Az utolsó pillanatig melletted...

1

*Midorya szemszög*

Ma megint az órám csörgésére keltem ami 6:30-at mutatott. Egy kicsit még feküdtem az ágyban aztán kikeltem.
-Izukuuu! - szólt anyu a konyhából-  Felkeltél már?- kérdezte boldog hangon.
-Igen. - válaszoltam neki, aztán elővettem a szekrényből egy fekete boxert és rávettem az egyenruhámat, aztán lementem a konyhába.
-Szia anyu! - mondtam neki fáradtan.
-Szia kicsim! - mondta miközben a palacsintát sütötte.
-Gyere, kész a reggeli. - monda mosolyogva aztán kitette egy tányérra. Miután megettem elköszöntem anyától és felkaptam a táskám. Bekötöttem a piros Vans cipőm és kinyitottam az ajtót.
-Szia anyu, elmentem suliba! - mondtam és már léptem ki az ajtón.
-Szia kicsim, szép napot! -mosolygott.

                 *10 perccel utána*

Mikor már láttam a U.A. udvarát vettem egy nagy levegőt és odaértem a kapujához. Hirtelem félelem fogott el. Egy ismerős arc, egy osztálytársam ott állt a kapuban, várva valamit vagy sokkal inkább valakit. Hirtelen felém kapta a fejét és egyenesen a szemembe fúrta a tekintetét. Vörös íriszei csak úgy izzottak.
-M..Mi...Miért néz így rám ? - kérdeztem magamtól ijedten. Nem tudtam mit csináljak de egyre csak közeledtem a kapu felé. Mikor elhaladtam a szőkeség mellett próbáltam a lehető legtávolabb menni tőle, de egyszer csak szorosan megfogta a csuklóm és hátra lökött a kapunak. Ijedtemben összeszorítottam a szememeimet a legrosszabbat várva. Vajon mit tehettem már megint, hogy ezt teszi velem? Mivel hergelhettem fel? De ekkor valami olyan történt, amit sosem gondoltam volna....

Sziasztok!....Hát ez lett volna az első rész, remélem mindenkinek tetszeni fog.😅 Hamarosan jön a második rész, addig is sziasztok!❤