BTS Reaction [HUN] |BEFEJEZETT|

+18 Amikor öngyilkos akarsz lenni...

A részt Billie Eilish Ilomilo c. zenéje inspirálta.
Ez a rész nem kérés alapján készült.
A történet erős idegzetűeknek ajánlott, ugyanis felkavaró lehet!
(Egyébként, eljátszottam a gondolattal, hogy sikeres lesz a kísérlet, de legyen ma gyereknap!)

—————————
Melyik szerinted a legtisztább halál?
(Válaszd ki!)

Kötél (akasztás)

Kés?

Ha a kötelet választottad, akkor B
Ha a kést, akkor A

—————————

BTS, amikor a barátjaként öngyilkos akarsz lenni

A: Namjoon, Hoseok, Jimin
Otthon ülsz, a fürdőben, egyedül, amikor senki érkezésére se számítasz. Előkészítetted a fürdővized, amit sok-sok habbal fűszereztél. Előre megborzongtál a látványtól, hogy a véred pirosra festi a vizet, a habok pedig ugyanúgy fehéren úszkálnak a felszínen. A kádszélére helyezel egy fekete borítékba tett levelet, amit már évekkel ezelőtt elkezdtél írni, de ma fejezted be véglegesen. Szarul voltál. Elmondhatatlanul, nem voltál boldog, nem volt több az életedben, csak pár vidám pillanat, amit barátod, 👤 adott neked. De tőle is búcsút vége ültél be a bőrödet perzselő vízbe. Kellemesen felsóhajtottál, ahogy a testedet elnyelte a meleg folyadék. Elővetted a kést, amit három évvel ezelőtt kaptál apukádtól, ugyanis tudta, hogy szereted a késeket. A csuklódhoz emelted, és nem is hallottad a bejárati ajtó hangos nyitódását. Felvágtad a bőröd, és ekkor meghallottad, hogy a nevedet kiáltják.
—T/N! T/N! Hol vagy? —a hangokat egyre közelebb hallottad, és tudtad, hogyha 👤 rád talál akkor az egész tervednek annyi, ám áldottad magad, hogy előre látó voltál, hogy kulcsra zártad a fürdő ajtaját. Meg se szólalva nézted ahogy a véred száguldva folyik végig a fehér karodon, egyenesen a vízben, ahol elterül és befesti az átlátszó folyadékot.  Kissé megnyugodtál, ahogy láttad, a véred szabad. Te is mindjárt ilyen szabad leszel, és csak erre tudtál gondolni. A kellemes pillanatot 👤 szakította meg, ugyanis megpróbált benyitni, de sikertelen lett a próbálkozása.
—T/N! Tudom, hogy itt vagy. Nyisd ki! —csap rá egyet a falapra.
—Jól vagyok 👤, menj nyugodtan haza, csak ellazulok. —mondom, és most az egyszer nem hazudtál hogyléted felől. Tényleg jól voltál.
—Aha, persze. Neked az ellazulás nem olyan, mint nekem T/N. —felelte.
—Csak menj el 👤! —kiabálsz rá. Nem akartál így elválni, de nem hagyott más választást. Így kell elmenned. Úgy, hogy a legjobb barátod, és titokban legnagyobb szerelmed van az ajtó másik oldalán.
—Nem. Nem teszem! —dobbant.
—Akkor ne tedd nem érdekel. —ekkor már sírtál. Nem volt szíved itt hagyni, nem akartad, hogy miattad rosszul érezze magát, érezted, hogy ezért hetekig semmit nem fog aludni. Bár, így sem szokott valami sokat. Eközben a véred egyfolytában folyt a karodon, és egyre rosszabb érzés lett ahogy a forró vörös folyadék szökik ki az erdeidből.
—T/N! —kiáltja, miközben hatalmasat üt az ajtóra.
Pár percen belül már bent volt a fürdőben, és láttad, hogy hamarosan elájul.
—Mit csinálsz? Mit tettél? —ekkor már ő is sír. Szinte zokog.
—Ne-nem tudom. 👤, segíts kérlek! —sírod. Megbántad az egészet. Ő pedig azonnal cselekedett, elszorította a vérzést, azzal, hogy erősen rákötötte a karodra az ingje egyik darabját, majd gyorsan rád húzott pár ruhadarabot és menyasszony pózban felkapva vitt ki a kocsijához. Egyenesen a kórházba indultatok.
—Soha többé ne csinálj ilyet, T/N. Kérlek. —szeme még mindig könnyes volt.
—Soha. —súgod magad elé.
—Azt hittem elvesztelek. —az arca még mindig megbotránkozott volt. Féltett, és ez rendkívül jól esett.

B: Taehyung, Suga, Seokjin, Jungkook
A kedvenc erdőtök felé sétáltál, egy kék-piros kockás ingbe, amit még 👤-tól kaptál. Egy hosszú kötelet rángattál magad után, amit majd egy fára akasztasz. Szép terved volt. Jel nélkül elhagyni a világot. Mindenki, kivétel nélkül mindenki úgy tudta, hogy felhőtlenül boldog lány vagy, de ez csak egy álarc volt. Ahogy Jimin megénekelte, ez csak egy filter volt. Unottan ábrázattal sétálgattál a gyönyörű erdőben, a mesés fák között. Ritkán látogatott erdő volt ez, hiszen egy magas kerítésen kellett átmászni ahhoz, hogy bejuthass. Tökéletes búvóhely egy idol és egy átlagos lány számára. Remélted, hogy a hulládat meg sem találják, soha, bár tudtad, hogy barátod, 👤 első gondolata ez az erdő lesz. Tavasz volt, minden virágzott, sok cseresznyefa volt az erdőben, amit többször is megmásztatok együtt. Minden hülyeségre rátudtad venni 👤-t, és imádtad az ilyen baromkodós perceket, de nem akartál belőle többet. A szent szart! Csak azt akartál, de az élet nem a boldog pillanatokról, hanem a keserű percekről, órákról híres. Az erdő legbeljebbi pontjába gyalogoltál, hogy megtaláld a kedvenc fádat.
—Fhrodité. —suttogtad, miközben megsimítottad mélybarna törzsét. Igen, annyira megszeretted ezt a fát, hogy még nevet is adtál neki. Különleges volt. A legnagyobb fa volt az egész erdőben, ha a kerítésen kívüli, magas tornyon néztél be, akkor láttad a tetejét. Áprilisban, azaz ebben a hónapban, a legszebb ez a fa. Hiszen ez is egy cseresznyefa. Fehér, apró virágai illatosak voltak, illatukat szerte fújta a szél. Felmásztál egy magasabb ágra, hogy rátudd kötni a kötelet. Hoztál magaddal kisszéket, amiről levetheted majd magad, hogy a kötél szorosan nyakad köré fonódjon. Ezt akartad, hiszen irtóztál a vértől, ez pedig egy vérmentes folytamat volt. Leugrottál a faágról, megkötötted egy gyűrűben, majd felállva a székre nyakadba vetted.
—Phuu..nem is tudom mit mondjak. —kezdted sírva. —Mondjuk azt, hogy köszönöm. Mindenkinek. —mondod, majd épp lelépni készültél, de meghallottad, ahogyan a neveted kiáltják.
—T/N! Te mi a fenét csinálsz? Normális vagy? —rivall rád egyből, majd gyors léptekkel kezdett feléd igyekezni.
—Közelebb ne gyere, vagy lelépek! —figyelmeztetted, mire megtorpant. Szemeit könnyek mardosták.
—Mi-miért? —kérdezi, miközben leszalad az első csepp helyes arcán.
—Mert nem akarok már itt maradni. —válaszolod, te is sírva.
—Maradj velem! —lép egyet közelebb, de te csak rázod a fejed. —Kérlek... —ekkor hangosan felsír és leguggolva sír.
—👤! —szólítod meg, mire felnéz. —Te adtad az összes boldog pillanatom az utóbbi időkben. Ne érezd, hogy te vagy a hibás. —mondod, de ez látszólag nem nyugtatja meg.
—Gyere el onnan, kérlek.
—De, 👤 én ezt akarom. —súgod.
—Én pedig azt, hogy gyere le. Maradj velem, kérlek.—sírása egyre hangosabb lesz. —Nem akarom tehetetlenül végignézni.
—Akkor menj el! —adod a tanácsot.
—Nem. Vagy lejössz onnan, vagy én rángatlak el onnan T/N! Velem kell maradnod. —mondja. —Mert szeretlek. —suttogta, de te meghallottad.
—Én is téged. —mondod apró mosollyal.
—Akkor gyere! Szeressük egymást. —nyújtja feléd a kezét. Vonakodva ám, de kibújsz a kötél alól, és elindulni se tudsz, ő már előtted terem és hatalmas ölelésbe von. —Soha ne hagyj el!

978 szó