SERVAMP Hyde X Licht (BEFEJEZVE)

8. Hyde születésnapja

(Licht)
-...Megígérem...

-Szeretlek.
Mondtamiközben a fejemet a melkasába furtam.

-Én is szeretlek ezt sóse felejsd el.
Mondta miközben szorósan magához ölelt mint ha az életem veszélyben lenne
úgy ölelt Hyde.

-Sosem tudnám el felejteni azt hogy szeretsz azt a sok emléket meg élményt sosem tudnám. Az igaz hogy lesznek viharosab idöszakok de nem hagyom hogy az ilyen rossz idösakok ketönk közé áljon.

-Ritka hogy igy meg nyílsz még elöttem is. Licht az akarod hogy bizzak meg bened?

-Igen
Mondtam miközben bele néztem a kétt vöröslö szemébe.

-Akkor te is bizz meg benem. Mónd el mi bánt ne folysd vissza magadba az érzelmeidet. Emlékszel mi történt legutob hogy vissza fojtotad az érzelmeidet? Majd nem megeröszakoltak mert kénytelen vóltál megnyílni. De miután megnyíltál elöttem már is jobb vólt.
...Igaza van...
-Na akkor mi zavar?

-...Az apám...
Mondtam miközben lesütötem a szemeimet.

-Ennyire össze vesztetek vólna?
Kérdeze agódva és az álamnál fogva fel hajtota a fejem és egyenesen a szemembe nézett.

-Nem az hogy össze vesztünk... Ez gyakran elö szókot fordulni.... Az zavar hogy attól félek hogy az apám megtudja a kapcsolatunkat...

-Nyugi Licht-tan nem lessz gond. Meg ha el akarna mineket bárki is választani mi nem fogjuk hagyni.
Erre már nem is tudtam semmit sem válaszolni csak elmosolyodotam.
Még egy ideig ebben a pózban voltunk majd egyszer megcsörent a telefon szakítva meg az inkib pillanatot.

-Szia Licht-san oda adód Lawless-et?
Halottam meg Mahiru hangját.

-Hyde Mahiru keres.
Mondtam miközben át adtam Hyde-nak a telefonomat. Majd azt hallotam meg a telefon túl oldalárol hogy mindenki azt kiabálja hogy "bóldog születésnapot Hyde!,, Még idáig is lehetet halani.
Várjunk csak! Mi?! Hyde születésnapja? Éb erröl meg miért nem tudtam!?

-Oh! Köszönöm szrácok~
Mondta majd le is tete. Hát ez gyorsan ment. De én miért nem tudtam erröl? Pont én miér nem?

-Miért nem mondtad el hogy ma van a születésnapod? Pont nekem miért nem mondtad el hisz elvileg járunk.

-Igen tudom.... De nem gondoltam túl fontosnak a születésnapomat.

-Értem. Akkor a születésed egyáltalán nem fontos? Az hogy megszületél? A születésnap a születésedet ünepli.

-Nem az csak...

-Csak?
Kérdeztem felháborodva.

-Csak mióta vámpír lettem azota nem is üneplem mint ahogy egyik tesvérem sem...
Hu? De miért nem üneplik?

-De akkor miért köszöntetek fel. És miért nem üneplitek egyiötökét sem?

-Mert mi már egyszer meghaltunk... Majd újá születünk a testünket vissza kaptuk de a lelkünket az soha sem fogjuk félig igy ugy is halotak vagyunk. Meg mindanyiunkak személyes okok miatt is.

-Ezt nem is tudtam hogy te igy érzel azota.

-Semmi baj. Attól még nem utáltam sensei-t. Ha már meg alkotot akkor ne utáljuk olyan volt nekünk mint egy apa vagy is csak hármunknak...

-Miért mi van a többiekel?

-Az mindegy ez egy hosszú történet... Inkább hanyagoljuk~
Mondta egy fájdalmas mosolyal az arcán.

-Jó... De attól még valamivel meg szeretnélek ajándéjozni téged! Na mire vágy és én megadom!

-Oké! Mire is vágyok hmmm.. meg van de azt már megkaptam.

-Mit?

-Téged~ Rád vagyok többet nem is kivánhatnék a szeretednél. Az nekem böven elég ha csak szeretsz~
Azt hittem ot sírom el magamat mert anyira elérzékenyültem.

-Szeretlek Hyde!
Mondtam miközben a nyakába úgrotam.

-Én is szeretlek~

-Hyde. Te mit szeretnél csinálni? Azt csináljun amit csak akarsz.
Mondtam miközben a vér vörös szemeit kémleltem.

-Hát amit én szerernék? Hát szerintem még nem akarsz lefeküdni velem~
Mondtam miközben vörös lett az arcom.
-Vagy talán még is lefeküdnél velem?
Egyre vörösebb lett az arcom.

-Ennyire akarod?
Kérdeztem rák vörös arcal.

-Minél elöbb magamévá szeretnélek tenni.
Mondta egy kéjes mosolyal.

-Még gondolkodom ezen egy kicsit jó?

-Nekem megfelel.

A