Only Friends? || Finn Wolfhard fanfiction ||

"That's my fault"

Nick

Aggódom Finn miatt. Mostanában nagyon furcsán viselkedik és semmit sem akar velem megbeszélni. Eddig mindenben hozzám fordult. Most meg eltávolodott tőlem. Valahogy beszélnem kell vele, még akkor is ha ő ezt nem akarja. Ki fogom deríteni, hogy mi bántja ennyire a lelkét.

Stella

Haza értem. Berontottam a bejárati ajtón és a szobám felé vettem az irányt, amikor anyám leszólított hogy miért viselkedek így.
- Kicsim, veled minden rendben? Mi ez a viselkedés?
- Már dühös sem lehetek ebben a házban? Muszáj állandóan minden tettemről beszámolni? Képzeld, van magán életem amit nem fogok elmondani, szóval nyugodtan játszátok a pszichológust, de akkor sem fogok veletek mindent megosztani - kiabáltam neki. Anyám nagyon megszeppent, lefagyott és elkezdett aggódó fejet vágni. Csak most fogtam fel igazán, hogy mit vágtam hozzá. Meglepődtem, hogy ezt váltotta ki belőlem a harag, majd mikor már eleget bámészkodtam, befutottam a szobámba. Már egy kicsit enyhült a haragom, de akkor sem vagyok teljesen jól. Hallottam ahogy a nővérem és az apám anyukámhoz mentek, hogy megtudakolják a történteket.
- Mi volt ez? Stella kiabált így veled? - kérdezte őt Maddison.
- Igen. De szeretném ezt vele én megbeszélni - válaszolta nekik anyám.
- Rendben - mondta egyszerre apám és a nővérem.

Az ágyamban feküdtem, mikor bekopogott, hogy szeretne velem beszélni. Bejött, és leült az ágyamra. Én is felültem, mert tudtam, hogy nem fogja annyiban hagyni a dolgot.
- Stella, mi a baj? Nekem nyugodtan elmondhatod. Segíteni szeretnék neked - kezdett bele.
- Finn - mondtam neki durcásan.
- Mi van vele? - kérdezte.
- Megbántott. Lesz egy új fiú szomszédja. A neve Miles. Megakartam őt ismerni, mert mikor elmentem Finn-el sétálni, beültünk egy kávézóba, és ott is láttam őt. - majd elmeséltem anyámnak mindent, ami eddig történt, kivéve azt, hogy egy kicsit bejön a srác. - Igazából nem értem hogy miért fújom fel ennyire ezt a dolgot. Csak nem ezt vártam tőle. Azt hittem támogatni fog, mint minden másban. De nem.
- Figyelj! Ha neki nem szimpatikus Miles, akkor nem erőszakolhatod rá hogy megkedvelje. Neki is rosszul eshetett amikor meg akartad neki mondani, hogy mit kellett volna tennie ahhoz, hogy neked jó legyen. Nem kell megszeretnie azt a fiút, azért mert neked szimpatikus. Nehogy félre értsd, nem ellened vagyok. Csak néha rá kell jönnük, és be kell ismernünk a hibáinkat. - igaza volt. Hogy lehettem ekkora hülye?! Minden az én hibám. Bocsánatot kell kérnem tőle.
- Igazad van, anyu! Holnap mindent rendbe hozok.
- Na ez a beszéd. - majd kiindult a szobámból. - Ja és majd lassan készülődj az alváshoz. Nemsokára besötétedik. És próbálj megnyugodni.
- Oké. És bocsi hogy kiabáltam veled. Nem kellett volna rajtad levezetnem a dühöm.
- Semmi baj. Az ilyen előfordul az emberrel. De azért ebből ne csinálj rendszert - mondta miközben elmosolyodott.
- Rendben. Nem fogok - válaszoltam neki már jobb kedvvel.
- Jó éjt!
- Jó éjt! - majd végleg elhagyta a szobámat. Kis idő múlva már tényleg beesteledett, így elvégeztem az esti rutinom, és lefeküdtem aludni.

Helloka. Egy pici szünet után itt az új rész. Igazából már régen megírtam csak lusta voltam átolvasni meg kijavítgatni a hibákat😅. És köszönöm a 300 olvasást. Tudom ez nem olyan sok de engem boldoggá tesz. Nem hittem hogy valaha is elér ennyi olvasást a sztorim. Ha tetszett akkor vote. Bye💕