Úgy voltam vele,hogy nem az èn dolgom,de bűntudatom volt,mert nem mentem a mentősökkel,a fiúk is engem faggattak.
Felkaptam táskámat,majd siettem be a kórházba tanítás után.
Mikor beèrtem,megkèrdeztem melyik szobában van Jimin.
Bementem hozzá.
Nyugodtan feküdt az ágyon illettve szemezett a plafonnal.
-szia.
-szia-köszöntem vissza.
-hát te?-nèzett rám èrtetlenül.
-mièrt ájultál el?Jimin,tudom hogy oka van.
-de..s..
Rosszalóan nèztem rá,majd inkább sóhajtott egyet.
-hát...tudod...van egy kisebb haveri körünk,amiben az osztálytársak nincsenek benne-utalt itt Yoongira,JKre,Jinre,Taere,Namra,Hobira.-ès..nemrèg belekeveredtünk egy olyan üzletbe,hogy füves cigit hoznak nekünk mi meg kifizetjük....
Teljesen lesokkoltam.Tehát...Jimin...
-ès ezt Yoongièk nem tudják...-nèztem szemèbe.
Megrázta fejèt.
-ès..ma reggel a másnaposság miatt bevettem kèt fájdalomcsillapítót íllettve elszívtam kèt cigit,ès..másnaposság ellenère ittam rá kevès alkoholt.Bizonyára ettől ájultam el,vagyis ezt állapították itt meg,de az igazat,tehát a füvet...egyedül te tudod.-mondta,majd lehajtotta fejèt.
Nehèz elhinni,hogy a nagy menő srác,akitől mindenki fèl,de egyben megolvassza a nők szívèt...ilyet tesz.
-de el akarom mondani a fiúknak is.Èn ezt már nem akarom.Ès ki is tudnèk szállni ebből,de...erről leszokni....
-segítek-át sem gondoltam mit mondok...
-t..tènyleg?
-igen-mosolyogtam rá bíztatóan,majd megölelt.
Hát.Most aztán nyakig benne vagyunk..
