A NÉMA [VKOOK]

TWO

A kis beszélgetésünk után, anya azonnal vissza indul a konyhába én pedig hűségesen követtem őt. Szeretek neki segíteni és ő is szereti, ha ott vagyok vele egy kicsit. Sose mondja, de én tudom jól mennyire sokat jelent neki ha egy kis időt sikeresen együtt tudunk tölteni néha.

De persze ezt a pillanatot kellett választania valakinek arra, hogy ráfeküdjön a csengőnkre.
- Kinyitod TaeTae? - kérdi anya, mire csak egy aprót bólintok és egy gyors kézmosás után az ajtóhoz sietek, amit egy csepp habozás nélkül ki is nyitok.

Ezt nem hiszem el! Mit keres itt Jimin? Nagyobbik kérdés, hogy miért van itt vele Jungkook is!?
- Szia Tae! Vissza hoztuk a telefonodat! - mosolyog vidáman Jimin és felém nyújtja a készüléket. Egy aprót biccentve veszem el az eszközt, amit azonnal zsebem mélyére süllyesztek, majd rájuk pillantok.
- Ne nézz így. Én nem akartam jönni, csak Jimin rángatott el... - mondja Jungkook unottan és egy apró fintorral rám pillant. Meg se lepődök már rajta.
- Ki az TaeTae? - jön ki anya, s mikor meglátja a két fiút szélesen elmosolyodik.

Jajj ne! Anya ne.... Kérlek... Ne hívd be őket!

- Sziasztok! Miért nem hívod be a barátaid Tae? - kérdi mire gyorsan elmutogatom neki, hogy ők nem a barátaim. Csináltunk egy kis jel nyelvet anyával, ha nem lenne eszközünk arra, hogy írjak. A rendes jelnyelvet feleslegesnek tartottuk, mivel megértem mit mondanak mások, csak a válasz adással van probléma.

Mellesleg... Nekem barátaim? Pont nekem? Ugyan már!
- Akkor miért vannak itt? - kérdez ismét, mire elő kotrom telefonom és felmutatom, hogy lássa.
- Nem baj. Nem jöttök be enni? Most végeztünk mindennel!
- Nem szeretné-
- Igen! Köszönjük! - vág Jungkook szavába Jimin.
- De mi lesz a gördeszkázással? - csattan fel hisztisen Jungkook, mire majdnem, ismétlem csak majdnem elmosolyodom. Hihetetlen ez az ember. Néha rohadt ijesztő, most meg olyan, mint egy hisztis kölyök.
- Az várhat! - inti le Jimin, mire puffogva keresztbe fonja karjait és elfordul. Mennyire gyerekes...
- Remek! Tigriske segíts teríteni - simít hátamra anya egy nagy mosoly kíséretében és lassan vissza csoszog a konyhába.
Nem hiszem el, hogy előttük hívott Tigriskének... Ez gáz. Főleg úgy, hogy tudják, nem éppen érdekel a női nem.

Ahogy a konyhába érek nevelőm a kezembe nyomja a tányérokat és az evőeszközöket, ő pedig az ételt viszi ki szorgosan.
Nem igazán vagyok éhes, de nem akarom megbántani az én drága anyukámat. Lepakolom az asztalra az evőeszközöket, majd a két vendégre pillantok.
- Tigriske? - mosolyog rám Jimin, mire vállat rántok.
- Igen, Tigriske. Sokszor bújós kiscica és olyan szép barna a bőre. Na meg, ha tekintettel ölni lehetne - kuncog anya és az asztalra teszi az ételt. Az egyik kedvencem. Ezért eltekintek attól, hogy beéget a fiúk előtt, s talán még enni is fogok.
- Nagyon jól néz ki! - csillannak fel Jungkook szemei.

"És finom is!" - pötyögöm be, majd felé nyújtom telefonom, amit egy kis habozás után el is olvass. Értem én, hogy rettentő ellenszenves vagyok neki valamiért, de nehogy már három szót ne akarjon elolvasni.
Miután mindent elhelyeztünk anya és én is leülök az asztalhoz, majd mindenki szed magának.
- Ez isteni! - mondják egyszerre teli szájjal, mire anya csak elmosolyodik.
- Örülök hogy ízlik!
- Tae, nem jössz el velünk gördeszkázni? -szólal meg egy kis hallgatás után Jimin, persze miután lenyelte a szájában lévő falatot. - Kérlek! Nem jöttél ebédelni se - biggyeszti le ajkait.

Most mit mondhatnék? Talán ha csak ketten lennénk, még oké is lenne...

Talán.

De így, hogy Jungkook is itt van nem tudom. Nem akarok vele lenni...