Kell egy kis idő..

494 17 2
                                    

Egy hete nem szóltunk Jiminnel egymáshoz.Matt meg folyton csak szivat,ès piszkál,egyedül a lányokkal szoktam hülyèskedni,beszèlni,bár már velük is kevesebbet.
Egyszerűen szètesett minden.Matt vajon direkt jött utánnam?Azt mondta hianyzom neki,most mègis bántott ezzel.
Ès valószínüleg már az egèsz iskola tudja a titkomat.
Èppen óra van,de èn nem mentem be az órára.Egyszerűen nem tudtam se Jimin szemèbe,illettve nem akartam Mattre nèzni.

Kint ülök a mosdó  padlóján.Lassan bő 30 perce.Egyszer csak valaki belèp,de nem látom a sűrű könnyfátyol miatt,mely a szememen van.
Odaguggol elèm.
-Emma...-suttogta Evelin.
Zokogva omlok karjaiba.
-vissza kell mennünk órára,a tanárnő úgy tudja,rosszul vagy...
-de Evi....èn..-fèlbeszakított.
-nyugi,mellettem fogsz ülni,már elintèztem.Ès Jiminnek meg hagyj időt-mosolygott fájdalmasan.
Bólintottam,majd felkarolt,ès lassan elindultunk az osztályba.
Mèg mindig folytak könnyeim,ès szemem feldagadt,illettve bevörösödött a sírástól.
Lassan benyitottunk,majd bementünk.
-Emma drágám,jól vagy?-jött oda egyből a Tanárnő.
-i...igen..-mondtam szipogva.
-na mivan,megártott a fű?-kèrdezte gúnyosan Matt,mire Yoongi lekevert neki egyet.
-helyedre-vetette oda neki Hobi az ütèstől sokkos állapotban lèvő fiúnak úgy,mint egy kutyának.
Felèm nèztek mind a hatan,majd elmosolyodtak,bár Jimin csak szemlèlte arcomat,párszor megrándult szája,mintha mondani akarna valamit,de nem tette,csak nèzett rám.
Lassan leültem helyemre,majd fejemet a padra hajtottam,majd próbáltam összeszedni magamat.

Mikor kicsengedtek,mindenki odajött hozzám,de èn mindenkit elküldtem....hát nem a legszebben.
-Emma...ne aggódj...megleszel valahogy-játszotta magát az osztály ribanc.
-hagyjátok most.-mondta nekik kèt barátnőm.
-kuss...ès húzz innen..-mondtam nyugodtan,de èreztem,hogy ha tovább állnak felettem,bedühödök.Nekem itt ne tettessèk az aggódót.
-jajj Emmuska...-kezdte az egyik lány,majd hozzáèrt a fejemhez tenyere simogatás kèpp,mire èn elkaptam kezèt,ès kicsavartam,majd ellöktem.Lerúgtam magam elött a padot,ami nyikorogva puffant a földön.Mivel nincs több óránk,felálltam, majd az ajtót feltèpve kiviharoztam az osztályból.
Azonban nem haza mentem,hanem arra a helyre,ahova mindig is megyek,ha egyedül akarok menni.
Van egy kis eldugodt hely,amit csak èn tudok.
Viszont mikor oda èrtem,egy nem várt vendèg fogadott.

Na szerintetek ki lehet az?Írjátok meg kommentbe.

Enyèm leszel...|Jimin|(BEFEJEZETT)Donde viven las historias. Descúbrelo ahora