MIELŐTT ELHAGYTÁL ↝ PAUL STREET/AZAHRIAH FF

5♡

Pénteken a szokásosnál korábban ébredtem meg. Ahogyan kitornáztam magam az ágyból és átmentem a fenti fürdőszobába, hogy megmossam az arcom és a fogam anyuék szobájából veszekedést hallottam kiszűrődni. Nem értettem pontosan mit mondanak egymásnak, de éles hanglejtésükből máris tudtam, hogy megint balhéznak. Amikor hazaköltöztünk csak ez volt az egyetlen kívánságom, hogy ne veszekedjenek többet, hogy majd Magyarország újra kibékíti őket... Nem vált be, és ez összetörte a szívem.

Visszamentem a szobámba és a lehető leggyorsabban elkészültem. Összecsomagoltam a táskámba és ahogyan lementem az emeletre anyuék még mindig a szobájukban veszekedtek. Felkaptam egy almát a konyhában és már otthon sem voltam. Úgy határoztam, hogy ma egyedül és gyalog megyek suliba. A kora reggeli friss levegő legalább kitisztította a fejemet a negatív gondolatoktól.

Amikor beléptem a termünkbe még senki nem volt ott, szóval lehuppantam a helyemre és előszedtem a matek füzetem, hogy kicsit gyakoroljak. Közben kihalásztam a fülesem is a táskámból, majd elindítottam egy számot.

Annyira belemerültem a matekba, hogy észre sem vettem, ahogyan egyre többen érkeznek az osztályból. Maja vert ki a kis buborékomból, ahogyan hirtelen kihúzta az egyik fülest a fülemből.

– Jó reggelt! Mit hallgatsz? – hajolt oda hozzám, hogy belehallgasson a zenébe.

A következő pillanatban elhúzta a szájat.

– Lil Peep – mondtam. – Egy kicsit depis.

Imádtam Peep-et, meg a hasonló zenéket. Mondhatni ezen nőttem fel. Maja nagyot bólintott, majd visszaadta a fülest.

– Miért hallgatsz ilyet? Te nem az a fajta lány vagy... – motyogta.

– Milyen fajta? – néztem rá kíváncsian, miközben eltettem a fülhallgatómat meg a telómat.

Maja lazán vállat vont.

– Nem olyan aki szomorú zenéket hallgat... Inkább olyan bulis – mondta, mire önkéntelenül is felkuncogtam ezen az eszme futtatáson. Ő is mosolygott.

– Hát pedig ki kell ábrándítsalak, hogy nem igazán szeretem a bulikat – vallottam be őszintén.

– Ó, tényleg? Kár, pedig most akartalak elhívni – pillantott rám nagy szemekkel.

– Hová? – kérdeztem kíváncsian.

– A Zsombi házibulijába – bökött Maja a fejével a az előttünk ülő srác felé aki mintha csak a nevén szólították volna úgy fordult felénk.

– Mizu, hölgyek? Jól hallom, hogy az én házibulimról van szó? – pillantott ránk felváltva a kék szemű, szőke hajú srác.

– Igen. És épp most hívtam el Maját is – mosolygott Maja szélesen a fiúra.

Zsombor most engem vett célkeresztbe tekintetével.

– Nagyon helyes! Még nem ismersz engem, de én rendezem a legkirályabb partikat a környéken... – hirtelen valaki megállt mellettünk és a kezét nyújtotta Zsombi felé aki máris lepacsizott vele. – Szevasz, Atesz!

– Szeva – hallottam a csöndes morgást és ahogy felkaptam a fejem Ati már itt sem volt. Mégis megborzongtam jelenlététől.

– Szóval, a legjobb bulikat... És te új lány külön meg vagy hívva az estére! Még ingyen piát is kapsz! – kacsintott rám Zsombor aztán.

– Köszi, ez kedves – bólintott és nem szóltam inkább semmit arról, hogy igazából azért sem jártam eddig se nagyon bulizni, mert nem igazán ihatok alkoholt és nem azért mert a szüleim tiltják, hanem mert ultra rosszul leszek tőle. Még a legkevesebb adagtól is.