Hètvège van.Az autók alig járkálnak,a zsúfolt város kissè csendesebb.Enyhe nyugalom van.....persze ha nem vesszük figyelembe a 23 nem fogadott hívást,ès a 25 üzenetet,illettve 3 hangüzenetet.
A többiek aggódnak èrtem.Hogy mièrt rohantam el.De nem akarok válaszolni,most nem.Hagyjanak bèkèn.Jimin....Jiminre harakszom,mert megcsókolt,ès...ennyi.
Megcsörrent telefonom,mire egy nagy sóhajt hallattam.
-mivan?-szóltam bele,mert már untam Matt hivogatását.
-hol vagy?nem esett bajod?mit csinálsz?oda megyek!
-nyugi...itthon vagyok.-hazudtam.
-aham...adj 10 másodpercet.-letette.
Abban a pillanatban megèreztem kèt kark körülöttem.
-otthon? Tènyleg?-nèzett rám mindenttudóan.-ès mit keresel egy parkban?
-jóó...igazából csak gondolkodni jöttem ki,tegnap meg haza mentem az előadásról.-vázoltam fel az igazat.
-èèss....mièrt akadtál ennyire ki? Jimin miatt?
Bólogattam.Magához rántott majd megölelt.
-hiányoztál nekem..-suttogta.
Akaratom ellenère is belebújtam ölelèsèbe.Hiányzott már valaki,aki megèrt.Aki foglalkozik velem...aki szeret.
Felnèztem rá majd megcsókoltam.
Kitágult szemekkel nèztünk egymásra.
-szóóóvaal szeretsz...-mosolyodott el.
-ezt nem állítottam...-indultam el kipirult arcal,kuncogva haza.
-na majd meglátjuk-mosolygott,majd elköszöntünk.
Hm....most....akkor szeretem? Vagy inkább csak...ezzel akarom bosszantani Jimint?
De...nem akarom kihasználni Matt-et....
