Only Friends? || Finn Wolfhard fanfiction ||

The guy

Stella

- Fiiinn!!! - kiabáltam a fiú felé rohanva. Ő a legjobb barátom kisgyerek korom óta. Mindketten ugyan abban a bérházban lakunk. Mi már hamarabb beköltöztünk, mint ők, és mivel a házban nem volt más olyan család, ahol korombeli gyerek lett volna, így összeismerkedtünk. Tényleg, még be sem mutatkoztam. Stella Rae vagyok és van egy nővérem, Maddison Rae. A legjobb barátomat Finn Wolfhard-nak hívják, a bátyját pedig Nick Wolfhard-nak. Nick is jófej, csak ő nagyobb mint én, így nincs annyi közös bennünk, mint Finn-ben és bennem.

- Szia Stella! - mondta miközben átölelt. - Akkor indulhatunk sétálni?
- Igen. - Válaszoltam és elindultunk lefelé.
- Nick! Ha anyáék keresnének, mond meg nekik, hogy Stellával elmentem sétálni! - kiabálta Finn a bátyjának.
- Oké! - válaszolta, mint ha őt annyira érdekelné hogy hova megyünk.

Már órák óta sétálhattunk. Finn az, akiben a legjobban bízom szinte az egész világon. Mindig felvidított, ha rossz kedvem volt. Mindig mellettem állt mindenben. Megértette a bajaim és segített azokat megoldani. Ha bizonytalan voltam, tanácsot adott. Mindig van ideje rám. Mégegy ilyen kedves és megértő srácot sehol nem találnék, mint ő. Még a nővérem sem ért meg ennyire. Általában csak leráz. Addig sincs gondja velem.

- Hé Stella. Nem ülünk be egy kávézóba? - kérdezte Finn.
- Beülhetünk. - válaszoltam.

Mikor már mindketten kikértük, amit akartunk, rádöbbentem, hogy nincs nálam semmi pénz. Már majdnem visszaadtam a kávét, mikor Finn megfogta a karom.
- Majd én kifizetem neked. - mondta.
- Nem erre semmi szükség nincs. Nem akarom hogy rám költsd a pénzed.
- De, Stella. Fontos vagy nekem, és ennyit igazán megérdemelsz.
Elmosolyodtam, és hagytam hogy fizessen. Senki nem volt még ilyen kedves és jószívű velem. Nagyon jól esett, amire Finn is rájött. Leültünk egy asztalhoz, és elkezdtük meginni a kávénkat.
- Köszi Finn, hogy kifizetted nekem.
- Nincs mit.  - majd mosolyra húzta a száját, amire én is elmosolyodtam.

Éppen mesélte nekem Finn, hogy a múltkori Calpurniás próbán miket csináltak, mikor megpillantottam mögötte egy fiút, aki pont úgy ült, hogy láthassam az arcát. Először nem foglalkoztam vele, de később többször is oda néztem, és ő is engem figyelt. Mikor már nagyon őt bámultam, Finn megkérdezte tőlem, hogy mit nézek annyira, de el voltam foglalva a fiúval, így nem hallottam mit mond nekem. Hátrafordult, hogy megnézhesse, mi érdekel ennyire. Mikor rájött, hogy egy fiúról van szó, ejtett egy hamis mosolyt.
- Akkor mehetünk Stella? Úgy látom már kész vagy. - mondta.
- Igen, persze. - válaszoltam neki, mivel nem akartam a fiútól függeni.

- Miért nézted annyira azt a fiút? - kérdezte tőlem. Oh végre valaki megtörte ezt a kínos csendet.
- Nem is tudom. Csak érdekelt, hogy miért nézett rám olyan sokszor.
- Oh. Értem. - újra csend lett, és nem mondtunk egymásnak semmit egészen hazáig. Mikor megérkeztünk a házunkhoz, Finn felkísért a lakásomba. Megöleltem, és mégegyszer megköszöntem neki a kávét. Mosolygott egy nagyot, és ő is hazament.

Hello mindenkinek! Itt az első rész. A címben segített Vrg0213 Próbáltam a legjobbat kihozni a sztoriból. Remélem majd tetszik. Jó olvasást!