A NÉMA [VKOOK]

THREE

Amint haza érek végre egy szó nélkül szobámba rohanok és magamra zárom az ajtót.
- Taehyung, kincsem minden oké? - kopog be anya aggódva, mire egyik cipőmet neki dobom az ajtónak. Csak hagyjon békén.
- Rendben... Ha szükséged van valamire szólj - mondja egy nagy sóhaj kíséretében és lassan elcsoszog ajtóm elől.

Miért kell bántania? Mit tettem ellene? Mit? Nem tehetek arról, hogy meleg vagyok... És arról se, hogy néma. Ez őt miért bántja?

Pár percig ülhetek ágyamon csendben, mikor egy hirtelen ötlettől vezérelve előveszem régi barátomat, a pengét, a egy kissé elgondolkozva bámulom felváltva a tárgyat és a karomat. Ki gondolná, hogy pár rossz szó ekkora hatással lehet egy emberre, hogy az végül az önsanyargatásba meneküljön.

Észre se veszem, de már a karomon jó néhány új seb díszeleg a régi hegek mellett. Ha anya megtudná, hogy megint ezt csinálom, biztos elsírná magát. Mindig engem helyez előtérbe, én meg így hálálom meg. Túl jó anyukát kaptam... Ő pedig egy jól elbaszott gyereket.
Egy jobb fiút érdemelne. Egy olyat, akinek lesz egy szép felesége, gyerekei. Sikeres lesz az életben, és az anyjának mindent megad. Ehelyett? Én csak lehúzom őt. Halálra dolgozza magát azért, hogy mindent megadjon nekem. Pszichológushoz is elvitt... A nagy semmiért. Nincs bajom... Jó talán van... De azt senki sem fogja megtudni. Soha.

Ha aznap... Nem keveredek el anya mellől és nem találkozok azzal a férfival.... Minden más lenne... Minden. Az egész életem másképp alakult volna...

*10 évvel korábban*

- Maradj itt kincsem, oké? Anya mindjárt jön, egy perc - ad anya egy puszit homlokomra, majd elmegy vattacukrot venni nekem. Vidámpark. Nagyon szeretek vele ide jönni. Apa ma dolgozik. Igen, szombaton. Általában nem dolgozik hétvégén, viszont most valami sürgős dolga akadt, így ma nem tudott eljönni velünk.
Anya még mindig nem jött, így elindulok a keresésére, de persze sikeresen eltévedek.
- Egyedül vagy? - áll mellém egy férfi. Magas volt, bár hét évesen mindenki magasabb nálad. Talán harminc körüli volt, emlékszem a szemére. Akkor még olyan kedvesnek tűnt.
- Nem... Anyukámmal jöttem. De eltévedtem...
- Ez esetben... Segítek megkeresni. Oké?
Persze bele egyeztem. Akkor még nem tudtam, hogy nem lett volna szabad.
Megfogva kezemet, ami hatalmas tenyerében szinte elveszik , indulunk el az egyik irányba .- De.... Nem erre van anya...
- Ohh bizony, hogy nem - mosolyodik el gonoszan, majd felkapva engem dob be kocsijába. Akkor már sírtam. Sőt zokogtam. Anyát akartam. Nem akartam azzal a férfival lenni.
- Ne bőgj! Kussolj! - vágott pofon, mire nagy nehezen, de vissza fogtam magam. Elvitt egy házhoz. Nem ismertem a környéket... Addig. Örökre az elmémbe vésődött. Minden egyes fa, ház, utca... Minden.
Ahogy leparkolt, szó szerint kirángatott a kocsiból, majd a ház felé indult. Nem... Nem a házba vitt. A pincébe. Az egész sötét volt és rettentően koszos. Egy kis ablak adott fényt az egész helyiségnek. Az egyik sarokban egy rozoga ágy, mellette egy kis asztal szerűség volt. Még egy szék is volt, nem messze az ágytól. Bevitt oda... Majd... Az ágyra dobott. Letépte az összes ruhámat, majd semmi előkészítés vagy bármi nélkül belém tolta magát.

Egy hét éves gyerekbe.

Zokogtam. Rettenetesen fájt.

Miután belém élvezett, megvert, majd bezárt oda. Három napig voltam ott. És minden nap megtette... Egy nap akár többször is.
Mindig azt mondta, hogyha kiabálni merek, megver, vagy anyát bántja, így csak csendben tűrtem amit tesz velem. Azóta nem beszélek. Ő az oka. Ő vette el a hangomat. Miatta lettem az, aki vagyok. Miatta...

Teljesen leizzadva kelek fel. A penge kiesett a kezemből és pár csepp vér is látszik a lepedőn. Ezt majd el kell tüntetnem valahogy...
Annyira utálom azt a férfit. Megrontott. Elbaszta az egész életemet.

- Tae... Kincsem! Kérlek nyisd ki. Aggódom érted! Már lassan 4 órája bent vagy...
Négy órája? Nagyon elaludhattam...
Kíváncsian kapom fel telefonomat, mikor az ismét megrezdül és gyorsan felnyitom. Négy új üzenet?

Jimin:
Tae... Nagyon sajnálom.
Jungkook akkora egy barom!

Jimin:
Jól vagy? Nagyon megbántott?

Jimin:
Taehyung kérlek válaszolj...

Jimin:
Tae nagyon aggódom...
Kérlek...

Aggódik? Ő... Aggódik értem? A családomon kívül... Valaki félt...
Biztos szomorú lenne, ha meglátná a karomat. Neki is van, bár igaz, neki már inkább csak hegek...

Taehyung:
Bocsi... Kicsit elaludtam.
Minden rendben. Ne aggód,j jó?
Csak... Lehet, hogy nem kéne beszélnünk többet
Nem akarom,hogy veszekedjetek
Jungkookkal

Miután gyorsan elküldtem az üzenetet, lehúzom pulcsim ujját, majd kinyitom szobám ajtaját.
- Húzd fel... - néz rám anya könnytől áztatott szemekkel. - Gyerünk Taehyung... Húzd fel. Látni akarom! - mondja elcsukló hangon, mire remegő kézzel, de felhúzom pulcsimat.
- Miért... Miért csináltad megint, Taehyung? - gördül le egy újabb könnycsepp szép arcán. Erről beszéltem. Csak bántom őt.

Jobb fiút érdemelne.
- Mi történt akkor? Mond el végre! Mi történt... Mit mondott neked az a férfi? Mit tett az én kicsi fiammal?!
- A-Anya... - suttogom halkan, mire kikerekednek szemei.
- Édesem. Kicsi kincsem... Kisfiam - fogja kezei közé arcomat.

El sem hiszem, hogy... Tényleg megtettem. Legalább egy kicsit boldoggá tehetem.
- Istenem! - puszil homlokomra, könnyei pedig tovább potyognak. - Hát van rá esély, hogy hallhatom még a hangod - simogatja mosolyogva arcom, mire csak egy aprót bólintok.
Tényleg lehet még rá esély? Vajon.. Mi hozta ki ezt... Talán ő... Vagy a helyzet... Nem tudom... De örülök, hogy egy kicsit is boldoggá tehettem anyát.
- Mondanál még valamit? Hmm? - kérdezi reménykedve, mire megrázom fejemet. - Nem baj kincsem. Tudom, hogy sokat akarok. De tudod... Most nagyon boldoggá tettél - nyom egy újabb puszit homlokomra. - Csinálok neked sütit!

"De holnap dolgozol. Pihenj." - mutogatom el neki, kifejezve tiltakozásomat.

- Nem tudnék. Túlságosan is boldog és izgatott vagyok! Megyek is! - paskolja meg vállamat és már el is suhan mellettem, de egy pillanatra még vissza fordul.
- A kezedet kösd be. Ha nem én teszem meg, de az mindig fáj, tudod jól! - hadarja el gyorsan, mire egy aprót bólintok. Tudomásul véve azt, hogy be fogom kötni a kezem, ismét elindul. Egy ideig csak kuncogva nézek utána, végül pedig vissza megyek a szobámba.
Felkapom a telefonomat és megnézem az értesítéseimet. Ez fura...
Egyedül Yugyeom ír nekem, na meg persze Jimin, de neki már válaszoltam. Viszont Gyeomnak mostanában rengeteg dolga van... Akkor biztos Jimin az.

Ő se ért a szép szóból.

Gyeomie:
Taehyungieeee
Holnap lesz egy meglepetésem
számodraaaa
Készülj öcsi

TaeTae:
Miféle meglepetés?
Mire készülsz Gyeom?

Gyeomie:
Majd holnap Taebaba
Majd holnap
De most jó éjt!
Legyen Yugyeomos álmod!

TaeTae:
Neked meg Taehyungos! :3

Mégis csak van egy kis ideje rám...

Mosolyogva rakom le a telefonomat az éjjeli szekrényre, s be se kötve kezemet hajtom álomra ismét fejemet.

Tae-mi<3