A szárnyait bontogató röpképtelen madár [SebaCiel]

🖤 1.rész 🖤

A Nap megkezdvén munkáját, sugarai segítségével kelteget engem, s segítségül hívja hű társát, a kakast, ki élesen kiáltván jelzi nékünk: Ím itt a reggel, ócsúdjatok népek!

-Ifjú gazdám, ideje felkelni. - jelenti be Sebastian, s az ablakot kitárván a friss levegő elkezd áramlani a szobában.

Nem sokat időt töltök az ágyban való forgolódással, hisz tudom; az nem válik javamra. Végül mikor minden reggeli teendőmmel végzek, megkezdem a napi teendőm; a munkámat.
Végül megint ugyan ott lyukadok ki. Bambulva nézek farkasszemet a plafonnal, s eközben azon gondolkodák, milyen csodálatos is Ő. A gyönyörű szemei vörösen fénylenek, akárcsak az éhes lángok, melyek magába kebelezik egész testem s lelkem. Az éjfekete hajáról szót se ejtsünk.... Sötét, mint egy csodálatos est, melyen romantikus sétát teszünk párunkkal, kezénfogva, a csillagok fényösvényét követve.... Sebastian... Annyira utállak, amiért ilyen tökéletes vagy...
Kopogást hallok az ajtó felől, de folytatom a képzelődést, mit sem törődve ezzel. Egész elmém zajong az érzésektől, valószínűleg ezért tűnik ilyen csendesnek ez az apró zörej. Azonban mégis megijedek, mikor Sebastian nyit be a szobába. Olyannyira, hogy egyenest megismerkedék közelebbről a padlóval.

-Ifjú mester! - kiáltja aggodalommal telve, majdan pedig legugol mellém.

Tökéletes mosolyát felvillantja, aminek hála arcom pírba borul. Olyan hibátlan kisugárzással közeledik felém, hogy a szívem is belerezzen. Szinte hallom a hangos dobbanásait. Annyira izgatott, hogy kikívánkozék helyéről. Mivel Sebastian démon, így sokkal halkabb hangfrekvenciákat is képes észlelni, ezáltal a heves szívverés feltűnik neki. Majd összeáll benne a kép egy pár szekundum leforgása alatt: zakatoló szív, vörös arc, a tekintet zavaros.... S mihelyt ezen információkat összegyúrja, olyan mintha lepörgött volna szeme előtt az élete.

-Fiatal úr, maga... - kezdi, de szava elcsuklik.

Úgy dönt, tettek formájában közli a közölnivalót. Megragadja az arcom, s államnál fogva kicsit feljebb emeli azt, s egyre közelebb csúszik. Ajkaink már szinte egy levegőt szívnak... Minden forróbb lett köröttünk, testem csak úgy égett a vágytól... Vártam, hogy megtegye... Vártam, hogy elcsattanjon egy csók, de ekkor....

/Hali! Remélem tetszetősre sikeredett! ^^ kíváncsiak lennétek a folytatásra?/