¿Bébiszitter?

.3.

Unalmamba elő vettem a telómat, és elkezdtem játszani rajta. Ha már mást nem nagyon tudok csinálni. Nagyba kockultam amikor is elkezdett csörögni egy telefon. Hála égnek nem az enyém, mert nem vettem volna fel. Játék közben ne zavarjanak. Dylan felvette a telefonját.

- Heló.- szolt bele vidáman. De nem néztem fel a telefonomból.- Persze ... Igen ... Mikor? ... Értem ... Nem gond ... Oké ... Oké ... Rendben van, ne félj ... Jó ... Sziaa.- köszönt el, majd le tette a telefont.

- Ki volt?- kérdeztem rá sem nézve.

- Anyád.- huppant le mellém. De egy kicsit túl közel. Így automatikusan odébb csúsztam. Mire halkan felnevetett.
- Nyugi, nem eszlek meg.

- Nekem nem úgy tűnt a szobába.- szaladt ki a számon. Mire csak, szélesen elvigyorodott.

- Ne félj, messze voltam attól hogy felfaljalak. Habár.. Nem is annyira messze.- nyalta meg az alsó ajkát.

- Feljelentelek, komolyan...

- Semmi olyat nem csináltam! Még.- kacsintott rám.

- Fárasztó vagy.- sóhajtottam fáradtan, mire érdekesen elmosolyodott. Esküszöm látni lehetett az angyal szárnyait, és a fején a glóriát.

- Még nem is tartunk ott, hogy lefárasszalak.

- Idegesítő vagy.- mondtam nemes egyszerűséggel.

- Ez fájt. És elszomorít.- nézett rám boci szemekkel.

- Engem tudod mi szomorit el?

- Az hogy nem az ágyamba vagy?- mosolyodott el kisfiúsan.

- Az, hogy itt vagy.- hagytam figyelmen kívül a kérdését. Ekkor hirtelen megragadt és elterített a kanapén, és újra felém mászott. Micsoda déjà vu. Kezeimet ujból lefogta, majd közelebb hajolt.

- Áá, kölyök. Fogsz te még örülni hogy itt vagyok.

- Álmodban.- motyogtam megszeppenve.

- Szarul hazudsz. Mellesleg aranyos ahogy zavarban vagy. Tudom, mondtam már. De ha kell ezerszer elmondom.- mosolyodott el... Angyalian? Eskü olyan mint egy angyal. Csak van a fején még két picike ördög szarv.

- Dy-Dylan... Leszállnál rólam?- próbáltam kikúszni alóla, kevés sikerrel.

- Nem.- válaszolta egyszerűen, majd lehajolt a nyakamhoz.- Kellemes az illatod.- mondatára éreztem, hogy elpirosodik az arcom. De miért? Alig ismerem néhány órája! Nem lehet rám ilyen hatással! Ez teljesen képtelenség! Ekkor éreztem, ahogy a nyakamhoz érinti ajkait. Végig szaladt rajtam a hideg.
- Tudod..- motyogta, és a lehellete csikizte a bőröm.- Most viszont egy milire vagyok attól, hogy felfaljalak. De mivel az anyád nem sokára itthon van, így nem tehetem.

- Alapból sem tehetnéd... Ez.. Ez nem helyes. És.. És én még kiskorú vagyok!-  mentegetőztem.

- Bezzeg most tudsz ezzel jönni. De akkor fenn akadtál amikor gyereknek szólítottalak.- harapta meg az érzékeny bőröm, mire ugrottam egyet ijedtemben. Halk kuncogásra lettem figyelmes. Dylantől jött.
- Jól van, kis kölyök.- szállt le rólam végre, mire sóhajtottam egyet. Hála égnek. Ekkor pont nyílt az ajtó, mire gyorsan felültem.

- Megjöttem!- mondta mosolyogva anya.

- Szia. Milyen volt a munka?

- Egész jó. Csak meg kellett beszélni ezt - azt. És ti? Jól elvoltatok?- ült le a fotelbe.

- Nagyon jól elvoltunk.- mosolyodott el  ez a kanos angyali ördög.

- Ennek örülök.- mosolygott. Én továbbra is a történtek hatása alatt voltam. Nem fogom kibírni ezt a másfél hónapot. Anyám pedig holnap este indul.... Félek!...