A szárnyait bontogató röpképtelen madár [SebaCiel]

🖤 3.rész 🖤

Lassan, s nagy erőfeszítést véve magamon, ballagok s ballagok megállás nélkül. Szívem oly' heves mozdulatokkal kalimpál, mint mikor Sebastian felém közeledvén csókot akart tőlem lopni. Kissé magábaránt a remegés is. Innen, Uraim, már gondolom tudják, hogy ez nem az az úgynevezett „jófajta” izgulás. Annál is inkább rosszabb, ugyanis ezt félelemnek hívják. Remegvén tekintek halott jegyesem halálának helyszínére. A rendőrök fehér vonalakkal jelölték, hogy az elhunyt hogyan s mint feküdt a földön. Már csak barnás, bealvad vérmaradványai csillannak meg a Hold fénye alatt. A hatalmas égi kődarab szomorú pillantásokkal tekinté végig könnyes acrcom, s Naptól lopott fényével szinte törölgeti a sós cseppeket, melyek valahogy nem szűnnek meg. Lassan felnézek a fehér égitestre, majd végigpillanták az égen, s gondolataimon végigfut, vajon Ő most hol lehet? Ez a véletlen műve? Olyan, mintha szabotázs, lenne....
Majd érzéseim eluralkodnak rajtam, s sírva rogyok le a Földre. Emócióim hevesen mutatkoznak ki rajtam, s ez számomra furcsa, hiszen egészen idáig nem igazán voltam ilyen érzelemdús. Majd minta az időjárás is részvétét mutatná felém, megered az eső, s hatalmas cseppjeivel vihar formájában búcsúzik ő is jegyesemtől. A bealvad barna vér lassan folyni kezd, s a csatornába tűnik el. Minta menekülne tőlem, s azt akarná, bár ne láttam volna meg. Bár ne szereztem volna róla tudomást. Az esőcseppekhez hű barátjuk is hozzácsapódik, becses néven a jég. Fejemen kopogni kezd az imént említett szilárd halmazállapotú anyag, s testem úgy fejezi ki felé való viszonyulásomat, hogy a hidegtől remegni kezd, s fázás formájában köszön a megkeményedett folyadéknak.

***

Ugyan a démonoknak nincs szükségük alvásra, Sebastian igen boldogan űzi ezt hobbiként. Azonban elszökésem estéjén nem jön álom szemeire, s inszomnia gyötri. Feszülten mereng az ágyán, s a plafont tekintgeti mélabús arckifejezéssel. Ezzel a  mimikával utal arra, hogy nem kifejezetten van a toppon. Éppen ezért, hogy hangulatát kicsit feldobja, úgy dönt, körülnéz a birtokon.
A nyirkos folyosókon Sebastiant a sötétség barátjául fogadja. De eme csúf vakságot a gyerta fénye kiűzi a komornyik körül. Szemeivel az ablakra pillant, s összeráncolja szemöldökét. Tudja, hogy az eső miatt tiszta cafat lesz az egész ablak. Tudják, uraim, a komornyikom egy rendmániás, mogorva ember, ugyanakkor együttérző és kedves is tud lenni, csak meg kell találni azt a bizonyos érzékeny pontot. Én igen gyakran lelem ezt meg, épp ezért vagyunk valamelyest remek kontaktusban.
Az inast hirtelen elnyelé a fájdalom, melyet élete során igen kevésszer tapasztalt, így tudja, bizonyára velem történhetett valami. Legalábbis sejté, mivel ekkora mértékű tortúrát csak ekkor tapasztal. Ilyenkor pulzusa az egekben szárnyal, tüdeje s bendője görcsbe rándul. Lábai futásnak iramodnak, majd egyszersmint beront a hálószobámba, akárcsak egy vadállat, ki kölykét védi.

—Ifjú mester! — kiáltja.

Amint meglátja, hogy nem tartózkodom azon helyiségben, képéről tisztán le lehet olvasni az aggodalmat.

/Hoi! Remélem tetszett! ^^ Véleményeket várok kommentbe. Negatív kritikát is szívesen fogadok!^^/