Árnyvadászok között

14. fejezet

-Én adhatnék neked önbizalmat-mondta.
-Ezt hogy érted?-kérdeztem félve.
-Jól tudod te azt babám-mondta, majd lelökött az ágyra.

-Alec!-szóltam rá.
-Mi az baba? Valami nem tetszik?-mosolygott.
-Pontosan! Hagyj békén!-kiáltottam.
-Miért, ha nem teszem azt, akkor mi lesz?-mosolygott tovább.
-Akkor péppé verem a képed-lépett be Jace.
Alec leszállt rólam majd kiment a szobából. Jace eközben leült mellém.
-Sajnálom, Alec nevében is. Nem tudom, hogy mit gondolt-mondta a hátamat simogatva.
-Elég fura egy fogadtatás mondhatom-mosolyodtam el halványan.
-Ígérem, hogy több ilyen nem fordul elő-mondta.
-Remélem is. Nem akarok repülőjegyet nézni-mondtam.
-Majd elbeszélgetek a fejével-mondta majd felállt. Kicsit gondterheltnek láttam, ezért úgy döntöttem megkérdezem, van-e valami baja.
-Történt valami?-néztem fel rá.
-Ezt hogy érted?-kérdezte.
-Látom, hogy valami bajod van-mondtam.
-Semmi sincs.
-Nekem elmondhatod-álltam vele szembe.
-Hát, jó. Clary szakított velem-mondta lehajtott fejjel.
-Mi? Pedig mondtam neki, hogy miattam ne menjen tönkre a kapcsolatotok-temettem az arcomat a kezembe.
-Azt mondta, hogy ha veled úgy viselkedtem, ahogy, akkor nagy valószínűséggel vele is így fogok, és ő nem akar így velem lenni. Ja meg azt, hogy rád nem haragszik, mert te nem tudtál semmiről, viszont rám nagyon mérges, mert én tudtam, hogy van kapcsolatom, és hűségesnek kellett volna maradnom, még ha nehéz, akkor is-mondta.
-Sajnálom, hogy miattam ment tönkre a kapcsolatotok. Nem kellett volna összejönnöm veled, és akkor nem lett volna ez-mondtam.
-Luca ne magadat hibáztasd, én voltam a hülye. Nem tudom, mit miért tettem, de megbántam. Ne érts félre, nem azt bántam meg, hogy összejöttem veled, hanem azt, hogy úgy bántam veled, ahogy nem kellett volna. Sajnálom Luca, ha lehetne visszatelerném az időt, és mindent újracsinálnék, és jobb pasi lettem volna-mondta.
-Ahogy azt már említettem: A múlt elmúlt és kár érte...-mondtam.
-Ettől függetlenül megbocsátok, de ne hidd azt, hogy most újra együtt vagyunk, mert nem. Nagyon hosszú idő lesz, mire visszanyered a bizalmam, és be kell bizonyítsd, hogy velem akarsz lenni. Ennyit akartam-mondtam és folytattam a pakolást.
Jace kiment, én pedig egyedül maradtam. Gyorsan kipakoltam mindent, utána pedig lefeküdtem az ágyra.
Elgondolkoztam, hogy vajon milyen lesz itt, és hogy nekem miért is kell itt lennem. Elhatároztam magam, hogy bármi történjék is, én kiderítem, hogy én miért is vagyok árnyvadász. Aztán elkalandoztam oda is, hogy vajon Jace hogyan akar majd bizonyítani, már ha egyáltalán akar. Elképzeltem, hogy Clary vajon hogyan szakíthatott Jace-szel. Egy kicsit sajnálom a srácot, viszont megérdemelte, amit kapott. Remélhetőleg tanult az esetből, és többet nem akar majd több lányt "tartani" egyszerre. Az ilyen dolgoknak sosincs jó vége.
Elmélkedésemből egy hosszú kopogás zökkentett ki, ezért kiáltottam egy "Gyere!"-t, majd az ajtó kinyílt, és Clary nézett be rajta.(Micsoda megfogalmazás! Ilyen komplikált mondatot se raktam össze egymagam...🤣🤣)
-Szia Luca, remélem nem zavarok-mondta.
-Dehogy zavarsz, csak gondolkodtam.
-Oh, és ha szabad kérdeznem akkor min?-jött be a szobába, és ült le az ágyam szélére.
-Semmi fontos, csak azon, hogy vajon hogyan szakíthattál Jace-szel, meg hogy tanult-e ebből az egészből-mondtam a plafont bámulva.
-Ha érdekel, elmondhatom, hogy hogyan szakítottam vele-nézett rám.
-Mesélj!-ültem fel.
-Nos hát úgy volt, hogy miután beszélhettünk, és Izzy-vel kimentünk a szobádból, én Jace keresésére indultam. Az ebédlőben beszélgetett Simon-nal(ejtsd:szájmon🤣🤣), én pedig odamentem hozzá, és egy kicsit félrehívtam, hogy négyszemközt tudjuk ezt megbeszélni. Amikor megtaláltuk a megfelelő helyet, ami a könyvtár volt, akkor leültünk az asztalhoz, és rögtön belekezdtem.
(Itt egy forgatókönyvhöz hasonló párbeszédet fogtok látni, mert ha úgy írnám, ahogy eddig, akkor kicsit fura és értelmezhetetlen lenne a beszélgetés.)
Clary: Jace. Egyből a lényegre térek. Szakítanunk kell.
Jace: De hát miért?
Clary: Luca mesélt a kapcsolatotokról. Rá nem haragszok, mert ő nem tudott a köztünk lévő, most már nem létező szerelemről. Viszont rád nagyon is! Te tudtál mindenről, mégis összejöttél vele. Ezért én itt és most ezt a kapcsolatot lezárom.
Felálltam, és egyenesen ide jöttem-mondta.
-Wow. Mégegyszer sajnálom, hogy miattam mentetek szét, igazán nem akartam-mondtam.
-Ezt már megbeszéltük, hogy ne magadat hibáztasd, mert te semmiről se tehetsz. Jace hibája az egész. Két nőt akart magának, viszont a végén mindkettőt elveszítette-mondta.
-Egyetértek.
-Magának kereste a bajt, hát meg is találta. A következményeket meg viselje el-mondta.
-Pontosan-mosolyogtam rá.
-Lemegyünk megnézni, hogy kész-e a vacsora?-kérdezte.
-Hogyne! Úgy is éhen halok-nevettem fel.
Lementünk, ahol már Isabell tálalni készült. Beálltunk mellé segíteni, így sokkal gyorsabban készen lettünk.
Amikor mindenki megérkezett, leültünk az asztalhoz, majd megkezdődött a vacsora.
Én igazából csak ettem, miközben a többiek beszélgettek. Tisztára úgy éreztem magam, mintha ott se lettem volna. Amikor megettem, illedelmesen megköszöntem a vacsorát, majd felmentem a szobámba. Ledőltem az ágyamra, és élveztem a csendet. Ez sajnos nem tartott sokáig, mert valaki kopogott. Magamban szitkozódva mentem az ajtóhoz, és nyitottam ki.
Nagy meglepetésemre Alec állt előttem.
-Szia Alec. Mit szeretnél?-kérdeztem az ajtófélfának támaszkodva.
-Csak bocsánatot szerettem volna kérni a mai viselkedésemért. Fogalmam sincs, mi vitt erre a cselekedetre, de az fix, hogy megbántam. Szóval nagyon sajnálom, és ígérem, hogy ilyen többször nem fordul elő-mondta a szemembe nézve.
-Megbocsátok, csak kérlek röbb ilyen ne legyen, mert nagyon emlékeztet valamire, amit minél jobban el akarok felejteni-mondtam.
-Megkérdezhetem, hogy mi volt az?
-Hát nem szívesen híresztelem, de a bátyám csinált ilyeneket-sütöttem le a szemem.
-Milyen bátyád van neked?
-Hát, nem a legjobb, de attól még szeretem-mondtam.

########################################

Sziasztok!
Ma egy újabb részt hoztam nektek, pedig nem volt tervben. Azért van ma is rész, mert tegnap is és ma is drága öcsémnek köszönhetően a ház előtt kell ülnöm a székemben, és egy órán keresztül így kell lennem. Ezért úgy gondoltam, hogy sok értelmeset itt lent nem tudok csinálni, ezért megírok egy részt. Ez volt tegnap, ma pedig már előre tudtam, hogy ezt fogom tenni, ennek hála készült egy jó 750 szavas rész. Nem hosszú, de ha egyszer ráveszem magam, akkor majd írok egy baromira hosszút. Olyan 10000 szavasra gondoltam, és azt is tudom, hogy azt nem lehet egy alkalommal megírni, ezért fogom több részletben megérni, de végül egy hatalmas epizód fog kialakulni. De ez majd a jövőben, mert most egyáltalán nincs kedvem részt írni, most se nagyon volt, de más választást nem nagyon láttam. Úgyhogy most elégedjetek meg ennyivel, aztán majd(ki tudja mikor) hozok egy újabb részt.
Ha tetszett, akkor jelezd nekem, mert akkor garantáltan lesznek még részek!
Sziasztok!😇😊❤️❤️❤️