MIELŐTT ELHAGYTÁL ↝ PAUL STREET/AZAHRIAH FF

4♡

Visszaemlékezés

Négy évvel korábban

" Verőfényes tavaszi napsugarak melengették a tájat. Odakint a madarak csicseregtek a lassan zöldellő fák ágai között, és virágok bontottak szirmot a kert végében. A szokásos péntek délutáni bandázás vette kezdetét Atiék rég nem használt lakókocsijában.

A kis bandába én, Ati és még két másik osztálytársunk Barni és Lili tartozott.

– A lányok amúgy rohadt furák... – folytatta Barni az igazán magasröptű témáját amit egésznap hallgattunk a suliba is. Az egész onnét indult, hogy az osztály egyik cicababája, név szerint Kovács Zsófi, nem akart a barátnője lenni. Sőt, elég egyértelműen kifejezte, hogy mennyire nem bírja szegény Barnit, aki amúgy rendes srác volt, csak talán túlságosan is számítógép függő.

– Nem vagyunk furánk, csak másképp gondolkozunk, mint ti! Lépj már túl ezen! – kérlelte Lili máris aki mellettem gubbasztott a kis kanapén.

Barni velünk szemben ücsörgött a földön, míg Ati kicsit arrébb az egyik széken és a gitárját hangolta. Imádott gitározni.

– De azok vagytok! Egyszerűen képtelenek vagytok eldönteni mit akartok... Az egyik pillanatban ez, a másikban az... – Barni totál kiakadt, Lili mélyet sóhajtott én meg elmosolyodtam. Ati felpillantott és tekintetünk önkéntelenül is találkozott. Rám mosolygott.

– Haver, állj már ki mellettem! – pillantottam hirtelen Barni Atira aki most újra leszegte a fejét a gitárjához.

– Én melletted állok – válaszolta, miközben pengetni kezdte a húrokat.

Hallgattuk még egy darabig Barni kiakadásait, majd később Ati anyukája hozott ki nekünk frissen facsart limonádét. Aztán Lilit hívta az anyukája, hogy induljon hazafelé és Barni is vele tartott.

Kettesben maradtunk Atival a kis lakóautóban. Figyeltem, ahogyan játszik a gitárján csodaszép hangokat kicsalva belőle. Utána egyszer csak félretette, majd felállt és átült mellém.

Önkéntelenül is rámosolyogtam, mire visszamosolygott.

– Szóval, szerinted is furák a lányok? – kérdeztem tőle, mire halkan felnevetett.

– Én ezt nem állítottam! – emelte fel a kezeit máris védekezésül. – Bár, van benne valami...

Ahogyan nevetni kezdett játékosan vállon löktem.

– Köszi! – húztam el megsértődve a számat. – Akkor megyek is!

– Ne, ne menj! – kapott karom után, ahogyan felálltam volna a kis kanapéról és visszahúzott maga mellé.

– Miért akarsz egy fura ember társaságában lenni? – cukkoltam.

– Mert kedvellek – mondta hirtelen, mire a egy pillanat erejéig lefagytam. Ati is rájött, hogy mit is mondott, mert elkapta tekintetét rólam és zavartan csokoládébarna hajába túrt. – Vagyis bírlak... mint egy barátot, érted.