A NÉMA [VKOOK]

FIVE

Annyira elgondolkoztam, hogy már csak a csengő hangjára eszméltem fel. Fantasztikus... Elkéstem... Yugyeom pedig szokás szerint eltűnt. Talán jobb is. Ha meglátná, hogy mi történt velem, valószínűleg az óra közepén berontana és agyon verné Jungkookot. Nem akarom, hogy bárkit is bántson miattam. Nem ér annyit az egész és ő is csak bajba kerülne.

Egy nagyot sóhajtva tápászkodom fel a földről, majd össze szedve cuccaimat nézek körbe a folyosón.
Mit keresek itt egyáltalán. Senki nem akar itt látni. Egyedül Jimin, bár az se lepne meg, hogyha most már ő is kerülne. Bár... Megérteném miért teszi. Nekem se lenne szükségem még egy problémára.

Csak egy probléma. Egy a sok közül.

Megrázva fejem indulok el a hátsó lépcsősor felé, ami egyenesen a tetőre vezet, majd a tető szélére ülök. Egyedül akarok lenni, és ide rajtam kívül nem igazán jön senki.

Jimin:

Idegesen járkálom a folyosókat utána kutatva. Mióta veszekedtem Jungkookkal, nem láttam Taehyungot, pedig azóta már volt két óránk és egyiken se volt ott. Aggódom érte. Félek, hogy valami hülyeséget fog csinálni.

Pont ugyan olyan, mint én. Ezért is kezdtem el vele barátkozni. Hasonlít rám. Nem úgy, mint egy testvér, de hasonlít. Mindketten szenvedünk belül, mások miatt. Igaz, mindketten más ok miatt, de az eredmény ugyan az. Csak... Neki a némaság is ott van.
Nem értem azokat, akik piszkálják emiatt. Nem látják mennyire különleges és értékes személy. Amennyit tudok róla - igaz az nem valami sok - de nekem elég volt ahhoz, hogy megkedveljem.
Feleszmélve kezdem el ismét keresni, mikor Yugyeomba botlom. Mit keres még itt? Olyan mintha... Aggódna. Lehet ő is Taehyungot keresi...
- Yugyeom nem láttad Taehyungot? Vagy te is őt keresed?
- Keresem. Azóta nem láttam és félek, hogy-
-Hülyeséget csinál?
- Hmm - bólint egy aprót. - Jimin... Fel lehet menni az épület tetejére?
- A tet- Basszus! Hogy ez nem jutott eszembe! Mindig ott szokott lenni!
- Menjünk oda! - jelenti ki határozottan, mire egy aprót bólintok és a felfelé vezető lépcsőhöz viszem. Ha tényleg ott van, akkor valószínűleg nem véletlenül ment oda.
- Tényleg mindig itt szokott lenni?
- Igen. Bár fogalmam sincs miért jár ide - motyogom halkan, majd kinyitom az ajtót. És tényleg itt van. Ott ül a párkány szélén.
- Taehyung! - szólítom meg, mire rám kapja a tekintetét. - Mit csinálsz itt? - indulok el felé, mire felemeli a kezét, hogy még véletlenül se menjek közelebb. - Miért jöttél ide? - kérdezem ismét, mintha választ adna, de ő csak megrázza a fejét és ismét a lenéz.
- Ugye nem akarsz leugrani? - kérdezi most Yugyeom és mellém lép. Tae ránk sem pillantva vállat ránt. - Ne csináld ezt! Mi a baj?
- Semmi - mondja alig hallhatóan, mire egy aprót sóhajtva oda megyek hozzá.
- TaeTae... Mi a baj? - ülök le mellé és hátára simítok. - Mi történt az arcoddal? - próbálnék hozzá érni arcához, de szinte azonnal elhúzódik.
- Minden az ő hibája - suttogja maga elé meredve, s még véletlenül se nézne rám. Mintha teljesen kicserélték volna... - Ha ő nincs, nem lennék teher - kezdi el szorongatni nadrágja anyagát. - Ha ő... - gördül le első könnycseppje szép arcán, mire azonnal magamhoz rántom, hogy átöleljem.
- Bárki is volt és bármit is tett veled, akkor se éri meg, hogy leugorj. Tudod miért? Mert erős vagy. Erős és ezen is túl leszel. Hallod? Én segítek, csak bízz meg bennem.
- Annyira nehéz - kezd el zokogni vállamon, közben pedig felsőmet markolássza. Szegény fiú.
- Tudom, hogy az... De gondolj a családodra. Anyukádra és Gyeomra. Ha nem lennél, nagyon szomorúak lennének. És én is az lennék.
- Igaza van Jiminnek. Nagyon hiányoznál nekünk. Ha bármi baj van, csak szólj. Lehet hogy rengeteg munkám van, de te mindennél fontosabb vagy nekem. Te vagy az én kisöcsém... - foglal helyet Tae másik oldalán Gyeom, s a fiú vállára helyezi kezét. - Csak mondd azt, hogy gyere és én már ott is vagyok - könnyesednek be szemei, mire Tae is rá pillant, majd elengedve engem unokatestvéréhez bújik.
- Sajnálom - suttogja teljesen megtörten, arcát pedig teljesen rokona mellkasába rejti.
- Nem kell semmit sajnálnod. Tudom milyen ez neked. Lehet, hogy más miatt, de mindketten hasonlóan érzünk. Ezért is figyeltem fel rád és akartam veled barátkozni - mondom egy apró mosollyal. - Gyere... Mossuk meg az arcod. A nap további részében el sem fogok mellőled mozdulni - simítok végig hátán, mire aggódva rám pillant. Eddig tartott az a varázs, hogy beszél.
- Ne aggódj Jungkook miatt... Ha velem vagy nem fog bántani. Mellesleg tudom, hogy ő tette ezt veled. Yoongi mondta, hogy reggel késve érkezett és mikor leült mellé pár vércseppet látott a pólóján. Ezért kezdtelek el keresni - adok neki magyarázatot, mire egy apró sóhaj szökik ki ajkai közül és kibontakozik Yugyeom karjaiból. Egy aprót biccent az ajtó felé, mire én is felállok és elindulok mellette.
- Te jössz Gyeom? - fordulok vissza gyorsan.
-Most nem... Lesz egy fotózásom nem messze innen. Csak beugrottam Taehyunghoz. Majd délután érte jövök. Elviszem a vidámparkba.
- Nem! - csattan fel hirtelen Tae, mire meglepetten pillantunk rá.

- B-Bárhová cs-csak oda ne. Kérlek... - könnyesednek be szemei ismét. Köze van a vidámparknak ahhoz, hogy néma? Ez lehetséges?
- Rendben, rendben... Csak nyugodj meg kérlek... - mondja Yugyeom aggódva.
- Nem akarok oda menni... Nem nem nem!
- Tae, nyugodj meg! - lépek oda hozzá és kezeim közé fogom arcát. - Semmi baj nem lesz. Nem kell oda menned, jó? - nézek szemébe biztatóan, mire csak egy aprót bólint.
- Me-mehetünk... - mondja szipogva, mire halványan elmosolyodom és megfogva kezét vezetem az ajtóhoz. Természetesen ő még gyorsan elköszönt Yugyeomtól, majd a tesi öltözőbe mentünk.
- Mosd meg az arcod jó? Rá van száradva a vér - állok meg a mosdó előtt, ő pedig rám hallgatva elkezdi megmosni arcát, majd mikor végez rám pillant.
- Na várj csak - veszem elő tesizsákomból a kendőt és megtörlöm az orra alatti részt. - Így...
- Olyan vagy, mint anya... - suttogja maga elé, amin csak elmosolyodom.
- Te meg olyan vagy, mint egy nagy baba, akire vigyázni kell. De most már menjünk. Így is ellógtál két órát - teszem el az anyagdarabot, majd hátat fordítva neki indulok el az öltözőbe, s amint ő is feleszmél utánam siet.

Úgy érzem, hogy vigyáznom kell erre a nagy babára.

Tae-mi<3