Only Friends? || Finn Wolfhard fanfiction ||

What did the new roommate do?!

Miles

Nem értem, hogy Finn miért volt velem olyan lekezelő. Még beszélni sem akart velem, ha Stella nem löki meg, hogy mutatkozzon be. De mikor mondtam, hogy beköltözöm, azóta olyan szúrós tekintettel nézett a szemembe. Talán zavarja, hogy új szomszédja lesz? Lehet megszokta már, hogy rajta kívül más korabeli gyerek nem lakik ott. De bele kellesz törődnie, hogy mostmár én is ott leszek.

Stella

Finn csak húzott maga után a kezemnél fogva, egészen addig, ameddig fel nem értünk hozzájuk.
- Ez meg mégis mi volt? - kérdeztem tőle dühösen. Meg akartam ismerni Miles-t.
- Mi? - játszotta a hülyét.
- Tudod miről beszélek. Miért nem akartad megismerni őt? Mégis mi bajod van vele?
- Nincsen vele semmi bajom. Csak úgy volt, hogy egyedül te hallgatod meg, ahogy gitározom, erre meg egy idegen fiút is be akarsz hozni a saját házamba.
- És miért nem akartál neki még csak bemutatkozni sem?
- Mert egy idegennek nem fogok bemutatkozni.
- Aha. A barátságunk előtt még mi sem ismertük egymást és mégis összeismerkedtünk.
- Jó. Elmondjam, hogy miért nem akartam összeismerkedni vele? Azért mert már most idegesít a jelenléte. Egyszerűen nem bírom. Ennyi. - kelt ki magából. Eléggé rosszul estek nekem ezek a szavak.
- Hát jól van. Akkor majd összebarátkozok vele én egyedül, a te segítséged nélkül.
- Oké.
- Oké. - kisétáltam a szobájából, becsaptam magam mögött az ajtót és haza indultam. Egyáltalán nem ezt vártam Finn-től. Mi lett vele? Eddig mindig megértettük egymást és sosem veszekedtünk.

Finn

Stella kiviharzott a szobámból és úgy becsapta az ajtót, hogy még én is megijedtem. Elkezdtem gitározni. Az mindig megnyugtat ha ideges vagyok, és most is sikerült egy kicsit lenyugodnom. Alig kezdtem el játszani rajta, de Nick máris megjelent a szobám ajtajában.
- Mit akarsz? - kérdeztem tőle egy kicsit bunkó hangnemmel.
- Hát csak hogy ez mégis mi volt? Mi történt?
- Nick. Imádom, hogy ilyen aggódó testvér vagy, de tudod vannak olyan dolgok, amiket nem akarok elmondani. Meg amúgy sem vagyunk lányok, akik állandóan csak lelkiznek.
- Tudom. Csak segíteni szeretnék neked, mivel mégis csak az öcsém vagy.
- Kedves vagy, de bocsi, most inkább egy kis magányra vágyom.
- Rendben. - majd kiment a szobámból. Nem akartam vele is veszekedni. Most semmi kedvem nem volt ehhez.

Végre egyedül voltam. Vagyishát nem teljesen. Ott feküdt az ágyamon a macskám, és aludt. Hogy tudta elviselni, ahogy Stellával veszekedünk? Mondjuk miért is csodálkozom?! Csak egy macska, aki még akkor is tovább aludna, ha felrobbanna a házunk.

Miközben el voltam a gondolataimmal, addig a macskám már felébredt, és elkezdett nyávogva felém jönni.
- Mi az? Megint kaja kéne, ugye? Te állandóan csak eszel. Hogy fér beléd ennyi étel? Mindegy. Tessék itt a vacsorád, és ma már nem kapsz többet. Nem egy kis malacot akarok házi állatnak. - olyan könnyű a macskák élete. Egész nap csak esznek és alszanak. Semmi problémájuk nem akad, amin idegeskedni tudnának.

Lassan kezdett besötétedni, így én is elmentem vacsizni. Megfürödtem, majd lefeküdtem aludni.

Helloka. Itt a kövi rész. Sorry ha a címben van valami hiba. Ha tetszett akkor vote. Bye❤