Szellembe szeretve! (Drarry ff.) [Befejezett]

2.

-Harry ébredj! - rángatta Ron.
-Miért? - kérdezte Harry.
-Mert reggeli lesz, utána pedig bájitaltan. - így hát Harrynek nem volt ideje az álmán gondolkodni. Eközben Draco szörnyű lelkiismeretfurdalással ébredt, és ennyit tudod suttogni;
-Én ezt nem akarom Potter. Bocsáss meg nekem kérlek! Úgy sajnálom! - mondta elcsukló hangon. Szánalmasnak gondolta magát, de nem tudott mást tenni; viszont még valami más is nyomta a fiú lelkét. Ahányszor Harryre gondolt, semmi rossz érzés nem fogta el, sőt mintha még a fiú gondolata melegséget ébresztett volna benne. "Biztos csak a bűntudatom miatt" - gondolta Draco.
Harrynek ötelet sincs miért, de nagy megkönnyebbülést érzett amikor Dracot az asztalnál látta, és így tudott myugodtan a barátaival beszélgetni a szokásos dolgokról. Utána pedig élheti túl Piton óráját... Kelletlenül elindult a pincesorba, amikor eszébe jutott, hogy nincs könyve. A francba! - gondolta. Valahogyan mégis sikerült megúsznia az órát, Piton "megtisztelő figyelme" nélkül. Végre egy jó óra jött, SVK.  Bár Harry már nagyon unta, hogy mindig új tanár lesz. Viszont már hiányzott neki valami; vagy valaki. Furcsán konstatálta, hogy neki mégpedig a szőke hiányzik. Elhatározta, hogy órák után beszél vele.
Elegem van a napból! Pedig ez még csak az első volt. - gondolta a Malfoy. A bűntudata és Harry egész napra az elméjébe férkőztek, és nem hagyták nyugodni. Viszont Draconak már ennyi elég volt ahhoz, hogy elhatározza; nem fog csak úgy átállni a sötét oldalra, maximum ha kényszerítik. Vagy akkor sem. De ez lehet, hogy csak elméletben működött. A délutánt rajzolgatással töltötte a Kviddics pálya melletti erdőben. A kusza vonalakból, amiket rajzolt, mindig Harry arcvonásai rajzolódtak ki. Ideges eldobta a rajzokat, aztán mikor belátta, hogy úgysem fog tudni mást rajzolni, elkezdte Pottert mesterien lerajzolni. A rajz csodálatos lett; egy fát ábrázol, aminek egyik oldalán sötét, zord tél, másikon napsütéses nyár van. A sötét oldalon áll Draco, a napsütöttén pedig Harry.  A jelentése már nem lett olyan csodálatos; emlékeztette Malfoyt, hogy ő és Harry mindig két oldalon lesznek, és mindig ő lesz a sötét. Gondolatmenetéből léptek zaja szakította ki. Idegesen bedugta a rajzot az avar alá. Azt látta jönni, akiben a legjobban reménykedett, és akire a legkevésbé számított; a Potter fiút. Ő csak leült mellé majd hosszú percek után megszólalt;
-Draco. Nézz rám. - kérte Harry, és a szőke megtette. Amikor ránézett Harryre a szíve gyorsabban vert, de hülyeségnek vélte. - Mi a problémád mostanában? - kérdezte nagyon óvatosan a barna. - Tudunk esetleg segíteni? - Harry arra számított, hogy Draco esetleg megpofozza, kioktatja, hogy nincs köze hozzá, vagy hogy egy Malfoynak sosincs szüksége egy Potter segítségére, esetleg számonkéri a lágy, közvetlen hangsúlyát, de a szőke egyiket sem tette. Csak annyit suttogott halkan, remegve, hogy "Nem tudsz segíteni" és óvatosan átölelte Harryt. Ez mindkettejüket meglepetten ért, de egyikük sem rohant el, csak ültek ott egymást átölelve. De aztán Harryt felidegesítette a szőke válasza, és ingerülten megszólalt;
-Csak mond el mi a baj, jó, én meg majd eldöntöm, hogy tudok-e segíteni. Draconak pedig csak ennyi kellett, hogy visszatérjen a másik énjéhez.
-Nem kell a segítséged Potter. - nézett rá ridegen majd elment. Harry úgy döntött, nem foglalkozik többet a Malfoy örökössel, rájött, hogy attól még, mert pillanatnyilag szarul van, attól még nem javult meg. Csak a bűntudata nem igazán hagyta nyugodni. Mielőtt visszament volna a kastélyba, egy rajzot vett észre az avar alatt. Leporolta, és amit látott, azon meglepődött; őt és Dracot ábrázolte egy sötét és egy világos oldalon. Furcsa. Ebből a rajzból nem sok következtetésre jutott, úgyhogy inkább elindult megkérdezni róla Hermionét. A könyvtárban talált rá, hol máshol?
-Szia Mione!
-Szia Harry! H voltál délután? Aggódtam érted! - Harry nem értette, miért, csak egy kis időre tűnt el.
-Elmondok mindent, de nem itt. - válaszolta.
-Fél óra múlva a szobátokban? - kérdezte a lány. Harrynek ötlete sincs, hogy hogy akar oda bejutni.
-Rendben, de te hogy fogsz bejönni?
-Legyen elég annyi, hogy be tudok menni. - furcsa ez a lány, gondolta Harry.
Eközben Draco visszament a hálókörletébe, és csak két dologra tudott gondolni; hogy egy barom volt Potterrel, de Potter is. És hogy az apja megüzente egy bagollyal, hogy ebben a félévben ki kell választania egy aranyvérű mardekáros lányt, akivel tovább viszik a vérvonalat. Mondhatom, nagyon örült neki. Inkább lefeküdt aludni, csak ne kelljen gondolkoznija.
-Szia! - köszönt Harry a belépő lánynak.
-Hello. Miről is szerettél volna beszélni?
-Elmondom - válaszolt a fiú. Elmondott mindent, és megmutatta a rajzot is. Csak az ölelésüket hagyta ki.
-És ezt az erdőben azon a helyen találtad, ahol voltatok? - nézte a rajzot érdeklődve Mione.
-Igen.
-Hmm. Nem pontosan tudom mit jelenthet. Az biztos, hogy Draco a sötét te pedig a jó oldalon vagy.
-Eddig én is eljutottam! - mondtam a megengedettnél kicsit ingerültebben.
-Én csak segíteni akartam! - mondta sértődötten Hermione.
-Bocsánat! - kapta el a csuklójá a kiviharzó lánynak.
-Elfogadom. - biccentett. - Viszont most megyek, majd még gondolkodom a rajzon.
Vacsoránál Dumbledore felszólalt;
-Idén újra megtartjuk a Trimágus Tusát! Ami azt jelenti, hogy 3 varázslóiskola diákjai megmérkőznek egymással. És mi fogjuk őket vendégül látni! - gyér taps hallatszott, de voltak, például Hermione, akik háborogtak, hogy ez veszélyes, és meggondolatlanság.
-És ide teszem a kupát, ide dobjátok be a neveteket, ha elmúltatok ötödévesek. - Na ez háborgást váltott ki mindenkiből, többek között Harrynek.
-Hogy értik ezt? Ez olyan igazságtalan. - mondogatta.
-Legalább nem kerülhetsz veszélybe. Ha lehetne jelentkezned, akkor sem jelentkezhetnél, mert túl fontos vagy. És Voldemortnak is rád fáj a foga. - magyarázta Hermione.
-Akkor is igazságtalan! Harrynek ott lenne a helye a versenyzők között! - mondta Ron.
-Szerintem teljesen jó így. - mondta Hermione.
Draco, amint meghallotta a hírt, csak bosszúságot érzett. Ezt a szörnyű tanévet még két másik iskola ittléte is nehezíti. - gondolta. Biztos volt benne, hogy jelentkezne, mert elvárnák tőle, de igazából nem akart részt venni rajta. Szerencséjére a Serleg úgyis Pottert választja, de ha nem lenne, lehet, hogy őt választaná. Harry, még ha a tudta nélkül is, megint segítségére van.
- És ide teszem a kupát, ide dobjátok be a neveteket, ha elmúltatok ötödévesek. - ezek szerint nem nevezhetnek. Megnyugodott, de bosszúságot is érzett. Teljesen fölöslegesen fogja a sulit zavarni a másik két suli.