Kínok közt is szeretem...(JiKook fanfiction) (Félbehagyva)

12. rész

Jungkook szemszöge:

Olyan édes mint mikor szuszog mint egy kismacska. Már csak dorombolnia kéne és akkor már úgy elolvadnék tőle, hogy a földről kéne konyharuhával felitatni, mint a vizet ami kiborul a padlóra. De komolyan nektek is látnotok kéne az édes kis pofiját, hát mindjárt felfalom itt egyben. Kis édes cicus -kezdtem el simogatni a fejét amire csak jobban bújt hozzám. 

Bár azt még mindig csodálom hogy megengedte hogy megharapjam. Talán változott valami az érzéseiben irántam, oh bárcsak így lenne még örülnék is neki. Lehetne az én kis törékeny virágom, de már így is az mert sohasem akarom elengedni, nem szeretném ha ez megtörténne. Azt akarom hogy csak velem foglalkozzon és csak az enyém legyen. Lehet ez így nagyon önző...viszont nem érdekel, ahogy mondtam az előbb is. Ő az enyimé na! -simogattam jobban mire lassan elkezdte kinyitni a szemeit és rám vezette őket. 

-Jó reggelt Pici. -néztem rá és mondtam neki mire elkezdte kómásan törölgetni a szemeit. Aww ilyenkor olyan kis édes.

-Ohayo...-mondta halkan és odabújt a mellkasomba lassan

-Már nincs reggel na mindegy. -nyomtam egy puszit a homlokára mire egy halvány pír jelent meg az arcán és a fejét belefúrta a mellkasomba. -Nya milyen kis bújós lett valaki. -simiztem meg a fejét mire kicsit morogni kezdett. 

-Csend...-morogta nekem és felnézett

-Mi az már kedves sem lehetek veled te durcika? 

-Chh fogd be. -hajolt oda és azonnal az ajkaimra tapadt. -meglepődtem nem kicsit de viszonoztam azonnal és lassan fölé másztam. -elkezdtem lassan becézgetni a párnácskáit és a kezemet bevezettem a felsője alá mire egy kisebb sóhaj hagyta el a száját. -cirógatni kezdtem az ujjaimmal a derekát mire édes hangokat kaptam tőle viszonzásul. -lassan elváltam és picit lihegve rávezettem a tekintetemet. -picit kipirulva feküdt alattam olyan kis aranyosan mintha szűz lenne...bár már nem az hopp miattam na...

-Na folytassam kis csöppség? -hajoltam a füléhez és belesuttogtam ezeket a szavakat amitől gyengén megremegett és jobban vörösben ázott az arca. -egy ideig csak némásat játszott, de ezután egy aprót bólintott. -perverzül elvigyorodtam és azonnal megfosztottam a gyönyörű testét borító ruhadaraboktól. -mikor ezt megtettem elfordította a fejét és próbálta takarni azt. -Na Jimin nem csinálunk ilyet vagy Apuci meg fog büntetni érte. Leszel szives nem takarni a cuki pofikádat. -erre csak jobban odaszorította a kezét, de egy kis idő után lassan elvette és felém fordult. -Na ügyes vagy. -vigyorodtam el és azonnal az ajkaira hajoltam megint, amit azonnal viszonozott. -az ujjaim lassan minden pontot átjártak a mellkasán és az egyik mellbimbójánál megálltam és a két ujjam közé vettem és úgy kezdtem el kényeztetni mire egy hangos nyögés hagyta el a száját. 

-Jungkook otth...-pirult el jobban ha még ez lehetséges

-Tudom hogy itt érzékeny vagy Kincsem. -suttogtam a fülébe és folytattam tovább amit elkezdtem és hallgattam a kéjes hangjait amik lassan az egész szobát bejárták. 

Jimin szemszöge:

El sem hiszem hogy megint ez lesz, épp hogy csak felébredtem megint és már újra ezt csináljuk...mint az állatok igaz ez csak a második, de az első asszem tegnap volt és már újra...de nem tudok neki ellenállni az érintése annyira jó...mikor megérint a testemen végigfut egy borzongás és ott égető érzést érzek ami kellemesen elönt olykor. A meleg és lágy csókjai érintik a testem minden pontján és ilyenkor olyan mintha élve fel akarna falni mint egy vadállat, de igazából csak egy kis háziállat mert vigyáz rám és arra megy hogy nekem minél jobb legyen. Olyan kedves...annyira hogy...szerintem látszik is néha de kezdek beleszeretni, viszont ez már nem sima rajongói szerelem...tudjátok ez olyan szerelmes szerelem mint a pároknál...(Fogalmazás ötös...) Néha csak azon kapom az eszem mostanság hogy csak rajta jár semmi máson, a gondolataim körülötte forognak és nem tűnnek el onnan...Néha már idegesítő, de nem tudok ellene tenni annyira megkedveltem egyszerűen...egyszerűen ti is tudjátok szerintem mire gondolok...-gondolkodtam ezeken mikor lassan róla is minden ruha lekerült...nem tudtam levenni a szemeimet róla és szó szerint már bámultam mire csak halkan felkuncogott és az ajkaimra hajolt. -gyengéden egy nagyobb lökéssel a teljes hossza bennem volt. -a csókba egy kicsit fájdalmasan nyögtem bele. -gyengéden cirógatni kezdett hogy el tudjak lazulni és puszikat hagyott a nyakamon és ismét hagyott már foltot amit kicsit kéjesebb nyögésekkel díjaztam. 

-Jungkook...-nyögtem halkan a nevét mire felnézett a gyönyörű szemeivel és engem vizslatott velük. -Mire vársz még...? -pillantottam vissza mire vette a lapot és elkezdett normál tempóban mozogni és fojtatta a puszilgatásomat. -lassan az egész szobát a nyögéseink töltötték be addig míg mindketten el nem értük a csúcsot. -Ő lihegve ölelt magához és lassan kihúzódott...kár pedig olyan jó érzés mikor bennem van...nem akarok perverz lenni de ezt meg kéne ismételni...de nem most azonnal azért na...-pihegve bújtam a mellkasába szorosan. -belepuszilt a hajamba simizni kezdte a buksimat. -egy ideig csöndben voltunk így elkezdett az arcát vizslatni. Olyan mintha gondolkodna valami...valami fontoson, de nem mondja el vagy? Mi lehet az? -kíváncsian vizslattam és megböktem picit az orrát mire azonnal visszatérte e földre és rám pillantott.

-Jungkook min filózol ennyire...?-pislogtam...vajon az hogy hogy mondja el hogy ennyire kellettem neki és már semmire sem vagyok jó...vagy hogy nem tetszett neki most...

-Oh csak pár dolgom...bocsánat hogy nem figyeltem rád Kiscica -ölelt át a karjaival jobban...

-Jungkook...azt szeretnéd elmondani hogy már rossz vagyok és nem kellek...ezen gondolkozol? -tettem fel neki a kérdést mire csak nagyot nézett és halkan kuncogni kezdett. 

-Cica ez viccnek is rossz, sose gondolj ilyenekre ez ind butaság aminek el kell szállnia a fejedből. -Sose fogok rád unni még ha ezt szeretnéd is akkor sem. -suttogta a fülembe amitől ismét kirázott a hideg. Megint buta vagyok és csak baromságokra gondolok...nyah...

-Akkor min...? Elmondod nekem? -kérdeztem halkan mire egy aprót bólintott. 

-Tudod a családomnál lesz egy ilyen összejövetel szerű valami ami minden évben van és kötelező lenne elmenni, de nem akarok plusz ha elmennék nem lenne szívem téged itthon hagyni, de ha meg elvinnélek féltenélek...de ha itt maradnál akkor is...-csak pislogva figyeltem...

-Miért féltenél? Itthon nem esne bajom, viszont szerintem ott sem. Nyugodtan menj el ha szeretnél...-igaz ezt mondtam de nem nagyon akarom hogy elmenjen...igaz gondolom nem sok időről lenne szó, de akkor is..most önző vagyok amúgy...? Kezdek nagyon az lenni szerintem

-Áh a családtól, kérdéseket tennének fel tele lenne ott minden vámpírokkal és nem akarom hogy más akár egy ujjal is hozzád érjen...-mondta nekem és közben ezt a fülembe is suttogta. -csak pirultam mint a paradicsomok tavasszal...de ha nem megy el akkor gondolom ez gond lesz...vagy nem is tudom...nem akarom még nagyobb gondot okozni, de elszakadni sem tőle...egy megoldás maradt csak...

-Figyi...ha nem akarsz tőlem elszakadni akár kicsi időre is...nekem nem gond ha el kell mennem, majd vigyázok magamra és ha kell nem szakadok el mellőled ha ez boldoggá tenne...és így akkor nem lesz gond hogy nem mész el...a a kérdéseket majd elviselem...jó? -kérdeztem halkan mire egy mosoly ült ki az arcára. 

-Jajj, Cica ez nagy áldozat és nem szeretnék ilyet kérni tőled hogy ezt elviseld. -vette az arcomat a két keze közé és megpuszilta az orromat. 

De...így lesz a legjobb nem vitázol vagy megcsaplak...-suttogtam mire csak kuncogni kezdett. 

-Na na bekeményítettünk? Akkor én is! -mondta és közben, kezdett el nevetni és eztán az ajkaimra tapadt. -lassan ott tartottunk hogy újra maga alá tepert és megint megismételtük amit az előbb...

Sziasztok Gyümiteák!

Elnézést ismét a hosszabb kihagyásért, de most már remélem gyorsabban tudom hozni a részeket, ha valakit még érdekelnek...Remélem tetszett! Köszönöm hogy elolvastad! Az esetleges helyesírási hibákért bocsánat! Remélem a következőben is találkozunk. Addig is:

Sziasztok!<3<3<3