Történetünk főhőse egy kutya. Boldogan éldegél kettesben gazdájával a város mellett. Egy nap azonban elkeveredik. Egy tarka pillangó száll az orrára, miközben alszik. El akarja kapni, megfogni a szájával. De a lepke elmenekül. A kutya kitartóan üldözi, csakhogy arra nem figyel, hogy már rég elhagyta az ismert környéket. Ezután a kis rovar eltűnik az erdő fáinak lombjai közt. Főszerepbe helyezett négylábú barátunk pedig egyedül marad. Hiába néz jobbra, balra, fogalma sincs merre menjen haza. Az idő telik, és a kiskutyában a honvágy egyre erősebb. Közben megtanul vadászni, vigyázni magára, hisz rá lett utalva. A gazdája is nagyon szomorú elvesztése miatt, heteken keresztül járja a környéket, de csak nem találja sehol kis barátját. A rokonai, ismerősei rábeszélik egy kis vakációra, pihenésre, hogy kicsit eltereljék a gondolatait. A kutya mindeközben kezdi feladni a reményt, miszerint valaha hazatalál. Aztán egy nap, már kitudja hány hónap elteltével, végre megpillantja azt az ismerős házat, és újra érzi szeretett gazdijának illatát. Leírhatatlan örömmel siet be a házba, keresi rég elvesztett barátját. Kétszer, háromszor körbejárja a házat, de sehol nem találja. Ezután úgy dönt, megvárja, hátha hazajön. Lefekszik, kényelembe helyezi magát. Elalszik. Az emlegetett személy napokig nem tér haza, de ő várja. Majd egyszer, egy korai reggelen, az ajtó már jól megszokott nyikorgására kel fel. Nem vesz róla tudomást, biztos azt hiszi csak a szél játszik vele. Majd mikor már lépteket hall, azonnal felkapja a fejét. A hazaért férfi mindent eldob a kezéből és zárja karjai közé már nem is olyan kicsi barátját. A kutya körbeugrálja, agyon nyalogatja, míg ő alig győzi simogatni. Gondolom ezután világos mi történik. Boldogan élnek, míg meg nem halnak.
