Árnyvadászok között

15. fejezet

Az Alec-kel való beszélgetés után elmentem zuhanyozni, és lefeküdtem aludni.

----------------------------------------------------

Másnap reggel fáradtan keltem, mivel éjszaka alig aludtam valamit, mert én tipikusan olyan vagyok, hogyha egy új helyen alszom, akkor alig alszom valamit. Ne kérdezzétek, én sem értem.
Bekapcsoltam a telefonom, mert nem tudtam mit csináljak, úgyhogy előkotortam a készüléket.
20 nem fogadott hívás Ricsitől, 40 Hannától, 25 anyától, 10 Krisztől. Ez egy szép teljesítmény, pedig még csak tegnap "tűntem el".
Kicsit felnevettem, hogy ennyire kerestek. Megnéztem az üzeneteimet, és kikerekedett a szemem. 116 messenger üzenet Hannától(van mobilnetem), 50 nem fogadott hívás messengeren szintén Hannától, 15 Rolitól(itt kicsit meglepődtem), 30 Ricsitől. Átmentem az SMS-ekhez, és megnéztem azokat is.
Az első, ami szembetűnt, az Ricsi levele volt. Így szólt:
„Kedves Luca!
Nem tudom, mi történt veled, vagy hova tűntél, de nagyon örülnék, ha előkerülnél. Nagyon fontos vagy számomra, és sajnálom, hogy annyi sok fájdalmat okoztam neked. Tudom, hogy rossz testvér voltam, és azt kívánom, bárcsak visszaforgathatnám az időt, és jobban bánjak veled. Te nem ilyen bánásmódot érdemelsz. Te egy különleges lány vagy, és nem érdemled meg, hogy bárki így viselkedjen veled. Egy ártatlan, szerény, aranyos és kedves lány vagy, aki mindenkinek segít, és próbál mindig nyugodt maradni. Elképzelni sem tudod, mennyire hiányzol, és mennyire fáj, hogy nem vagy itt. Nélküled én nem vagyok teljes, nélküled az életem nem ér semmit. Eddig azt hittem, hogy bármit megtehetek veled, mert a bátyád vagyok. De rá kellett jönnöm, hogy ez nem így van. Mint testvér a testvérnek, Szeretlek Luca! Istenem, már folynak a könnyeim, pedig én nagyon de nagyon ritkán sírok.
Ha látod ezt, kérlek bocsáss meg nekem, és gyere haza!
Vigyázz magadra drága Luca!”

Amikor elolvastam, már patakokba folytak a könnyeim. Bele se gondoltam igazán, hogy milyen fájdalmat okozok másoknak ezzel az eltűnésemmel. Elolvastam Hanna üzeneteit,ami ismét megsíratott. Még hangüzeneteket is küldött, amin elmondta, hogy mennyire hiányzok neki, és hogy az élete árán is kideríti, hol vagyok. Hallottam a hangján, hogy sír, ami nekem is megadta az okot, hogy sírjak.(Ne öljetek meg a szóismétlés miatt please)

Pont végeztem az üzenetek olvasásával, amikor valaki kopogott az ajtómon.
-Gyere!-kiáltottam.
-Jó reggelt Luca-köszönt kedvesen Clary.
-Jó reggelt neked is-mondtam.
-Mi jót csinálsz?-jött be a szobába.
-Csak bekapcsoltam a telefonom, és megnéztem az üzeneteim-mutattam a készülékre.
-Oh, értem.
-Miért is jöttél?-kérdeztem vidáman kikelve az ágyamból.
-Valaki ma hozzánk érkezett, és téged keresett-mondta. Éppen a szekrényemből vettem ki a ruhámat.
-Ki volt az?-néztem rá kérdőn.
-Nem tudom, csak annyit kérdezett, hogy itt vagy-e-vonta meg a vállát.
-Oké, átöltözöm és egy kicsit rendbe hozom magam, aztán lemegyek megnézem ki az.
-Rendben, a tárgyalóba van-mondta, majd kilépett az ajtón.
Bementem a fürdőbe, és gyorsan átöltöztem, majd fogat mostam, megfésültem a hajam, és a telefonomat magamhoz véve elindultam a tárgyalóba.
Amikor odaértem, és benyitottam az ajtón, hatalmas meglepetés fogadott. Ricsi ott ült az egyik székben, és ahogy meghallotta, hogy kinyílt az ajtó, odakapta a fejét.
-Ricsi te mit keresel itt?-kérdeztem lefagyva.
-Érted jöttem-mondta, majd elkezdett felém sétálni.
-De hogy?-álltam földbe gyökerezett lábakkal.
-Könnyen. Amikor még otthon voltál, és nem figyeltél megkerestem a telefonodban Jace telefonszámát, és beírtam a telefonomba, és felhívtam őt. Nem kicsit akadtam ki, amikor megtudtam, hogy New York-ban vagy-nézett le rám.
-Te turkáltál a telefonomban?-kérdeztem.
-Most ez a legnagyobb gondod?-nevetett fel.
-Nem. De szerintem jobb lesz, ha felmegyünk a szobámba, és ezt a beszélgetést ott folytatjuk-mondtam és elindultam.
Ricsi utánam jött, majd amikor felértünk a szobámba, akkor becsuktam az ajtót, és leültem az ágyamra.
-Láttam az üzeneted-mondtam a földet bámulva.
-Oh-mondta, majd leült mellém.
-Tényleg úgy gondolod a dolgokat, ahogy írtad?-néztem rá.
-Teljes mértékben.
-És tényleg sírtál, amikor írtad?-kérdeztem.
-Igen, sírtam is-mondta.
-Ezzel nem vagy egyedül-kaptam el róla a tekintetem.
-Sírtál?-nézett rám.
-Hát, igen. Nem gondoltam volna, hogy kapok egy ilyen szép üzenetet.
-Hát most kaptál-ölelt át óvatosan.
Azonnal visszaöleltem, és konkrétan úgy szorítottam, mint egy kisgyerek a macit. Felnevetett ezen cselekedetemen, és ő is rendesen átölelt.
-Amúgy hogy hogy látod ezt az épületet?-engedtem el.
-Miért, mit kéne látnom?-nézett rám.
-Igazából az van, hogy nem tudom, hogy el szabad-e mondanom.
-Nekem bármit elmondhatsz, ugye tudod-nézett a szemembe.
-Tudom, csak nem tudom, hogy szabad-e-mondtam.
-Egy perc és jövök-álltam fel, és kifutottam az ajtón.
Igazából Jace-t kerestem, hogy megkérdezzem, elmondhatom-e Ricsinek, hogy mi ez a hely, és miért vagyok itt. Lefutottam a tárgyalóba, senki sehol. Átmentem a konyhába, szintén senki. Eszembe jutott, hogy lehet a könyvtárba mentek, és ott vannak. De csalódnom kellett, mert egy árva lélek nem volt ott. Már sétáltam volna vissza a szobámba, amikor is hallottam hangokat egy másik szobából, ami a könyvtár mellett volt.
Benyitottam és láttam, hogy Clary, Alec, Isabell és Jace edzenek. Ahogy benyitottam, mindenki rám nézett.
-Elnézést a zavarásért, de Jace-szel szeretnék beszélni-mondtam.
Az említett intett a többieknek, akik folytatták eddigi tevékenységeiket, ő pedig megindult felém. Kimentünk a teremből, át a könyvtárba.
-Nos, miről akartál velem beszélni?-nézett rám a szőke.
-Csak annyiról, hogy itt a bátyám, neked hála, és most nem tudom, hogy elmondhatom-e neki, hogy miért vagyok itt, és mi ez a hely-mondtam egy szuszra.
-Hát, igazából nem tudom, de ha nagyon akarod, akkor elmondhatod-mondta.
-Oké. És még egy utolsó kérdés.
-Mi lenne az?-sóhajtott.
-Miért mondtad el Ricsinek, hogy hol vagyok?-néztem rá.
-Mert tudtam, hogy úgysem adná fel, és akár az egész világot körbejárná, hogy megtaláljon téged, szóval megkönnyítettem a dolgát-mondta lazán.
-Értem. Lenne még pár kérdésem, de edzésed van a többiekkel, szóval nem akarok zavarni-mondtam halkan.
-Oké, ha akarod, akkor egy fél óra múlva találkozhatunk ugyanitt-nézett le rám.
-Nekem jó.
-Akkor ezt megdumáltuk-mondta, majd lelépett.
Lassan visszacammogtam a szobámba, ahol Ricsi várt rám.
-Na végre mi tartott ennyi ideig?-kérdezte.
-Beszlnem kellett Jace-szel-vágtam rá.
-Miről?-feküdt végig az ágyamon.
-Nem fontos. Ami fontos, az a kérdésed-ültem le mellé.
-Végre megtudom, miért jöttél ide-sóhajtott fel.
-Már egyszer mondtam neked, de akkor sem hitted el, és valószínűleg most sem fogod. Azért vagyok itt, mert árnyvadász vagyok. Most biztos érdekelhet, hogy honnan tudom. Onnan, hogy láttam olyan épületeket, és olyan dolgokat, amiket mondénok nem. Amit én sem tudok, az az, hogy hogyan lettem én árnyvadász-mondtam.
-Aha. De ha én is látom, akkor én is az vagyok?-kérdezte.
-Nem tudom. Jonathan Shadowhunter volt az első árnyvadász, aki úgy lett az, hogy megidézte Raziel angyalt, aki adott neki a véréből a Végzet Kelyhébe, amibe Jonathan is belecspegtette a vérét, és megitta, amitől árnyvadász lett. Tudtommal csak úgy születhetnek árnyvadász gyerekek, ha mindkét szülő árnyvadász-magyaráztam.
-Honnan tudsz te ennyi mindent?-kérdezte tátott szájjal.
-Volt időm benézni a könyvtárba-mosolyodtam el.
-Értem. De ha anya és apa nem voltak árnyvadászok, akkor hogyan vagyunk mi azok?-kérdezte.
-Az se biztos még, hogy azok vagyunk.
-Igazad van. Nem kérdezhetnéd meg Jace-t erről?-nézett rám.
-De úgy is 10 perc múlva találkozóm van vele a könyvtárban-mondtam.
-Aha. És én addig mit csinálok?-sóhajtott fel.
-Megkérdezhetem Isabell-t, hogy maradhatsz-e egy kis időre-ajánlottam fel.
-Megköszönném-mondta.

Lementünk a konyhába, ahol Isabell készítette az ebédet.
-Szia Izzy!-köszöntem neki.
-Szia Luca!-nézett rám.
-Hát ő meg kicsoda?-nézett a bátyámra.
-Ő itt Somogyi Richárd, a bátyám-mutattam be.
-Ricsi Isabell, Isabell Ricsi-mutogattam össze vissza.
-Örülök a találkozásnak-mosolygott Izzy-re Ricsi.
-Úgy szintén-mondta Isabell.
-Figyelj Izzy, az a kérdésem lenne, hogy Ricsi maradhat itt egy kis időre?-néztem rá könyörgően.
-Persze. Tudok szobát is  biztosítani, ha esetleg szükséges lenne-ajánlotta fel.
-Köszönöm szépen-mondtuk Ricsivel egyszerre.
Egymásra néztünk és elnevettük magunkat.
-Annyi kérésem lehetne, hogy valahol az én szobám környékén lehetne Ricsi szobája?-kérdeztem.
-Persze, ahogy szeretnéd.
-Köszi, viszont én most megyek, Izzy megmutatnád Ricsinek a szobáját? Nekem futnom kell-mondtam és már indultam is a könyvtár felé.
-Meglesz-kiáltotta utánam Isabell.

##########################################

Sziasztok!
Itt egy újabb rész, amit most hosszabbra írtam meg! Ricsi váratlan felbukkanása teljesen más irányba vitte el a sztorit, mint ahogy az lett volna. Mármint úgy értem, hogy ha Ricsi nem jön Luca után, akkor ez a rész, és az ezután következő összes többi nem így lett volna. De hát én okos vagyok, és kitaláltam, hogy ez márpedig így lesz. Már várom az alkalmat, amikor megírhatom a kövi részt, mert végre az a rész jön, amire nagyon vártam, hogy eljöjjön, és eljusson idáig a sztori. Remélem tetszett, és várjátok a folytatást, mert én nagyon.
Amúgy érdekes, hogy már nagyba a másik történetem előkészületeit csinálom, és már a történet menetét találom ki, de még mindig meg tudom lepni saját magam azzal, hogy frappáns ötletek jutnak eszembe ezzel a sztorival kapcsolatban. A következő rész remélhetőleg izgalmasra fog sikerülni, és szórakoztató lesz, mert ez nagy célom.
Megpróbálok sok fordulatot tenni bele, és minél csavarosabbra írni azt a részt, és legalább 2000 szavasra megírni.
Viszont megint túl sokat írok, szóval itt le is zárom a mai részt, mert túl hosszú lesz.(Mondjuk az csak jó, nem?)
Szóval köszönöm szépen, hogy elolvastátok, és velem tartottatok ebben a részben is.
Sok mókával, és csűrcsavarral várlak titeket a következő részben, addig is szép napokat kívánok mindenkinek!
Sziasztok!