Szellembe szeretve! (Drarry ff.) [Befejezett]

1.

Megint egy év a Roxfortban. Bár koránt sem ez volt Draco legnagyobb problémája. Hanem hogy tudta; lassan vagy halálfalónak kell lennie, vagy halottnak. Egyik sem hívogatta igazán. Így aztán tulajdonképpen boldogan szált fel a vonatra, azzal a gondolattal, hogy a nyár után végre megszabadul apjától. De a nyugottsága nem tartott sokáig.
Eközben Harry teljesen kivirultan szállt fel a vonatra. Végre láthatja a barátait. Miután megölelte Ront és Hermionét, elindultak kabint keresni, de szerencsétlenségükre csak egy fülkében volt három hely, abban pedig Malfoy ült egyedül.
Malfoy amikor megpillantotta Harryéket, csak egy flegma "mit akartok" pillantást mért rájuk, viszont akkor már leültek. Király, akkor úton is tarthatja a látszatot, hogy minden s legnagyobb rendben. Természetesen Ron és Hermione egyből egymás mellé ültek, így Potter mellé került. Draco sosem kedvelte Harryt; mégis szörnyű fájdalom hasított a szívébe, amikor tudatosult benne, hogy a mellette ülő fiúnak hozzá fog járulni a halálához. Mert gyáva volt. Gyáva volt a sötét oldal helyett a halált választani, ezt ő is tudta. Még pár apró könnycsepp is kicsordult a szeméből, elegánsan végiggördült az arcán, nyakán, bele a pólójába. Szerencséjére senki sem vette észre. Legalábbis ő így gondolta. Ilyen gondolatokon merengett a szőke, miközben Harry gondtalanul nevetgélt a barátaival. Aztán egyszer csak feltűnt neki, hogy Malfoy túl csendes. Hogy nem sértegeti őket minden második másodpercben. Hogy mióta ideértek egy csípős megjegyzést sem tett. Óvatosan a szőkére nézett, de amit látott azon nagyon meglepődött. Malfoy arcán egy árva könnycsepp gördült le. Mi lehet vele? Hirtelen, nem is tudta miért, de késztetést érzett, hogy megnyugtassa, és mielőtt átgondolta volna mit csinál, letörölte a szőkeség arcáról a könnycseppet. Draco meglepetten nézett rá, de nem tett semmilyen megjegyzést, csak óvatosan eltolta Harry kezét az arcától, mivel a barna hajú ott felejtette. Malfoy maga sem értette, hogy ezt miért csinálta Harry, de kicsit jól esett neki, hogy valaki észrevette. De igazából nem volt joga sírni, főleg Potternek, mivel el kell őt juttatni a Nagyúrhoz, és még a halála előtt bocsánatot sem tud kérni. Bár a bocsánatkérés lenne ezek után a legabszurdabb ötlet. Az út többi része Harryéknek is csendesen telt, mert Harry agya a szőkén járt. Mi lehet a baja?-gondolta. Nem értette. Hogyan is érthette volna meg, mivel ő az egészből csak annyit látott, hogy Malfoy már köztudottan halálfaló és még van képe sírni. De ezt a tudását félretette, és elhatározta, akkor is ki fogja deríteni mi a baja, és Malfoy még nem is jelent meg "hivatalosan" halálfalóként.
-Harry! Itt vagyunk! Hol jártál? - húzta vissza a gondolataiból Mione.
-Itt vagyok, mehetünk, bocsi. - mondta. A szőkeség már sehol nem volt. Mikor megérekeztek a Nagyteremben, az "ég" felhős volt, senki nem értette, hogy miért ilyen komor hangulatú a terem díszítése.
Ron rögtön tömni kezdte magát.
Harryt elfogta a nyugtalanság, talán csak az ég miatt, de később rájött mi zavarja; Draco nincs a teremben. De nem volt idelye ezzel foglalkozni, mert Dumbledore elkezdte megnyitni a tanévet.
Draco a mosdó padlóján fekve sírt, könnyei keveredtek a vízzel, amit a csapokból indított el. Remélte, hogy így senki sem talál rá, mert mindenki a Nagyteremben van. Nem volt ekkora szerencséje. Potter jelent meg a mosdóban, a Weaslyvel. A szőke gyorsan berohant az egyik fülkébe. Nem akart hallgatózni; most az egyszer tényleg nem, de mindent hallott.
-Olyan fura vagy mostnában. - kezdett nyavajogni a Weasly patkány.
-Hogy érted ezt? - tettette a barna a hülyét. Draco kivételesen nem akarta Potterrel bunkózni; de fájt néznie, hogy mennyire bénán hazudik.
-Tudom, hogy tudod. De úgyse fogod bevallani úgyhogy megmondom. Mi volt az az érintés Malfoyjal? És miért szuggerálod a Nagyteremben a mardekárosok asztalát? És mi a magyarázatod az elbambulásokra? - Dracon kívül Harry is meglepődött, hogy Ron milyen nagy hévvel, idegesenen magyaráz, és ez kellőképpen feldühítette a barnát.
-Mi közöd hozzá? - ordította. - Vagy talán árt az egódnak, hogy nem rád figyelek minden egyes percben? Vagy mi bánt? Hogy nem vagyok elég bunkó Malfoyjal? Hogy talán valami baja van és nem hagyom figyelmen kívül? Mert láttam, hogy te is láttad, valami szörnyű baja lehet, de egy percig sem tudtál arra gondolni, hogy talán ne nézd levegőnek, vagy bevond a beszélgetésbe? - Harryt és a szőkét is meglepte, hogy A Kis Túlélő Draco Malfoyt védi. Mindkettejük számára egy kimerítő nap volt a mai, így miután Harryék kiléptek a mosdóból, mindkette a hálókörletük felé indultak. Malfoy álmában megölte Harryt, és csapzottan ébredt fel hajnali 3kor. Harry álmában pedig Draco szerethető volt, és miután a jó oldalon harcolt a háborúban, mégis szomorúan ölelte át a barnát, és suttogta neki;
-Harry én sajnálom - már szerette volna kérdezni, mit; de nem kapott választ, mert felriadt.