidens terveket eszelt ki, hogy az talán csak a bolondnak nem így jutna eszébe. Mégis úgy adta elő, mintha éppen most találta volna fel az elektromosságot, vagy a számítógépeket, vagy csak szimplán háborút nyert volna hatalmas stratégiai lépéseivel. Ezen aspektusa mindig szórakoztatott kissé, és ahogy észrevettem, a családom többi tagját is.

A hordárok behozták a szekrényeket, ágyakat, kisebb komódokat és az egyéb néz bútorzatot is, majd lepakolták és elrendezték őket úgy és oda, ahogyan édesanyám mutatta nekik. Mint egy festő, aki ihletet merítve az univerzumból, vagy bánom is én honnan, izgatottan festi kis objektumait a vászonra, és nagy áhítattal várja azt a hatást amit kapni szeretne. Jómagam és apám ezidő alatt a hordároknak segítettünk bepakolni, a nővérem meg anyámmal egyeztetett serényen, mi kerül hova.

Röpke pár óra elteltével már be is pakoltunk mindent a házba. Már csak a csomagolás maradt hátra, hát bele is vetettük magunkat. Számomra a legelső az volt, hogy felvigyem a saját kis dobozaimat újdonsült szobámba, ami habár jelentősen kisebb volt mint a vidéki házunkban, de annyival takarosabb is talán. A világossárgára mázolt falak és a barna parketta, illetve jellegzetes tetőtér azonnal megadta a kezdeti elképzelést, hogyan rendezzem be a szobámat.

Volt egy pár közös fényképem, emlékem a barátaimmal, amiket gondosan elcsomagoltam az egyik doboz aljára, hogy egyáltalán ne gyűrődjenek. Az éreztem, elsőnek őket kell kiszabadítanom a sűrű kacatok fogságából.

A doboz tartalmát szépen elrendezgettem a polcaimon és az asztalomon, de hogy őszinte legyek, ennyi év távlatából, csupán csak a naplómat olvasgatva, nem tiszták az emlékeim, hogy mit és hogyan rendeztem be akkor. Amire azonban tisztán emlékszem, hogy a képeket, emlékeket és posztereket szigorúan az ágyam fölé helyezgettem el, úgy, hogy az objektumok olyan sorban kövessék egymást, hogyha középpontjaikat összekötnénk, akkor egy a földön kúszó hatalmas kígyó ábrája válhasson láthatóvá. Az ilyenekhez mindig volt képzelőerőm. Talán a mai napig ezt mondanám legjobb képességemnek.

Akárhogy is, a berendezkedés befejeztével elégedetten dőltem hátra ágyamban és csak újdonsült szobám vadiúj arcképét bámultam. Egészen otthonos volt.

Azonban a legnehezebb része a költözésnek még csak ez után várt rám, és ez a felismerés úgy hasított végig a gerincoszlopomon mintha legalább tíz bátor harcos igyekezne a lehető legtöbb mintát belevésni a hátamba. A felismerés; hogy holnap iskola.