Szellembe szeretve! (Drarry ff.) [Befejezett]

3.

Másnap reggel már fogadták is a sulikat. Dracót ez a legkevésbé sem érdekte, és sajnos ezt az apja is tudta, ezért elkérte a fiút a suliból, hogy "beszélgethessenek". Draco nem értette, hogy sikerült neki, mivel a Roxfortból nem lehet csak úgy szabadnapot kivenni, de sikerült neki.
-Halljam melyik lányra esett a választásod? - kérdezte.
-Még nem választottam. - mondta hűvösen, de szenvtelen hangsúllyal.
-Hogy mersz velem így beszélni? - kérdezte Lucius ordítva. Mondjuk maga sem értette, miért, mert igazából rettegett az apjától.
-Se-sehogy. - válaszolta remegve, és a könnyei is kicsordultak.
-EGY MALFOY NEM BŐG!!! - ordította az apja magából kikelve, és elkezdte átkokkal bombázni.
-Neee! - sikítota az anyja, aki eddig tűrte, de Malfoy kiszórt valami átkot rá, amitől nem tudott mozdulni.
-Anya! - mondta az átkoktól erőtlenül, és félig öntudatlanul Draco.
-1 perced van, hogy összeszedd magad, utána indulunk! - közölte Lucius Malfoy ridegen, és hatástalanította az átkokat Dracóról és a feleségéről.
-De hova? - kérdezte ilyedten Draco, de sírni má nem mert.
-Meglepetés. - vigyorgott gonoszul Malfoy. Sütött a hangjából, hogy semmi jó nem lesz benne. Apámmal és anyámmal elhoppanáltunk egy kihalt tememtőbe, tele halálfalókkal. Akkor rémülten igazán halálra, amikor megláttam, hogy Voldemort maradványa is ott van. Ugye nem fog testet ölteni? - gondoltam, de ebbe eddig bele sem gondoltam, hogy hogyan akarja Harryt test nélkül megölni.
-Draco fiam. - ilyedten ugrottam egyet, mert a Voldemort-maradvány negszólalt. - Ma bebizonyítod hűségedet, és mázól közénk tartozol. Mivel én sajnos most nem tudom megtenni, Lucius fogja helyettem megtenni. Nagy kitüntetés ez önnek Lucius Malfoy, hogy helyettem elvégezheti ezt a nemes szertartást. - Úristen mi fog történni?? Egész testemben remegem a félelemtől, de megpróbálom nem kimutatni.
-A kezedet. - szólalt meg apám. És eggir beugrott valami. Legszívesebben felsikítottam volna, de nem tehettem meg, ahogy el sem rohanhattam, mert annak biztos halál a vége. Bár az lehet, hogy jobb lenne. Úgyhogy elkezdtem rohanni, de háom halálfaló röktön visszahúzott, kettő lefogott, egy pedig erőszakosan odanyújtotta a kezemet.
-Ejnye Draco, há ez já cserébe nagylelkű tettemért? És a végtelen bizalmamért?- mondta Voldemort vészjóslóan. Valaki a számat is befogta, így csak könnyekkel küszködve, kétségbeesetten próbáltam szabadulni.
-Neee! Nee! - nyöszörögtem.
-Ne ellenkezz! - szólt rám apám, és a karomra szegezte a pálcáját.