Only Friends? || Finn Wolfhard fanfiction ||

"I think it was cute"

Finn

- Sziasztok! Most rohanok mert egy fontos elintézni valóm van - álltam fel az asztaltól, elköszönve a családomtól. Hogy mit válaszoltak azt már nem igazán hallottam, mert már elindultam lefelé Stellához, hogy bocsánatot kérjek tőle.

Stella

Végeztem a gyors reggelimmel, felöltöztem és elindultam arra, ahol Finn lakik. Azaz csak indultam volna, mert mikor már majdnem kiléptem a bejárati ajtón, ráeszméltem hogy a papucsom van rajtam. Odamentem a cipős szekrényemhez, hogy átvegyem. Természetesen az ajtót nem zártam be, mert úgyis csak egy perc az egész. Háttal voltam a bejáratnak, így mikor végeztem hirtelen megfordultam hogy elinduljak, de nem tudtam hogy Finn ott áll mögöttem, így neki mentem. Mindketten zavarba jöttünk, de főleg én.

- Öhm hogyhogy te itt vagy? - kérdeztem a csendet megtörve.
- Hát csak beszélni akartam veled valamiről - válaszolta, miközben a földet nézte.
- Oh, hát én is szeretnék neked mondani valamit. Nem megyünk le inkább a szokásos helyünkhöz, a padhoz? Ott jobban megtudnánk beszélni mint itt. Anyámék végig hallgatóznának - mondtam a végét már kicsit mosolyogva.
- Rendben. Ott nekem is jobb lenne.

- Oké, akkor kezdem én - mondtam, miután leértünk a padhoz.
- Nem. Hadd kezdjem én. Miattam alakult ki ez az egész helyzet. Szóval csak annyit akartam mondani hogy nagyon sajnálom amiért kicsit goromba voltam - mesélte, miközben ránéztem ilyen "Tényleg???" fejjel - Jó, nem egy kicsit voltam goromba, hanem nagyon - folytatta.
- Nem. Nem csak a te hibád. Nem kellett volna erőszakosnak lennem. El kellett volna fogadnom azt, hogy te nem akarod megismerni. Sajnálom - mondtam.
- Akkor már jók vagyunk? - kérdezte.
- Igen - válaszoltam, majd mindketten átöleltük egymást, mint barát a barátot. Nem akartam hogy vége legyen ennek a pillanatnak. Annyira jól éreztem magam a karjai közt. Várjunk, mivaan????

A nagy ölelkezés közepette Miles jött ki az épületből és mindketten hirtelen eltoltuk magunkat a másiktól.
- Na már csak ő hiányzott - nyilvánult meg Finn halkan. Nem válaszoltam rá semmit, csak rosszallóan ránéztem. - Bocsi - mondta, miután látta a reakciómat.
- Semmi baj.

- Sziasztok! Talán megzavartam valamit? - kérdezte Miles.
- Hát nem is tudom - dühöngött Finn. - Vagyis...nem. Nem zavartál meg semmit. - mondta sóhajtva, miután eszébe jutottak az előbb történtek, és miután látta a szúrós tekintetem, hogy ne balhézzon megint.
- Akkor az jó - mondta Harris.
- Jah - válaszolta röviden és flegmán Wolfhard.
- Hát, Miles, ha nem bánod akkor mi most inkább felmegyünk. - mondtam.
- Rendben. Sziasztok - köszönt el tőlünk a fiú.
- Szia - köszöntem vissza neki egyedül.

Finn megint felkísért a lakásunkba.
- Öhmm, amugy bocsi hogy neked mentem. Nem láttam hogy az ajtóban állsz - mondtam.
- Ja, semmi baj. Szerintem aranyos volt. Mármint utána a reakciód. Vagyis....ahhhjj - sóhajtott zavarodottan.
- Elfelejtsük ezt a mondatodat? - kérdeztem tőle, miután láttam rajta hogy csak szerencsétlenkedik azon hogy mit mondjon.
- Igen. Az nagyon jó lenne - válaszolta.
- Rendben. Akkor szia.
- Szia - majd elindult hazafelé.

Sziasztok! Ez most ilyen rövid rész de a kövi jóval hosszabb lesz. Ha tetszett akkor vote + komment hogy hogy tetszett ez a rész és mit gondoltok róla. Bye❤